Scott Pilgrim a világ ellen (2010)

Scott Pilgrimre, a fiatal basszusgitárosra ragadnak a csajok. Nehezen tudja lekoptatni őket, ám minden megváltozik, amikor Ramona begörkorizik az életébe. Scott hamarosan rájön, hogy a lány szerelmi életét a volt pasijai irányítják, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy szó szerint kicsinálják az új udvarlót. A gonosz fickók között van hírhedt deszkás, vega rocksztár, sőt, félelmetes egypetéjű ikerpár is. Ahhoz, hogy az igaz szerelmet elnyerje, Scottnak egytől egyig le kell győznie őket. Edgar Wright filmjében Michael Cera karrierje talán legjobb alakítását nyújtja; emellett

különleges stílusa, egyedi humora

és a többi csodás színész az, ami miatt a Scott Pilgrim a világ ellen igazán emlékezetes maradt. Habár annak idején nem szólt nagyot a mozikban, videójátékos és a mangákat megidéző esztétikája sokakat megragadott, ami miatt utóélete kifejezetten sikeresnek mondható.

Testről és lélekről (2017)

Habár a legjobb fantasyk az Egyesült Államokban készülnek, a ScreenRant válogatásába befért Enyedi Ildikó többszörösen díjnyertes alkotása, az Oscar-jelöltségig jutó Testről és lélekről is. A finoman megrajzolt karakterdráma és romantikus film fantasy jellegű vonása, hogy a két főhős, Mária, a vágóhídi minőségellenőr és Endre, a vidéki vágóhíd vezetője éjjelente ugyanazt az álmot álmodja. A két ember saját, külön világában szarvasként találkozik egymással és osztozik csodás harmónián – a való életben megtörténő találkozóikra azonban inkább a kényszeredettség, sőt a szégyenletesség és a kínos percek a jellemzőek. Az autisztikus személyiségjegyeket mutató Mária azonban – aki mások számára furcsának tűnő viselkedése miatt egyre jobban elszigetelődik – nem adja fel…

Enyedi alkotása pedig nemcsak a szerelemről beszél csodaszépen, de modern létezésünk magányáról is érvényesen szól.

A hobbit – Váratlan utazás (2012)

Habár A hobbit-trilógia sikere nem közelítette A Gyűrűk Ura-filmekét, ez a trió is (Váratlan utazás, Smaug pusztasága, Az öt sereg csatája)

Az első részben hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura cselekményének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) nem kívánt kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól.

Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriás pókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a koboldalagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét: Gollammal. Itt, a föld alatti tó partján, egyedül Gollammal, szerény hősünk nemcsak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja saját magát is meglepi, de a megszállottjává válik Gollam „Drágaszágának”, a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud...

Agymanók (2015)

A tinédzserkor gyakran döcögős és akadályokkal teli. Nincs ez másként a fiatal lány, Riley esetében sem, akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindannyiunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik:

ők Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor.

Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a hétköznapok kihívásain.

Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley első számú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, akik másként vélekednek arról, hogyan kell viselkedni egy új városban, egy új otthonban és egy új iskolában. Sok más Pixar-animációs filmhez hasonlóan az Agymanók is egyszerre tud viccesen és meghatóan beszélni olyan komoly, lélektani témákról, mint a gyerekkor vége, a változásokkal való szembenézés és saját érzelmeink felismerése, megélése. Egyik legszívbemarkolóbb jelenetét A filmtörténelem legszomorúbb utolsó mondatai című összeállításunkba is beválogattuk.

Coco (2017)

Nem az Agymanók volt az egyetlen csodás Pixar-fantasy, ami a 2010-es években készült: itt van rögtön a Coco, ami kiváló példája annak, hogy az animációs stúdió a 2000-es évek végétől, de főleg ettől az évtizedtől kezdve határozott lépéseket tett arra nézvést, hogy bemutasson különféle kultúrákat. A L'ecsó és a francia gasztronómia, majd az ősi Skóciában játszódó Merida, a bátor után a Cocóban a mexikói kultúrát ismerhetjük meg, azon belül is elsősorban a halottkultuszt. A sztori szerint ugyanis annak ellenére, hogy családja ősidők óta megveti a zenét, Miguel arról ábrándozik, hogy egyszer neves muzsikus lesz, akárcsak bálványa, Ernesto de la Cruz.

Rejtélyes események láncolatát követően a fiú előtt megnyílik a holtak bámulatos és színpompás világa, ahol bizonyítani tudja tehetségét. Varázslatos útja során összeakad a simlis Hectorral, s ketten együtt próbálják megfejteni a titkot, ami fényt derít Miguel családjának valódi történetére.

Wonder Woman (2017)

Diana, az amazonok hercegnője (Gal Gadot) egy távoli, titkos szigeten, csupa nő között élt. Uralkodónak nevelték, legyőzhetetlen harcosnak képezték ki, de békében teltek a napjai – míg meg nem látta az első férfit. Egy pilóta (Chris Pine) lezuhan a parton, és óriási háborúról beszél, ami a kinti világban dúl. Diana biztos benne, hogy ő véget tudna vetni a vérengzésnek, így a lábadozó pilótával együtt elhagyja az otthonát, és beleveti magát a harcba. Csak a küzdelem közben érti meg, mibe keveredett, de akkor már nincs visszaút. Véget akar vetni minden háborúnak, és közben rácsodálkozik saját, emberfeletti erejére – és megsejti, hogy mi a végzete…

A Wonder Woman nem véletlenül a DC-moziuniverzum legnépszerűbb darabja: a címszerepet megformáló Gal Gadot hihetetlenül karizmatikus alakítást nyújt Wonder Womanként. A színésznő játékán kívül annak egyszerre hatásos és érzékeny megjelenítése is magával ragadja a nézőt, hogy a főhősnő számtalan küzdelme és szívfájdalma bemutatásán keresztül megtudhatjuk, hogy önmagában a szupererő még nem garancia a boldogságra

– ami a megszokottnál emberközelibbé és kifejezetten szimpatikussá teszi a szuperhős(nő)t.

Kubo és a varázshúrok (2016)

És hogy ne csak a Pixar képviseltesse magát a listán, zárásként íme a LAIKA animációs stúdió (Coraline, ParaNorman, A doboztrollok) produkciója, amely a Cocóhoz hasonlóan egy speciális kultúrközegbe kalauzolja az ifjú és idősebb nézőket. A Kubo és a varázshúrok ugyanakkor – lévén, hogy fantasy – egy képzeletbeli Japánban játszódik. Hősünk az okos, jószívű Kubo, aki azzal keresi kenyerét, hogy történeteket mesél egy tengerparti városka lakóinak. Ám nyugodt élete egy csapásra a feje tetejére áll, amikor véletlenül megidéz egy szellemet a múltjából, aki alászáguld az egekből, hogy beteljesítsen egy régi bosszút.

A menekülni kényszerülő Kubo összeáll Majommal és Bogárral, és nekivág az izgalmas kalandnak, hogy megmentse családját és megfejtse elesett apja rejtélyét, aki a világ legnagyobb szamurája volt. Varázserejű hangszere, a shamisen segítségével Kubónak istenekkel és szörnyekkel kell megvívnia, köztük a bosszúszomjas Hold Királlyal és a gonosz lányikrekkel, hogy feltárja örökségének titkát, újra egyesítse a családját és beteljesítse hősi végzetét. Melankolikus, mégis erőteljes hangjával, gyönyörű animációs stílusával

(via ScreenRant)