Anna Kendrick jó csapatjátékos, aláírom, de még életében nem vitt el egyedül egy filmet a saját hátán, és ezek alapján egy sorozattal sem boldogul azzal az örökös cukipocok ábrázatával.
Szokás azt mondani a Love Life-ra, az HBO új sorozatára, hogy ez a Szex és New York lightos verziója, és tényleg egy New York-i lány szerelmi kalandjait követjük, és tényleg van némi hasonlóság Anna Kendrick és Sarah Jessica Parker legalábbis ami az összsúlyt és a csontszerkezetet illeti. Ám akármennyire is irritáló, legalábbis nekem, Parker, az általa játszott Carrie Bradshaw mégiscsak egy valaki volt, akinek számított a véleménye, aki tudott élni, míg Darby Carterről ezt aligha lehet elmondani. Egy szürke, jellegtelen kisegér, szürke, jellegtelen szerelmi élettel, ami ugyan tényleg fekszik Kendricknek, hiszen világ életében ilyen karaktereket játszott, de vajon ki gondolta, hogy ezzel el lehet adni egy sorozatot?
Merthogy a Szex és New York, a Jóbarátok és az így jártam anyátok – amihez pedig azért szokták hasonlítani a Love Life-ot, mert ugyanolyan idegesítő narrációt használ – azért volt jó és népszerű sitcom, mert ha volt is főszereplő, mindig jó társaságot kapott, vicces, érdekes figurákkal v ették őket körül, akiknek megvolt a saját életvonaluk, háttértörténetük, játékidejük, meg ami kell. Itt adott az eleve nem túl izgalmas főhősnő, aki múzeumban idegenvezető, és vannak ugyan lakótársai, de csak az egyiket tartják arra méltónak, hogy a harmadik epizódra egy picit foglalkozzanak vele – pedig az őt alakító Zoe Chao (Az élet önmagammal), Így nincs más, csak Kendrick, aki mellesleg szintén leginkább akkor jó, ha van megfelelő társasága, és aki felváltva cukiskodik és zavarban van, mint egy alultáplált női Hugh Grant – gyanítom, nem véletlenül kerül szóba az angol színész neve a sorozatban -, és ez sajnos nem elég.
És nem elég hősnőnk szerelmi élete sem, pedig a sorozat lényege, hogy a tervezett tíz epizódot mind egy-egy, hol komolyabb, hol lazább kapcsolatra építik fel, És tessék nekem elhinni, ezekben a kapcsolatokban az égvilágon semmi izgalmas vagy vicces nincsen,ráadásul minden különösebb indoklás nélkül egy-egy év telik el két epizód története között – talán ezért fogják rá, hogy ez egy antológia, pedig nem az, csak egy laza szerkezet, ráadásul, mint kiderült, a történetek összeérnek, szereplők visszatérnek. Legfeljebb a dumák vannak jól megírva, de azokat meg túljátsszák, és túlnevetik. Nem kell minden vicces mondatot külön lereagálni, hogy jó, de vicceset mondtál, mert az megöli a poént. Itt rendszerint tényleg lepacsizzák, ha valaki vicceset mond, ami a való életben rendben is van, de ez itt az HBO.
A Love Life az Amerikában külön márkának számító HBO Max első saját sorozata, és ahhoz képest nem igazán hasít. Nincsenek nagy nevek sem, legfeljebb executive producerként a szintén producerkedő Kendrick mellett Paul Feig (Koszorúslányok, A kém), a színészek között pedig a szerintem remek, viszont egyáltalán nem komikus alkat Scoot McNairy (12 év rabszolgaság, Ölni kíméletesen) lehet ismerős, a többiek a már említett Chaón kívül leginkább statisztának jók. És a helyzet az, hogy szép dolog vagy sem, mások szerelmi élete alapjáraton nem igazán érdekel minket, ha az illető maga nem különösebben izgalmas vagy ismert.
Értékelés: 6/10
