2016-ban az addigra kissé már lejárt szavatosságú Sarah Jessica Parker egy remek sorozattal tért vissza: ez volt a Válás, amelynek azóta bemutatták a második évadát is, és amely azt mutatta be, hogy dolgozza fel a két fél (a hangsúllyal a női szemszögön) egy házassági kapcsolat megszűntét, és azt, hogy kvázi a nulláról kell újra felépíteni az életüket.

És hogy mégis hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy a francia videoklip-rendezőből nemzetközi sztárdirektorrá fejlődő Michel Gondry és Carrey új közös projektje meglepő módon tisztára olyan, mint a Válás férfi változata. Itt is egy család szétesését figyelhetjük, és azt, hogyan próbálja meg feldolgozni a férj, hogy felesége szemlátomást megpróbálja elfelejteni őt, és a körülményekhez képest (közös gyerekek) amennyire lehetséges, kiradírozni az életéből.

Már ebből a rövidke tartalomismertetőből is adja magát az újabb párhuzam, hiszen – a másik analógiánál sokkal magától értetődőbb módon – a Most nevess! az Egy makulátlan elme örök ragyogásához is nagyon hasonlít. Ahogy Clementine eltávolíttatta az emlékeiből egykori szerelmét, úgy akarja a Most nevess! Jillje (Judy Greer) is kitörölni férjét, akivel egy pusztító közös tragédiát éltek át.

A főhős pedig itt is megpróbál egy fantáziavilágba, vagy legalábbis alternatív valóságba menekülni az igazsággal való szembenézés helyett – azzal a különbséggel, hogy a Most nevess! Jeffje nem emlékdarabkákból, hanem saját tévésorozata, egy gyerekeknek szóló zenés-bábos infotainment műsor segítségével akarja felépíteni a mentsvárát.

Habár Michel Gondry a stáblistán kizárólag rendezőként van feltüntetve, talán már ennyiből is nyilvánvaló, hogy minden bizonnyal az írásba is beszállt a Nancy ül a fűben című szérián edződött ötletgazda, Dave Holstein mellé. További bizonyíték erre nézvést, hogy a Most nevess!-ben megjelenő gyerekműsor, a Mr. Pickles’ Puppet Time – amelynek a Carrey alakította Jeff a műsorvezetője – tele van azokkal a sufni tuning megoldásokkal, kézműves, pontosabban kézzel és szívvel készült bájos mütyürökkel (papírmasé kiegészítőkkel, ember méretű bábokkal, szemet-szájat viselő használati tárgyakkal stb.), amelyek a 2006-os Az álom tudománya óta kísérik végig az alkotó filmjeit.

De hiába próbálja Jeff a saját fájdalmát Mr. Pickles világába olvasztani, azzal érvelve a főnökének, hogy a gyerekeknek is meg kell ismerkedniük a veszteség fogalmával, a rút valóság (és a nézettségi hajsza) közbeszól. Ennek folyamán pedig a főhős szűkebb környezete (családtagjai) mellett megismerjük tágabb környezetét, azaz munkatársait is, akik köre csodálatos módon szervesül Jeff (érzelmi) világával.

A vicces mellékalakok (például a lóbábot életre keltő két fickó) a bizarr vonalat erősítik, jópofa elidegenítő effektusként funkcionálva (hiszen a nézőnek máskülönben kb. elviselhetetlen lenne ennyi nyomorúság), a bábukészítő Deirdre (Catherine Keener alakításában) saját házasságának válsága hősünk vergődését egészíti ki és húzza alá, míg főnöke, Seb (Frank Langella) csak az ő nézőpontjából alakítja a főgonoszt, valójában a józan ész, a racionalitás, a felettes én hangja – Jeff ösztönénjével szemben. (Ha így elemezzük tovább, Deirdre figurája a személyiségrendszer én/ego részét szimbolizálja, hiszen ő az, aki Carrey karakterével szemben nem éretlen gyerekként, hanem felnőttként dolgozza fel az őt ért csapást, és keres rá megoldást.)

Végül pedig (hiszen nyilván mindenkit ez érdekel a legjobban, tekintve, hogy a Most nevess!-t a kezdetektől fogva dramedyként hirdetik) térjünk rá arra a kérdésre, hogy mennyire vicces, illetve vicces-e egyáltalán a világ egyik legismertebb komikusának a sorozata. Gondry és Carrey szériája ebből a szempontból is a Válásra emlékeztet: részleteiben gyakran humoros (bár nem fogjuk a hasunkat fogni a röhögéstől, inkább csak keserű mosolyra húzzuk a szánkat), egészében véve azonban fájdalmasan igaz/valószerűen fájdalmas.

És itt is az okozza a legnagyobb gondot, ami az inkább szomorú, mint vicces, mégis sitcomként előadott sorozatok esetében sokszor megfigyelhető (a Most nevess! és a Válás mellett ide tartozik például Az ifjú Sheldon is). A szűk félórás játékidő önfeledt röhögésre elég, arra viszont egyszerűen túl kevés, hogy komolyabban bele tudjunk merülni az eseményekbe. Az alkotók példát vehetnének a Breaking Bad spin-offjaként készült Better Call Saulról: ott is gyakran megjelenik a humor, de mivel alapvetően drámaiak a szituációk, inkább az 50 perces formát választották. Hiszen a fájdalmat alaposan ki kell élvezni…

Kiknek ajánljuk? Michel Gondry mütyürbirodalma rajongóinak, Jim Carrey feltétlen híveinek (azaz azoknak, akik akkor is bírják, ha épp nem vicceskedik) és mindazoknak, akik játszi könnyedséggel viselik el azokat a szituációkat, amikor azt kell figyelnünk, hogy a főhős kínosabbnál kínosabb helyzetek sorában csinál hülyét magából.

Ítélet: 7/10

A Most nevess! egyelőre, szeptember 10-től kizárólag az HBO GO-n látható, ahol – a jelenleg elérhető két epizód után – még további nyolc rész vár ránk. A sorozat október 8-án az HBO-n is bemutatkozik.