Svédország Oscar-nevezése a muszlim világ legfontosabb felsőoktatási intézményének számító kairói Al-Azhar Egyetem berkeiben zajló intrikákról és az emiatt bekövetkezett gyilkossági ügyről mesél. Kritika a Fiú a mennyből című politikai thrillerről.
Érdekes dolog történt idén a jövő évi nemzetközi filmek Oscarjáért versenybe szálló skandináv nevezésekkel: Dániának és Svédországnak is egy-egy olyan alkotást sikerült a jelöltségért indítania, amelynek csak a gyártó országot tekintve van köze az adott nemzethez,
A Teheránban 2000–2001 folyamán tevékenykedő, prostituáltakat mészárló sorozatgyilkosról szóló dán-német-svéd-francia Szent pók után pedig (ez Dánia 2023. évi Oscar-nevezése) megérkezett a magyar mozikba a svéd párdarab, az Egyiptomban játszódó (de Isztambulban forgatott) Fiú a mennyből, Svédország Oscar-esélyese is. S habár ebben az esetben is bűnügyi filmről, thrillerről van szó, a párhuzamoknak ezzel vége a két mű között, mivel a svéd(-francia-finn-dán) alkotás erősen politikai témájával sokkal jobban kötődik a magyar A besúgó című sorozathoz, illetve Tarik Saleh rendező korábbi munkájához, A kairói esethez.
A svéd anya és egyiptomi apa gyermekeként született Saleh ugyanis nem először veti bele magát a kairói kormányzati körökhöz köthető mocskos ügyekhez. A 2017-es A kairói esetben egy bárénekesnő meggyilkolása leplezett le egy zsaroló hálózatot, illetve a mindezek által érintett politikusokat és korrupt rendőröket. Az idén Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díjával kitüntetett Fiú a mennyből esetében pedig
szintén rendszerszintű bűnözésről van szó,
csak ezúttal egy egyházi iskola a gonosztettek színhelye.
Az egyiptomi Al-Azhar Egyetem évszázadok óta a legjelentősebb felsőoktatási intézmény a muszlim hitéletben, így az azt igazgató imám fontos vallási vezetőnek számít az egész országban. És amióta az iskola létezik, az állam mindig is megpróbálta valahogy rátenni a kezét, vagy valamilyen más módon érvényesíteni a befolyását felette. És hogy hogy jön ide a magyar A besúgó című sorozat? Hát úgy, hogy a kairói államvédelmi hatóság is – az általuk csak angyaloknak hívott – besúgók segítségével próbálja meg elérni, hogy a miniszterelnök jelöltje legyen az új imám a frissen elhunyt addigi vezető után.
Egészen kísérteties, hogy a Fiú a mennybőlnek véletlenül nemcsak a szüzséje emlékeztet részleteiben is az HBO szériájára (stimmel a tehetséges vidéki, egyetemista fiút beszervező rutinos „ávós” figurája, de még a beteg rokonnal zsarolás motívuma is), hanem a főszerepet játszó színész, Tawfeek Barhom is kifejezetten hasonlít A besúgó Gerijét alakító Váradi Gergelyre. Tarik Saleh alkotása esetében pedig emellett felmerül „az élet utánozza a művészetet” mozzanata is, mivel mire az alkotó végzett forgatókönyve megírásával, a valóságban is konfliktus támadt az egyiptomi miniszterelnök és az al-azhari sejk között (Salehnek egyébként személyes kötődése is van az egyetemhez: itt tanult a nagyapja).
Habár a Fiú a mennyből ott veszi fel a fonalat, hogy hogy kerül kapcsolatba az iskolával az addig egyszerű halászként tevékenykedő fiatalember, Adam, sőt, a cselekmény úgy indul, hogy mindennapi munkája közben, majd családja körében láthatjuk a főhőst, valahogy nem alakul ki személyes kötődésünk az irányába.
A film így kifejezetten szenvtelen és távolságtartó marad, és Adam nem annyira a nézői empátiáért küzdő figura, csupán rezonőr alak lesz a számunkra.
Emiatt a szenvtelenség miatt sajnos a filmnek nem fejlődik annyira tapintható atmoszférája, mint ahogy az A kairói esetben történt (ahol nem mellesleg a központi karakterhez is tudtunk kötődni), és kifejezetten hideg és steril légkör jellemzi, amivel egyébként kicsit megint csak a már említett Szent pókra emlékeztet. Abból a szempontból viszont mindez nem olyan hatalmas probléma, hogy így viszont a Fiú a mennybőlt
kifejezetten nyomasztó nézni,
ami nagyon is passzol ahhoz a cselekményhez, ami potenciálisan bármikor bekövetkezhet az országban (és valljuk be, más országokban is).
Hátborzongató figyelni, ahogy a főhős szinte magától értetődő módon keveredik bele a szenny sűrűjébe, és mit sem sejtő szemtanúból csakhamar a szálakat maga is mozgató intrikussá válik – hogy végül ott találja magát a sokkal rutinosabb bábjátékosok kényére-kedvére kiszolgáltatva. A Fiú a mennybőlt figyelve nehéz eldönteni, ki a jó, és ki a gonosz, és (miután az egyetlen tiszta szívű, idealista jelölt kivonja magát a forgalomból) a vezetők között is csak elvetemült és kevésbé elvetemült között lehet dönteni; ennek megfelelően Adam is nagyon gyorsan rááll arra a pályára, amikor két lehetőség közül nincs esélye a jót, csak a kevésbé rosszat választani.
Tarik Saleh pedig nem véletlenül nyerte el a legjobb forgatókönyvíró díját Cannes-ban, szóval ha az atmoszféra nem is, a sztori fordulatai biztosan lenyűgöznek majd minden nézőt, ahogy az egyik legismertebb és legnépszerűbb skandináv színész, a libanoni születésű, ezúttal őszülő hajjal, borzas szakállal megjelenő Fares Fares játéka is szerezhet kellemes perceket egy tőle meglehetősen szokatlan karakter, a sajnos egyáltalán nem ellenszenves beszervező tiszt bőrében.
