Szórakoztatóbbak voltak-e annak idején a Duna TV halai a Magyar Televíziót uraló fehér zajnál vagy az ORTT cenzorainál?
Akvárium a Duna TV-n
Bár a Duna TV-nek vannak elvitathatatlan érdemei, – ilyen pl. a Waczak Szálló magyarországi debütálása – sosem volt azzal vádolható, hogy műsorai által medvékkel ketrecharcoló bázisugrókat akarna a képernyő elé szegezni. Ami azt illeti, a szóban forgó csatorna csak nagy ritkán kényeztette el az adrenalinfüggőket: ha épp nem Suhajda Atanáz ciszterci apát értekezett a máriapócsi templomtorony restaurálásáról, akkor jó eséllyel Tarnai Kiss László prezentálta a Darumadár kölkedzett a máramarosi hidroglóbusz tetején c. magyarnótát az Önök kérték c. műsorban. Ugyanakkor az éjszakai adásszünetként funkcionáló akváriumtévé ötvenszer akkora feszültségfaktorral bírt, mint az Évgyűrűk nyugdíjasmagazin ismétlése, kiváltképp, ha Rezső, a sziámi harcoshal úgy rendesen bepörgött Mozart zongorafutamaira.
Hétfői hangyaháború a Magyar Televízión
A „nincs wifi, beszélgessetek!” Magyarországon már akkor is ismert jelmondatnak számított volna, amikor világhálóról még csak Philip K. Dick fantáziált egy kanna máktea elszürcsölése után. A modemet pedig személyesen Aczél György lőtte le annak reményében, hogy a szocialista munkás végső elkeseredésében majd tartalmas interakcióba bonyolódik családtagjaival, netán végre tényleg kiolvassa a Távolban egy fehér vitorla c. Katajev-regényt. Tette mindezt a kádári kultúrpápa a hét első munkanapján, mintha a reggel 9-ig tartó alkoholárusítás tilalma nem lett volna elég csapás a plebejus réteg számára. Bár a korabeli feljegyzések amolyan mentsvárként hivatkoznak a Kossuth rádió Szabó család c. hangjátékára, sokkal valószínűbb az a forgatókönyv, hogy a lakosság üveges tekintettel bámulta a mákos képernyőt, és rimánkodott a kedd (és/vagy a halál) eljöveteléért.
A legendás 1 kHz
Bármily bizarrul hangzik, volt idő, amikor a tévés közszereplők nem voltak rászorulva, hogy akár egy kanna erjesztett bagolyköpetet és lehúzzanak a kamerák előtt a nézettség növeléséért. Amikor a csatornák közti konkurenciaharc még merő utópia volt, a Magyar Televízió könnyed szívvel üzenhette nézőinek: nincs adás, prolik, húzzatok ribizlit szedni, vagy lengőtekézni a restibe! Sőt, ez esetben a vezetőség hallatlan kreativitásról tett tanúbizonyságot: ha ugyanis a hangyaháború és a fehér zaj nem lett volna elég hangsúlyos nyomásgyakorlás, akkor jött a jó öreg körkörös színskála és az 1kHz-es kiegyenesedett EKG-effekt.
Archív felvételek a Filmmúzeumon
Mikor a Zseblákovits család 1986-ban a fridzsiderben átcsempészte a kézikamerát Hegyeshalomnál, még nem sejtette, hogy a Balatonbogláron rögzített családi nyaralásuk képsoraira egyszer bölcsészek tömegei tépnek majd be egy Filmmúzeum nevű csatorna jóvoltából. Amikor ugyanis amikor a Makrancos hölgy után elérkezett a műsorzárás, a szerkesztők Privátfilmek fedőnéven több órán keresztül sugároztak hasonló felvételeket, pontosabban ezek erősen retrospektív filterrel felturbózott verzióit. És ha ez az élmény önmagában nem lett volna elég pszichedelikus, némi elektronikus zenei aláfestéssel érték el, hogy az arra fogékony tévénézők űrsikló méretű trombitákat sodorgassanak a képernyő előtt.
Az ORTT-adásszünetek
A 1996 és 2010 között működő Országos Rádió és Televízió Testület az egyik legempatikusabb szervezet volt. Tudniillik az ORTT jóvoltából azon nézők is átélhették a mélyen vallásos nagymamák közelségét, akiknek idősebb hozzátartozója sosem járt templomi litániára. Ha a Big Brotherben csöcsvihar tombolt este 10 előtt, vagy a Mónika Show-ban spontán parasztpankráció vette kezdetét a „teringettét” csatakiáltás közepette, a testület hasonló sötétséggel átkozta meg a képernyőt, mint Sauron Mordor vidékét. Kiváltképp emlékezetes volt a Dragonball rajzfilm okán indított keresztesháborújuk, vagy az Irigy Hónaljmirigy-féle Bazi nagy roma lagzi miatti büntetés, mikor is kirekesztésre hivatkozva alkalmaztak retorziót – a humorfaktor kritikusan alacsony mivolta helyett.
