Kissé meglepő, hogy ma, 2020-ben egy, Fidel Castro Kubájával teljes mértékben szimpatizáló és az országnak dolgozó kémeket dicsőítő film kerül a mozikba, de mi van, ha igaza van?
Közvetlenül a Szovjetunió bukása után járunk, és mindenki arra számít, hogy szovjet anyagi segítség nélkül az amerikai gazdasági szankcióktól fuldokló kubai kommunista rendszer egyik napról a másikra összeomlik. Ezt szeretnék siettetni a főleg Floridában, Miamiban élő különböző kubai emigránscsoportok, amelyek között olyan is van, amelyik nem riad vissza a terrorcselekményektől, és bár ennek híre nem nagyon jutott el hozzánk, de valóan számos terrorcselekményt és szabotázsakciót hajtottak végre. Az amerikai kormány és az FBI nem csak megtűrte, de vélhetően támogatta is a militáns szervezeteket, akik tevékenységüket nagyrészt drogcsempészetből pénzelték. Mit tehetett ilyenkor a kubai elhárítás? Hát ügynököket küldött az USÁ-ba, hogy a Castro-ellenes csoportokba beépülve időben meg tudják akadályozni ezeket az akciókat.
A nemzetbiztonság is csak egy munka, szoktuk hallani, például a megannyi rendszert és kormányt szolgáló Bakondi György esetében, és lehet, hogy tényleg érdemes ebből a megközelítésből nézni Olivier Assayas (Démoni szerető, Tiszta, Sils Maria felhői) filmjét. Kuba ugyanis megosztó téma, vannak, akik szerint elnyomó diktatúra, mások szerint a térség leghaladóbb országa, amely valóban felemelte lakosságát, amely ingyenes oktatásban és egészségügyi ellátásban részesül. Nem muszáj állást foglalnunk, de szimpátiánk jó eséllyel úgyis elhúz majd az egyik irányba, ahogy nyilván Assayast is elhúzta, merthogy ő a Wasp Network – Az ellenállókban egyértelműen a kubaiakkal van. Mármint a „forradalmi” Kubával. Innen szökik meg családját és szerető feleségét hátrahagyva hősünk, René González pilóta (Edgar Ramirez), lenyúlva egy kisgépet. Floridában a már emlegetett csoportoknak kezd dolgozni, amelyek egy része azzal foglalkozik, hogy segítsen a tengeren mindenféle ócska tutajon menekülőknek, más részük azonban konkrétan drogot hoz be az USÁ-ba, egyebek közt.
Megismerjük, miként kezd René új életet, miközben egy másik disszidens, a jóképű Juan Pablo (Wagner Moura - Elit halálosztók, Narcos) is belép a képbe, hogy igaz playboy legyen belőle, és több mint egy órányi játékidő múltával Miamiba érkezik a kubai elhárítás középvezetője, Gerardo Hernandez (Gael García Bernal) is, hogy összefogja a címbeli Wasp Network (La Red Avispa) működését. És most jön a nagy spoiler: itt mindenki kém, amit még a feleségük sem tud – viszont tudja az, aki annak idején olvasott a lebukásukról és tárgyalásukról, ami jogvédő szervezetek szerint korántsem volt elfogulatlan, merthogy mindez tényleg megtörtént. Ami persze baromi izgalmas alapanyag, Assayas azonban, aki Fernando Morais tényfeltáró munkáját, a The Last Soldiers of the Cold War (A hidegháború utolsó katonái) dolgozta fel, elveszik a részletekben.
Sok is a karakter, akiknek életét ráadásul éveken át kísérjük, sok a nagyon hasonló spanyol név és mindenféle szervezet elnevezése, amikbe bele lehet keveredni, meg persze a valós események „lepergetése” – ezekhez bizony biztos kezű, profi rendező kell. Assayasnak nem teljesen idegen téma a konspiráció és a terrorizmus: pont Ramirez főszereplésével készítette el a Carlost még 2010-ben, de ott a formátum a minisorozat volt, és csak egy főszereplővel kell foglalkoznia, itt többen is vannak, és ez csak a kémes vonal, mert a film hősei magánéletével is foglalkozik. Gondolom, teszi mindezt azért, hogy „kerekebbek” legyenek a karakterek, szerethetőbbek vagy esendőek, és mivel a mindig csodás Penélope Cruz és a most hihetetlenül felkapott, egyébként tényleg kubai Ana de Armas (Tőrbe ejtve, Nincs idő meghalni) töltik be ezt a szerepet, én nem fogok panaszkodni. A többi csak egymásra halmozott rengeteg részlet, ami lehet, hogy időnként jó jeleneteket produkál, de nem áll össze egy igazán izgalmas egésszé. Sajnos, mert ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni, pláne ilyen remek színészekkel.
Értékelés: 6/10
