Ráadásul mintha két francia tini írta volna, akik aztán egy gagyi fordítóprogrammal angolosították az egészet. Ilyen érzése van az embernek, amikor beül Pierre Morel új filmjére.
Mert kár tagadni, a film elmerül a saját maga teremtette káoszban, magával rántva összes, amúgy sem százas szereplőjét, majd kiröhögi őket és önmagát, és egy ponton túl kár keresni mindenféle logikát. Kérdés, hogy ez jó-e vagy sem!
Hogy ezt a címet fejből senki sem tudja majd leírni, az egy dolog, de hogy Spike Lee végre újra megtalálta a mojóját, az a másik, mert a Ku Klux Klánba beépült fekete zsaru igaz meséje oltári menő. Séróból menő!
A Bud Spencernek ajánlott Nevem: Thomas nem akkora klasszikus, mint a Nevem: Senki, de így is jó nézni.
Azt gondolnánk, ilyen címmel nem lehet eladni egy filmet – hogy keresel rá arra, hogy keresés? -, miközben az egész film magáról a keresésről szól, minden létező felületen. És ez okos dolog!
Én ellettem volna életem végéig még egy Rowan Atkinson film nélkül, de az univerzum másként döntött, és az egyszerűség kedvéért egy régi szerepében tért vissza a brit komikus.
Észrevetted, kedves olvasó, milyen sokan kívánják mások halálát mostanában a neten akármilyen ostoba kérdésben? És a tiniknél ehhez nem is kell a politika! Elég pocsék lehet tininek lenni!
A népszerű komikus egyáltalán nem komikus most, hogy újra összeállt az Egy makulátlan elme örök ragyogása rendezőjével – avagy Válás Gondry módra.
A kölyök, a jónő és a balfék kommandó a mindenkit megnyúzó Predátor ellen. Persze, hogy a Vico filmje!
Kenyeres Bálint bemutatkozó nagyjátékfilmjének forgatókönyvét már 2011-ben díjazták, de a kész - az önmagát Észak-Afrikában kereső svájci üzletemberről szóló - film csak most kerülhetett elénk. Megérte várni.
A démoni Valak feltűnt már a Démonok közöttben és az Annabelle-ben is, de most mutatja ki igazán a foga fehérét - írják az ismertetőben, csakhogy azok a fogak feketék, némi metálos fénnyel.
Keanu Reeves utál mindent és mindenkit, önmagát és Winona Rydert is beleértve, de mivel Winona is utál mindent és mindenkit, nem nehéz kitalálni, mi történik kettejük közt. És ez vicces!
Nemes Jeles László második nagyjátékfilmjének hősét is végigkergeti a földi poklon, csak ez a pokol most a koncentrációs tábor helyett a századelő Budapestje, hőse pedig egy kalaposkisasszony.
A hivatalos bemutató csak november közepére esik, a sok premier előtti és fesztiválvetítés bőven indokolja, hogy már most lehozzuk az izgalmas és egyedülálló festménykrimi kritikáját.
Nyilván minden relatív, és az ízlések meg a pofonok, de a három főszereplő lányból kettő számít vonzónak, a harmadik csak idegesítő, és egyikük sem bűbájos. Pedig lehetnének azok.
Akár rendkívül amatőr is lehetett volna a csakis amatőr szereplőkkel forgatott film, Csuja László első munkája, de van egy olyan hangulata, amiért mégis figyelni kell rá, amiért lehet szeretni. És ezek az amatőr arcok jó arcok.
Nem ez a film az első és nem is az utolsó, ami elmondja nekünk, milyen furcsa és istentelen hely Hollywood, de kevesen tették ezt ilyen emlékezetesen és olyan csapongó módon, mint David Robert Mitchell, a Valami követ rendezője.
Íme a film, amit megelőzött annak a híre, hogy mennyire pocsék. És bár valóban nem egy remekműről beszélünk, nem teljesen vállalhatatlan a pályafutását internetes mémként kezdő rém története.
Képzeljék, ez egy olyan film, ahol az igazi történet csak egy óra elteltével kezdődik el, addig csak azt illusztrálják, amit eddig is tudtunk: Denzel Washington egy nagyon menő arc.