Alkonyat - Hajnalhasadás II. rész (2012) – Rami Malek

Bár a színész a The Pacific – A hős alakulat (2010) dörzsölt veterán Snafujaként már viszonylag ismertnek számított, az akkoriban elképesztően sikeres Alkonyat széria záródarabjában még csak epizodista lehetett. Ő Benjamin, egy egyiptomi zárda tagja – Malek egyiptomi kopt származású, így passzol neki a szerep -, aki képes az elemeket manipulálni, és aki a filmvégi hatalmas, bár bizarr módon csak elképzelt csatában

egy óriási víznyelőt nyit a fagyott földben,

és nagyjából ennyi a szerepe. Malekben persze ennél sokkal több van, hiszen jöttek a főszerepek, például a Mr. Robotban (2015) és a Bohém rapszódiában (2018) – az utóbbiért természetesen Oscart kapott, és ekkor már jó eséllyel nem is emlékezett rá, hogy valamikor halálsápadt vámpírokkal lógott együtt. És az is lehet, hogy az egészet ma már letagadná…

Ryan közlegény megmentése (1998) - Bryan Cranston

Steven Spielberg örökbecsű klasszikusa természetesen a legkisebb szerepekben is elképesztően jó színészeket vonultat fel, hiszen a háborús dráma szereposztása rendkívüli. Spielberg főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus: Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amely partra száll a D-napon. Menet közben ezernyi rendkívüli karakterrel találkoznak, akiket mind nagyszerű színészek játszanak – Nathan Fillion, Paul Giamatti, Dennis Farina, Ted Danson. És ott van persze Bryan Cranston, akivel nem a csatatéren találkozunk, hanem Washingtonban a hadügyminisztériumban,

ő az a félkarú ezredes, aki az egész eseménysort mozgásba hozza,

amikor kitalálják, hogy túl rossz hír lenne odahaza, ha az összes Ryan testvér odaveszne, így mentsék ki az utolsó életben maradt fiút, de milyen áron! Cranstonnak, generációja egyik legjobb drámai színészének fura módon egy vígjátéksorozat, a Már megint Malcolm (2000) hozta meg az ismertséget,  hogy aztán egy másik sorozatban, a Totál szívásban (2008) mindenki kedvenc Walter H. White-ja legyen.

Riddick - A sötétség krónikája (2004) – Judi Dench  

A forgatókönyvben eredetileg férfi lett volna Aereon, az elementál, de Vin Diesel annyira rajong a Judi Denchért, hogy feltétlenül őt akarta a szerepre. David Twohy-val, a rendezővel Londonba utazott, és mivel Dench épp egy darabban játszott, míg Twohy a színfalak mögött beszélt a színésznővel a filmről, Diesel teletömte az öltözőjét virággal, majd meghívta ebédre, és Denchet annyira levette a lábáról, hogy képtelen volt visszautasítani a szerepet, bár

állítólag nem is emlékszik rá, mit játszott, a filmet pedig nem látta.

Közmegegyezés szerint sokkal inkább arról volt szó, hogy Diesel akkora összeget ajánlott fel a Oscar-díjas, hétszer jelölt színészlegendának, hogy az bevállalta ezt az apró kellemetlenséget. Volt miből, mert Vin Diesel valahogyan meggyőzte a Universalt, hogy 120 millió dollárt köhögjenek ki a Pitch Black folytatására. Dench ezt követően azonnal visszatért a Bond-filmekhez és a kosztümös drámákhoz, így a Riddickben való szereplése kicsit olyannak tűnik, mint egy hiba a Mátrixban.

Transformers 3. (2011) – John Malkovich

Bár Michael Bay Transformers franchise-ának igazi főszereplői a digitálisan előállított, hatalmas robotok, akik különböző közlekedési eszközöknek álcázzák magukat, azért kellettek színészek is. Az első részeket az akkor még hatalmas ígéretnek számító Shia LaBeouf vitte Sam Witwickyként, aki maga mellé mindig kapott egy bombázót, és a rutinos Michael Bay azt is tudta, hogy

a fiatal tehetségek mellé mindig kell pár rutinos öreg róka.

Akik kicsit rásegítsenek a fiatalok játékára, meg persze annak mindig van egy jó kis presztízsértéke, ha az ember filmjében olyan legendák tűnnek fel mint John Malkovich . Ő alakítja Sam irányításmániás főnökét, Bruce Brazost – ami talán némi viccelődés Jeff Bezos nevével -, aki hosszan, arrogánsan, de meggyőzően mondja el, miért kell a szépreményű srácnak egy olyan munkát elvállalnia, amit nem is akar. Merthogy postázó lesz a cégnél, ami kissé atavisztikus pozíció az internet korában. Malkovich mindenesetre remek.

300 (2007) - Michael Fassbender

A görög-perzsa háborúkról fennmaradt talán legfrappánsabb mondat akkor hangzott el, amikor a thermophülai szorost védő spártai katonákat arra figyelmeztették, hogy a töméntelen mennyiségű perzsa nyílvessző még a napot is eltakarja, mire az egyik görög harcos nevetve azt válaszolta, „Legalább árnyékban harcolunk”. Zack Snyder filmjében ezt a harcost Steliosnak hívják – bár eredetileg egy Diekenes nevű katona mondta -, és az akkor még nagyjából ismeretlen Michael Fassbender játszotta, akiről a neve miatt még sokan azt hitték, hogy német. Fassbenderre, bár kapott pár jó szöveget, például a nemes halálról,

már csak azért is nehéz visszaemlékezni, mert a filmben mindenki tök egyformán néz ki,

kigyúrva, barnító krémmel bekenve, félmeztelenül és kisgatyában. Mondjuk Steliosnak kicsit hosszabb a haja a többieknél, de ettől még ugyanúgy néz ki, mint az összes spártai, pláne a szinte egész arcot eltakaró sisakban, a hatalmas pajzsok mögött. Utólag visszanézve a filmet viszont bőven átjön a kisugárzása, a tehetsége.

Jack Ryan: Árnyékügynök (2014) - Keira Knightley  

Ami engem illet, arra se nagyon emlékszem, hogy Harrison Ford, Ben Affleck, Alac Baldwin és most John Krasinski mellett még Chris Pine is eljátszotta Tom Clancy hidegháborúból itt maradt titkosügynökét. Pedig eljátszotta, ráadásul az Árnyékügynököt nem más rendezte, mint Kenneth Branagh, aki a film főgonoszát, az Egyesült Államokat tönkretenni igyekvő orosz oligarchát alakítja, míg Kevin Costner hősünk mentora – és majdnem elfelejtettük, Keira Knightley is feltűnik.

Ő Ryan felesége, aki belekeveredik az ügybe,

és talán azért feledkeztünk meg róla, mert a nyakatekert történetben szerepe leginkább mondvacsinált, egyszerűen csak akartak egy csinos nőt a csinos főszereplő mellé. Mivel azonban Jack Ryan sokkal konzervatívabb karakter, mint mondjuk James Bond, nem valami cicamica vagy egzotikus szépség kellett, hanem olyasvalaki, mint Knightley. Ott is volt, de nem emlékszünk rá.

A galaxis őrzői (2014) – Glenn Close

Kilenc éve mutatták be az első A galaxis őrzői filmet, amit két folytatás és egy karácsonyi különkiadás követett, meg ugye a Bosszúállók és Thor-filmek, szóval néha tényleg kicsit nehéz számon tartani, hol és milyen epizodisták tűntek fel menet közben. Pedig olyan nagyágyú is volt köztük, mint Glenn Close, aki Nova Prime-ot, a világűr békéjéért felelős Nova Hadtest parancsnokát alakította. Close ugyan mindig remek, de a szerep nyúlfarknyi volt, és ő sem a szokásos lelkesedéssel alakította. Sőt, abszolút őszintén bevallotta, hogy

csakis a pénz miatt csinálta,

bár nem azért, hogy még gazdagabb legyen, hanem azért, hogy más, nem vagy alig fizető szerepeket is elvállalhasson: „Két független produkción is dolgoztam a nyáron, és közben pazarul éreztem magam fantasztikus színészekkel, de augusztusban bevállaltam a Marvel Comics/Disney következő filmjét, és én leszek a galaxis rendőrfőnöke. Azért csinálom, mert ezek után megengedhetem majd magamnak, hogy olyan filmeket forgassak, amiket igazán szeretek, de azért remélem, itt is jól fogom érezni magam.”

Aeon Flux (2005) - Frances McDormand

A Paramount abban reménykedett, hogy az Aeon Flux című nagy sikerű sci-fi animációs sorozat 65 millió dolláros feldolgozása hatalmas durranás lesz – nem lett, de a kor jellegzetes darabja lett más Mátrix utánérzéssekkel együtt. Annyit mindenesetre elmondhatunk róla, hogy a főszereplő Charlize Theron nem jött ki rosszul a dologból, a film megerősítette helyét Hollywoodban, és olyanokkal játszhatott, mint Csókás Márton, Pete Postlethwaite, Jonny Lee Miller vagy Frances McDormand. Igen, jól hallották,

a komoly, drámai alakításáról ismert, Oscar-díjas színésznő is szerepet kapott az Aeon Fluxban

mint a címszereplő főnöke, a földalatti ellenállás vezetője. Akivel teljesen bizarr módon telepatikus módon kommunikál, ami feltehetőleg azért fontos, hogy McDormandnek ne kelljen a film díszletei között dolgoznia, elég volt egy stúdióban felmondania a szövegét, aztán csókolom. Mindenesetre viccesen néz ki a vörös hajával, mert olyan, mintha a Merida a bátor élőszereplős, kicsit túlkoros verzióját játszaná el – a szájából kinövő furcsa virág viszont elég para.