A bárányok hallgatnak című filmet még annak is látnia kell egyszer az életében, aki egyáltalán nem mer horrorfilmeket nézni, és még a thrillerektől is kiveri a hideg veríték. Mert ez a film nem csak rémisztő, de minden ízében tökéletes, és persze popkulturális szempontból is megkerülhetetlen.
1. A filmtörténet egyik legijesztőbb, legdermesztőbb és legjobban megcsinált thrillere a színészi alakítások nélkül nem lenne az, ami. És ebben vastagon benne van Anthony Hopkins, aki el is nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, annak ellenére, hogy összesen csupán 24 perc 52 másodpercnyi szerepe volt a filmben. Ez majdnem rekord, ennél csak egy kicsit szerepelt kevesebbet – pontosan 23 perc 39 másodpercet – David Niven az 1958-as Külön asztalok című filmben, amiért megkapta a legjobb főszereplőnek járó Oscart.
2. Hopkins természetesen tanulmányozta a legismertebb sorozatgyilkosok természetrajzát, hogy felkészüljön a szerepre. Jodie Foster egy interjúban azt mesélte, hogy az általa alakított Clarice Starling és Hannibal Lecter első közös jelenetében Hopkins rögtönzött, és kigúnyolta déli akcentusát. Foster reakciója tökéletesen természetes volt, igencsak megrökönyödött, és meg is bántódott (0:44-nél). Később persze megköszönte Hopkinsnak az „akciót”, mert ennyire őszinte reakciót aligha tudott volna kicsikarni magából, ha előre tudja, mit mond majd neki Hopkins. A forgatáson a színésznő egyébként minél kevesebb időt akart Hopkins társaságában tölteni, mert félt tőle.
3. A filmbéli szadista sorozatgyilkos, Jame Gumb, vagyis Buffalo Bill személye három valóban létező sorozatgyilkosból „lett összerakva”: Ed Gein, aki megnyúzta áldozatait, Ted Bundy, aki begipszelt kezét használta arra, hogy meggyőzze áldozatait, hogy segítsenek neki, és hogy beszálljanak a furgonjába, valamint Gary Heidnic, aki nőket rabolt el, és a pincéjében tartotta fogva őket. Geint egyébként „csak” két nő megölésében találták bűnösnek, másik kettő gyilkosságnál feltételezett elkövetőként szerepelt – ő inkább sírrablásból szerezte be a holttesteket, amiket aztán megnyúzott.
4. Hopkins a sorozatgyilkosok lelkületét vizsgálva és egyéb módokon szerzett inspirációt az alakításához: volt például egy barátja, aki szinte sosem pislogott, és rendkívüli módon idegesítette ismerőseit. Hopkinsnak viszont kapóra jött, és beépítette karakterébe a tulajdonságot. A színész egyébként a címből ítélve először azt hitte, hogy valami gyerekfilm szerepre kéri fel menedzsere, de a forgatókönyvet elolvasva már tudta, hogy itt valami egészen másról lesz szó.
5. Hopkins a jelmeztervezőnek is adott pár tanácsot: a tervek szerint amikor Hannibal Lectert átszállították volna Baltimore-ba, narancssárga rabruhában kellett volna játszania, azonban az ő tanácsa az volt, hogy öltöztessék teljesen fehérbe, amivel még inkább betegesnek és nyugtalanítónak hatott. Hopkins erről azt mesélte, hogy az ötlet onnan jött, hogy betegesen fél a fogorvosoktól, akik ugye fehér ruhát viselnek.
6. Hopkins másik zseniális „találmánya” volt Hannibal Lecter jellegzetes „szürcsölő” hangja. Ezt teljesen spontánul adta ki az egyik jelenet felvételénél, aztán persze benne is maradt a filmben. A rendezőt, Jonathan Demme-t rendkívül idegesítette ez a hang, de persze megadta magát, mert a filmbe és a karakterhez tökéletesen illett. Hopkins sokat kísérletezett Hannibal Lecter beszédhangjával is: úgy írta le, mint Truman Capote és Katharine Hepburn keveréke.
7. A filmet egyébként egy valós viszony is ihlette: a washingtoni egyetem kriminológiai professzora, Robert Keppel kapcsolata Ted Bundy-val, a hírhedt sorozatgyilkossal. Bundy segített ugyanis Keppelnek a Green River-gyilkosságok felderítésében. Bundy-t 1989. január 24-én végezték ki, a sorozatgyilkossági ügy pedig végül 2001-ben oldódott meg, amikor Gary Ridgway-t letartóztatták, és 2003-ban ítélték el 48 rendbeli gyilkosságért. A filmbéli FBI-ügynök, Jack Crawford is valós személyről lett mintázva: egy bizonyos John E. Douglas-ről, aki elsőként foglalkozott profilozással, vagyis a bűnelkövetők személyiségének kutatásával.
8. És a végére még egy érdekesség: ha jobban megnézzük a film plakátját, akkor az óriási halálfejes pillangószerű rovar hátán a koponyák igazából meztelen női testek - a kép Salvador Dalí In Voluptate Mors című művének reprodukciója.
