Van abban valami lenyűgöző, hogy a Fűrész-filmek sora úgy vált minden idők egyik legsikeresebb horrorfranchise-ává, hogy az első részt leszámítva valójában elég rossz filmekről beszélünk. A Kirakós Gyilkos kalandjai jelentik a legjobb példát rá, hogy milyen könnyű kultuszt teremteni: elég hozzá néhány folyton visszatérő hatásos elem (a hátborzongató tricikliző figura, a nem kevésbé hátborzongató malacálarcok, rejtélyes, spirál alakú krikszkrakszok, a rozsdás hatást keltő halálos csapdák stb.) és néhány váratlan fordulat.

Ám a kialakult kultusz sem tudta elterelni róla a figyelmet, hogy a franchise legkésőbb a negyedik résztől

durván amortizálódni kezdett

(talán nem véletlen, hogy nálunk nem is jött ki minden folytatás moziban), amin nem segített a tavalyelőtti reboot, a Chris Rock nevével fémjelzett, s csak elsőre reménykeltőnek tűnő, később ugyanolyan kevéssé eredetinek bizonyuló Spirál: Fűrész hagyatéka sem.

Ezek után tehát nem meglepő, hogy nem csak a rajongók kapták fel a fejüket a hírre, hogy

s nem csupán a szadista csapdák szellemi atyjaként, buzgó kis tanítványainak köszönhetően kísért a karaktere.

Az alkotók egyébként már eddig is igen leleményesen gondoskodtak róla, hogy a sorozat annak ellenére is folytatódhatott (még az eredetileg Final Chapter alcímet viselő hetedik rész után is), hogy a véres (ön)mészárlásokat elkövet(tet)ő pszichopata sorozatgyilkos már rég meghalt. John Kramer öröksége különféle letéteményeseinek bevetése után ezúttal az a trükk, hogy a tizedik Fűrész-film időben az első és a második rész között játszódik, azaz előzményfilmről van szó.

És itt következzen egy figyelmeztetés:

aki megnézte a Fűrész X brutálisan spoileres előzetesét, az nyugodtan olvasson tovább (ahogy természetesen az is, aki már magát a filmet is látta), aki viszont nem, az térjen vissza később, mert azzal teszi a legjobbat magával, ha minél kevesebbet tud a cselekményről.

A tényt ugyanis, hogy a film arról szól, hogy ezúttal Kramer legszemélyesebb akciójáról van szó, mivel azokon áll bosszút furfangos kis eszközeivel, akik átverték, kihasználva rákbetegségét (egy kísérleti módszert ígérve kicsalták a pénzét, majd gyakorlatilag nem csináltak vele semmit), a trailer alaposan kivesézi, holott az, hogy a főhős egy elképesztően gusztustalan csalás áldozata, csak a cselekmény 40. perce környékén derül ki (tehát jó esetben mi magunk is vele együtt döbbenünk meg a lelkiismeretlen szélhámosok embertelenségén).

És itt érkeztünk el a Fűrész X legmeglepőbb, fentebb is említett vonásáig: annak ellenére, hogy az eddigi részek a gore / splatter- (kb. patakvér), illetve a kínzáshorror alműfajaiban mozogtak, pusztán a játékidőt tekintve ezúttal ebből kapjuk a legkevesebbet, hiszen Jigsaw első halálos csapdájának felállítására nagyjából a cselekmény felénél kerül sor. Utána persze brutalitás tekintetében alaposan belehúznak, de amit addig látunk, az megrázó haldoklásdráma, amelynek során abba az izgalmas nézői pozícióba kerülünk, hogy ezúttal azzal az elmebeteggel kell együtt éreznünk, akiről a korábbi filmek miatt pontosan tudjuk, hogy mire képes.

A néző helyzete pedig még ellentmondásosabbá válik, amikor az ügyesen felvezetett előzmények után megérkezünk a halálcsapdák csúcsjelenetéhez, hiszen az alkotók kivételesen lélektanilag olyan gyönyörűen megalapozták a dolgokat, hogy

nagyon nehéz szívből sajnálni Jigsaw áldozatait, és nem neki drukkolni.

Ha az eszközeivel nem is, a motivációjával mélyen egyet lehet érteni, hiszen ezúttal nem azt a süket dumát nyomják le, hogy a sok kínzás azért hasznos, hogy az áldozat jobban megbecsülje az életét, hanem az antihősből főhőssé avanzsáló férfinak most először valóban van oka odacsapni, és megleckéztetni a delikvenseket.

De mivel normális ember ilyesmiket nyilvánvalóan nem csinál, egyszerre empatizálunk Kramerrel és tartjuk el magunktól a cselekedeteit, miközben rá kell jönnünk, hogy lett légyen bármilyen megrázó az addig látott haldoklásdráma, hősünk ugyanolyan gonosz, csak ezúttal vannak nála is gonoszabbak, szóval

a főgonosz kitüntető címét át kell adnia valaki másnak.

A sok-sok rendhagyó vonás mellett persze a Fűrész X megmaradt Fűrész-filmnek, szóval a szürreálba hajló henteléseket is megkapjuk, csak ezúttal a játékidő utolsó harmadába zsúfolva. A film ezenkívül abból a szempontból is hű maradt a franchise-hoz, hogy elképesztően fordulatos. Akkora meglepetés valószínűleg már sosem fogja érni a nézőt, mint az első Fűrész legendás fináléjában, de azért az alkotók kitesznek magukért, és a már említett átverés döbbenete után a cselekmény végén is vár minket pár jókora csavar.

Így készült az első rész

Fillérekből forgott a Fűrész

James Wan és Leigh Whannell első horrorja óriási siker lett, de vért izzadtak, mire sikerült elkészíteniük, és a film végül majdnem csak videón jöhetett ki.

Tovább

Eközben mivel a film drámai része szokatlanul realista, és nem sodor el minket már az elejétől kezdve a patakvér, felvetődnek olyan kérdések, amelyeken amúgy nem feltétlenül gondolkodnánk el:

például hogy kibírja-e vajon bárki is ájulás nélkül, ha le kell vágnia a saját lábát vagy ki kell szednie az agyából egy darabkát (és a többi, és a többi)?

De ne legyünk ünneprontók, hiszen a Fűrész X alkotói nagyon merészet húztak azzal, hogy mertek szakítani az eddigi sablonokkal, és a filmbe már a sztorija okán is több kreativitás került, mint a franchise legtöbb fantáziátlan, a különféle kínzásokat mechanikusan ledaráló részébe. Emiatt mindenképpen le a kalappal – az már más kérdés, hogy vajon mennyire lesz működőképes a horrorrajongóknál egy olyan horrorfilm, ami háromnegyed részt dráma. Mi mindenesetre drukkolunk, hiszen a Fűrész X a legjobb, ami a Fűrész-filmekkel a 2004-es első részt követően történt.