November 9-én volt a 85. évfordulója a történelem egyik szégyenfoltjának, ami a legtöbb II. világháborús eseménytől eltérően nem olyan gazdagon feldolgozott a vásznon, de mi azért összeszedtünk pár filmet, ami részben vagy egészben erről szól.
A novemberi pogromok néven is emlegetett gyalázatos események azt a központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullámot takarják, amelyekre 1938. november 9-ről 10-re virradó éjjel került sor a náci Németországban. Az akcióra ürügyként egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása szolgált.
Az ambivalens módon nagyon szép nevét, a kristályéjszakát a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta, de egyes források szerint Ausztriában már a XIX. század végén rendezett pogromokra is ezt a kifejezést használták.
És akkor lássuk a filmeket!
A katonaszökevény (2023)
A német Peter Thorwarth (Vérvörös égbolt) háborús akciófilmjében nem egy az egyben láthatjuk a kristályéjszakát, hanem a folyományait ismerhetjük meg, hiszen a mű már a II. világháború végnapjainak brutális káoszában játszódik. Ekkor ment meg egy fiatal nő, Elsa egy német dezertőrt, Heinrichet, akit büntetésből felhúztak egy fára. Hőseink azonban nem menekülnek meg végleg a kegyetlen náciktól, mivel azoknak a szomszéd kisvárosból elhurcolt zsidók aranyára fáj a foguk, így felkeresik Elsa és értelmi fogyatékos öccse tanyáját. Heinrich és a nő tehát arra kényszerülnek, hogy felvegyék a küzdelmet az SS-tagokkal.
„A katonaszökevény nem túl komplikált film, egyre nagyobb, zajosabb és véresebb leszámolások sorával haladunk a végkifejlet felé, miközben mindkét fél egyre durvább és drasztikusabb eszközökhöz nyúl. (…) A zsidók aranyára éhező SS-katonákat pusztító szökevény német katona
olyan, mintha a Becstelen brigantyk egyik mellékfigurája kapott volna hirtelen saját filmet,
amiben annyi nácit ölhet le, amennyit csak tud. (…) S bár Peter Thorwarth igen messze áll Quentin Tarantinótól, a hangulathoz és a karakterekhez van szeme” – írta a Netflixen streamelhető műről a PORT.hu kritikusa.
Olvasd el a filmről írt kritikánkat!
A zsidók aranyára éhező, SS katonákat pusztító szökevény német katona olyan, mintha a Becstelen brigantyk egyik mellékszereplője kapott volna hirtelen saját filmet, amiben annyi nácit ölhet le, amennyit csak tud.
Tovább
A könyvtolvaj (2013)
A II. világháborús Németországban nevelőszülőkhöz kerül az élénk fantáziájú kislány. Liesel most ismerkedik a betűkkel, a könyvek egy új világot nyitnak meg előtte. Ugyanakkor az élet egyre félelmetesebbé válik. Különösen, hogy a család egy titkos vendéget rejteget a lépcső alatt. Liesel és Max, a zsidó kamaszfiú közösen fedezik fel a szavak erejét, amely kapaszkodót nyújt nekik a körülöttük zajló borzalmak közepette, segít akkor is, amikor az ember már úgy érzi, hogy minden elveszett.
Mivel Brian Percival rendezése a kristályéjszaka évében, 1938-ban játszódik, nagyjából sejthető, mi történt Max szüleivel.
A kristályéjszaka mellett pedig megjelenik A könyvtolvajban a könyvégetések barbarizmusa is.
A könyvtolvaj egyszerre szól a náci Németországban elöltött kamaszkor keserűségéről és arról, hogy egy embertelen világban nemcsak az embereket, de a könyveket is üldözik és elégetik, így mind megmentésre szorulnak.
Good: A bűn útjai (2008)
A könyvtolvajhoz hasonlóan a harmincas évek egyre inkább elharapódzó zsidóüldözéseinek idején játszódik ez a Viggo Mortensen főszereplésével készült moralizáló tanmese is. John Halder német irodalomprofesszor, aki annak ellenére, hogy nem ért egyet a náci eszmékkel, mikor a náci párt felfigyel egy munkájára, amely az eutanázia mellett érvel, a kegyetlen propaganda eszközévé, így végső soron az ún. Endlösung tanácsadójává válik – miközben neki magának is van egy zsidó barátja (Jason Isaacs), akit egyre jobban fenyegetnek a zsidógyűlölő intézkedések.
Vicente Amorim rendező egy régi színdarab filmre vitelével
Halder útján keresztül az alkotó ebben a Magyarországon forgatott műben azt mutatja be, hogy a náci párt tagjai is emberek voltak, sőt, még jó emberek is akadtak köztük, ám a kor társadalmi nyomása képes volt még őket is megrontani.
Max Schmeling (2010)
A harmincas évek ünnepelt német bokszolójáról, Max Schmelingről szóló életrajzi filmet a világ egyik legrosszabb rendezőjeként „tisztelt” Uwe Boll rendezte, szóval nem véletlen az IMDb-n az a (10-ből) 4,8-as pontszám, viszont a téma miatt fontos volt felrakni a listánkra. Schmeling ugyanis annak ellenére, hogy győzelmei miatt a náci Németország egyik arca lett, majd harcolt is a II. világháborúban,
épp a kristályéjszaka idején saját biztonságát kockáztatva megmentette egy zsidó barátja két tizenéves fiát azzal, hogy elbújtatta őket berlini szállodai szobájában.
A sportoló nemes tettét azzal fokozta, hogy megkérte a családot, hogy ne beszéljenek róla, mert szerinte ezzel csak emberi kötelességének tett eleget – az egyik érintett végül a nyolcvanas évek végén, egy Schmeling tiszteletére rendezett gálaesten fedte fel az igazságot.
Azokban a napokban (1947)
Ez a rendkívül izgalmas koncepciójú német film a Harmadik Birodalom hétköznapjait jeleníti meg hét különálló epizódon keresztül, méghozzá oly módon, hogy Hamburgban a háború után
egy autó meséli el a tulajdonosai történetét,
így a benne talált tárgyak segítségével elevenednek meg azok a bizonyos napok és azok a bizonyos emberek: egy zsidó asszony és nem zsidó férje, ellenállók, üldözöttek, kiskatonák és mások, akik sorsán keresztül felidézik a hitleri hatalomátvételt, a zsidóüldözéseket, a Szovjetunió elleni háborút, a tábornokok összeesküvését, a menekülteket és végül Németország vereségét. Az Azokban a napokban hősei a kisemberek, akik életük egy pontján mindannyian szembekerültek a hatalommal.
Journey to Justice (2006)
Steve Palackdharry dokumentumfilmje egy német zsidó, Howard Triest történetét meséli el, aki a zsidóüldözések miatt 1939-ben, 16 éves korában elmenekült a náci Németországból, ahova pár évvel később mint a felszabadító amerikai hadsereg katonája tért vissza, hogy végül a nürnbergi per egyik tolmácsaként fejezze be a pályafutását. A nem kevesebb mint öt országban forgatott alkotásban Triest saját maga beszél hányattatásairól és arról, milyen érzés volt szemtől szemben állni azokkal, akik 6 millió zsidó elpusztításáért – köztük a férfi Auschwitzba küldött szülei haláláért voltak felelősek.
Ház az Eaton Place-en (2010–2012)
Ez a brit sorozat ugyanabban a világban játszódik, mint a Csengetett, Mylord? vagy a Downton Abbey, azaz az urak és a szolgák vertikálisan is kettéosztott mikrouniverzumát jeleníti meg egy szobalányból lett házvezetőnő kalandjain keresztül, aki az Eaton Place 165 újdonsült gazdáit szolgálja. Mivel a sztori 1936-ban kezdődik, a szériában csakhamar előkerül a náci Németország témája is: a 2. évad második, The Love That Pays the Price című epizódjában ugyanis a hősök nemcsak megtárgyalják a náci Németországban történt legújabb fejleményeket, de a Lady Persie nevű karakter, aki első kézből ismerte a náci eszméket, mivel oda költözött, és kacérkodott is az ideákkal, rádöbben a brutális valóságra, és hazaköltözik.
Eközben két másik figura, Mr. Amanjit és Blanche azon munkálkodik, hogy segítsenek zsidó gyerekeket kimenteni a Harmadik Birodalomból.
Ez is érdekelhet
Valós és fikciós sztorik arról, hogy nem győzhetnek a nácik.
Tovább