Az Amor Towles magyarul is olvasható regénye alapján készült 8 részes sorozat (amelynek egyelőre három epizódja került fel a streaming szolgáltató kínálatába) high conceptje valami elképesztően erős: Oroszországban, pontosabban már a Szovjetunióban, az 1917-es „nagy októberi szocialista forradalom” által megteremtett új világrendben járunk, ahol egy grófot mint osztályidegent a bolsevik népi ítélőszék házi őrizettel sújt.

A gond csak az, hogy Alekszandr Rosztov grófnak már nincs háza, mivel leégett a felkelések közepette, így évek óta a moszkvai Metropol nagyszállóban él.

A népbíróság ezért azt rendeli el, hogy soha többé nem hagyhatja el a hotel területét,

ahol addigi fényűző lakosztályából egy kis padlásszobába száműzik, természetesen csak azután, hogy megfosztják minden rangjától, vagyonától és értéktárgyai legtöbbjétől.

Mivel Alekszandr kosztját és kvártélyát ilyeténképp az állam garantálja, nem fogja vissza magát, és megpróbálja a legtöbbet kihozni kényszerű szállodai tartózkodásából – azaz továbbra is a (körülményekhez képest) legjobb ételeket eszi és legjobb borokat issza. Mindennek a hátterében azonban egyáltalán nem a hedonizmus áll, hanem az a cél, hogy a főhős minden körülmények között megpróbál önmaga maradni.

Miután ugyanis az új államrend fokozatosan megfosztotta az identitásától, Rosztovnak nem marad sok lehetősége, csak az, hogy régi szokásait megtartva alkalmazkodjon az új helyzethez. Ahogy barátjának, egy másik egykori arisztokratának mondja (aki most hegedűjátékával szórakoztatja a szálló közönségét):

„elvehetik a házadat és a szobáidat, de aki vagy, azt nem”.

És miközben az alaphelyzet első blikkre csupán annak a szórakoztató abszurditását nyújtja, amit például a Terminál című 2004-es Tom Hanks-filmben is láthattunk, egy két világ között, egy afféle állandó, nem valóságos, téren és időn kívüli átmeneti helyen rekedt ember történetét, az Egy úr Moszkvában

valódi üzenete a fentieknek megfelelően az identitásról szól.

Hősünktől ugyanis hiába vesznek el szinte mindent, a bőre alá még ők sem tudnak hatolni, így Alekszandr – egyelőre legalábbis – arcvesztés nélkül (még úgy is, hogy szó szerint értve igenis elveszíti az arcát, hiszen egy szimbolikus jelenetben lenyisszantják arca díszét, a számára igen fontos kackiás bajuszának a végét), méltóságát megőrizve éli szürreális új életét, az eddig látottak alapján hosszú éveken át.

Ebből a szituációból adódóan a sorozatnak csupán egyetlen helyszíne van, és az egy helyszínen játszódó alkotásoknak ugyan nagy hagyományuk van a filmtörténelemben Hitchcock Mentőcsónakjától kezdve a John Hughes-féle Nulladik órán át a pár éve bemutatott A bálnáig, egy nagyjátékfilm két órájához képest egy széria számára sokkal nagyobb kihívást jelent akár 7–8 óra erejéig lekötni a nézők figyelmét ezen az egyetlen helyszínen, nagyrészt ugyanazokkal a változatlan karakterekkel.

Az Egy úr Moszkvában alkotói azonban egyelőre ügyesen mozgatják a szálakat, és folyamatosan gondoskodnak az izgalmakról. A főhős jelleme és az ő megformáló Ewan McGregor játéka mellett ilyen fogások például, hogy nem egyszerre, hanem fokozatosan vezetik be azokat a figurákat, akikkel Rosztov a szállodában ismeretséget, majd barátságot köt; emellett folyamatosan lebegtetik a hotelből való szökés esetleges lehetőségét;

Kritikánk A bálnáról

Brendan Fraser szenvedéspornója megmutatja, mi rejlik a hatalmas hájtömeg alatt

De Darren Aronofsky filmje ettől még sajnos nem jó, hiába várunk régóta a mellőzött színész nagy visszatérésére. Kritika A bálna című alkotásról.

Tovább

Amor Towles eredeti regényének olvasói a lebilincselő sztori és jellemrajz mellett elsősorban azt szokták dicsérni, milyen hangulatosan idézi fel az író azt a kort, amikor a cselekmény játszódik. A sorozat erénye ezenkívül az identitás mibenlétét feszegető már említett kérdések és egyéb, már szintén említett szépségek mellett, hogy a politikai-történelmi adottságok sajátos együttállása folytán a mai magyar nézőt különösen megérinti.

A sztorinak ugyanis fontos részét képezi, hogy annak ellenére, hogy a főhős 1914 és 1918 között Párizsban tartózkodott, azaz könnyedén megtehette volna, hogy az idegen országban marad, biztonságban, ő mégis hazatért. Ennek több oka is van, és ezeket a sorozat egyes epizódjaiban csak szép lassan bontják ki, de Alekszandr Rosztov szavai, miszerint

„még mindig ez a hazám”,

minden bizonnyal sokakat megszólítanak a magyar közönség tagjai közül.

Egy másik kiváló Ewan McGregor-sorozat

Ewan McGregor sosem volt még ilyen ellenszenves – mégis szerethető

Az ikonikus meleg divattervező szerepében tűnik fel a Halston című netflixes sorozatban, amelyben Ryan Murphy sorozatpápa a nem túl népszerű Ratched után ismét ihletetten nyúlt az alapanyaghoz.

Tovább