A Pók Gyilkosnak nevezett iráni sorozatgyilkos azt állította, városa utcáit akarta az erkölcstelenségtől megtisztítani, de valójában aljas kéjgyilkos volt, aki meg volt győződve arról, hogy mindent megúszhat - derül ki a Szent pók című filmből.
Idén szeptember 16-án az ún. erkölcsrendészet tagjai Teheránban agyonvertek egy Mahsa Amini nevű 22 éves fiatal nőt, mert egy hajtincse kilógott a köztereken kötelezően viselt kendője, a hidzsáb alól. Az eset világszerte közfelháborodást okozott, az országban óriási tüntetéssorozat kezdődött, amelyre szokása szerint brutálisan válaszolt a hatalom, és érdemes elgondolkodni, hogy ha egy átlagos, jó családbeli lánnyal ez történhet meg abban a rendszerben, milyen lehet egy lenézett, kihasznált, a társadalom legperemén élő prostituált sorsa egy ilyen országban? Erre keresi a választ Ali Abbasi rendező Szent pók című filmjében, hogy aztán egy teljesen más kérdésre próbáljon egy másik választ adni.
Abbasi (Határeset) még Iránban élt, egyetemista volt, amikor az ország közvéleményét felrázta a „Pók Gyilkos” ügye. Megdöbbentette, hogy milyen sok konzervatív állt ki a 16 nővel végző Saeed Hanaei mellett, mondván, hogy ő csak „megtisztította” a várost a fertőtől, és már ekkor – 2001 környékén – nekiállt későbbi filmje forgatókönyvének. Amiben eredetileg nem szerepelt az ügyet kivizsgálni érkező újságírónő, Rahimi, sőt, a karakter olyan későn került a történetbe, hogy végül egy bizarr fordulattal a casting directorra, Zar Amir-Ebrahimire osztották a szerepet. És ha már kitalálták a figurát, próbáltak is kezdeni vele valamit. Rahimi azért érkezik Meshed szent városába, az ismert zarándokhelyre, hogy megtudja, miért képtelen a rendőrség elfogni a gyilkost.
Akit hamarosan mi is megismerünk, mert nem arról van szó, hogy csak a legvégén derül ki, ki a tettes, és akkor jól meglepődünk. Nem, szinte rögtön megtudjuk, ki az, egy egyszerű, családos építőmunkás (Mehdi Bajestani), aki, ha a felesége és a gyerekek az apóséknál vannak, a robogójára ül, felszed egy prostituáltat, a lakására viszi, majd megfojtja.
A lányok rettegnek, de így is kimennek a romos placcra, mert ki kell menniük,
különben éhen halnak, és a film akkor jó, amikor ezt a rettegést kézzelfoghatóan, dermesztően mutatja meg. Erősen is kezdünk, ahogy egy fiatal nőt látunk, aki kislányát hátrahagyva nekiindul az éjszakának, egy nyilvános vécében kifesti magát, magas sarkúra cseréli kitaposott cipőjét, majd, bár először hezitál, végül belesétál gyilkosa karjaiba. Ez egy baromi jó nyitás. A folytatás már nem ilyen erős.
Két szálon haladunk, látjuk, ahogy az újságírónő megpróbálja kibogozni a szálakat, beszél a helyi rendőrfőnökkel és bíróval, ahogy egyre több dolog derül ki a gyilkosról, miközben őt magát is láthatjuk. És majdnem megsajnáljuk. Az idősödő Saeed Hanaei az irak-iráni háború veteránja, egy egyszerű ember, aki napközben próbál jó apa és férj lenni, este pedig elragadják az indulatai és az ösztönei, és egy ravasz, számító gyilkos válik belőle. Amiből néha bizarr esetek is születnek, mint amikor egy túlsúlyos nővel végez, de alig tudja megmozdítani a testet - nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy szándékos-e a groteszk humor vagy sem. És bizonyos szempontból a gyilkos sokkal izgalmasabb karakter, különösen abba a közegbe ágyazva, ahol él és dolgozik, mint az újságírónő. Aki pontosan azzal az előítéletességgel, szexizmussal és diszkriminációval, illetve zaklatással találkozik, amire számítottunk ebben a felállásban. Félreértés ne essék, nagyon is fontos erről beszélni, de úgy érdemes erről beszélni, hogy az fontos és újszerű legyen. És még így is vannak nagyon ijesztő és hatásos pillanatai Rahimi történetének – és még azt sem mondhatom, hogy a casting directorból lett főszereplőnő játéka amatőr lenne.
Ha a történet néhol kissé túl nyers, kidolgozatlan is, a film hangulata nagyon erős.
A kihalt, lepusztult városrészek, az éjszakai bekötőutak maguk is egy történetet mesélnek el, akárcsak az emberek reakciója a gyilkosságsorozatra, ami van olyan hátborzongató, mint maga a sorozatgyilkosság.
Eredetileg az egész filmet Iránban akarták forgatni, de túl sok bürokratikus akadályba ütköztek – itt 2020-ban Killer Spider címmel amúgy is forgattak már a történetről -, így végül Jordániában készült el, de bizarr módon egy dán produkcióról van szó, sőt,
Dánia ezt a filmet nevezi az Oscarra.
Értékelés: 7/10
