A 40 éves dél-afrikai színésznő minden létező műfajban jó, legyen az romkom, dráma, szuperhősfilm vagy posztapokaliptikus sci-fi.
Hétfő: Sötét helyek
Ebben a tavalyi filmben az Oscar-díjas Charlize Theron (akinek a nevét egyébként így kell ejteni: Sarlíz Tron) egy olyan nőt alakít, akinek kislánykorában brutálisan lemészárolták az anyját és két nővérét. Az akkori vallomása alapján a bátyját, Bent (Corey Stoll) ítélték el a bestiális tettért. 25 évvel később azonban újra előkerül az ügy, és minél többet foglalkozik vele a főhősnő, annál erősebb a gyanúja, hogy nem is a testvére volt az igazi gyilkos...
A főleg horror, dráma és krimi műfajú regényadaptációkban utazó rendező, Gilles Paquet-Brenner igazi sztárparádét vonultatott fel ebben a filmben: Charlize Theron mellett láthatjuk benne a retró X-Men-trilógia Bestiáját, Nicholas Houltot, a Kick Ass óta felkapott tinisztárt, Chloe Grace Moretz-t és a Maffiózók sztárját, Drea de Matteót.
Kedd: Hancock
Will Smith nem a most mozikba került Suicide Squadban alakított először rosszéletű szuperhőst: már a 2008-as Superman-paródiában, a Hancockban is egy kocsikat borogató, repkedő, borostás bunkó volt. A lassan 10 éves film az X-Menekkel elindított, majd a Batman: Kezdődik!-kel és a Vasemberrel csúcsra járatott, képregényfilmes őrületet meglovagolva született, de hiába kaszált többet, mint a Legenda vagyok, valamiért azóta sem akarta folytatni senki.
Pedig a sztori nem rossz, legalábbis addig a pontig, amíg röhögünk a folyton részeg Hancockon, mert mindig úgy menti meg Los Angelest, hogy közben romba dönti a fél várost. Ez a gonosz elleni harc jegyében elkövetett, a cél szentesíti az eszközt-jellegű pusztítás azóta persze már minden blockbusterbe átszivárgott, a Batman Superman ellentől az Ultron koráig, akkoriban viszont újdonságnak hatott. Még több vicces szituációt eredményezett a három főszereplő (Smith, Charlize Theron és Jason Bateman) közötti szerelmi háromszög, de hogy ez pontosan miért is alakult ki a szereplőkben, azt nem akarom elspoilerezni, nézze meg mindenki maga!
Szerda: Astro Boy
Itt most kicsit csalnom kellett, hogy minden napra jusson a héten Charlize Theron-film: az Astro Boy ugyanis egy animáció, amiben a színésznő volt a narrátor, így ebből a szinkronos változatban semmit sem fogunk hallani.
A japán-hongkongi-amerikai koprodukcióban készült film szintén az ezredforduló után képregényfilmes bumm szülötte, amikor boldog-boldogtalan adaptációkat kezdett készíteni. Astro Boy például az egyik leghíresebb ázsiai képregénykarakter, akit a mangák ősatyja, a japán Walt Disney-ként is emlegetett Tezuka Oszamu talált ki 1952-ben. Astro Boy látszólag csak egy nagy szemű, kíváncsi kisfiú, valójában viszont egy repülni is képes robotgyerek, aki nagyon szeretne beilleszkedni az emberek közé, ám amikor a barátai életét egy robothadsereg veszélyezteti, kénytelen a különleges képességeit használni, mert csak ő mentheti meg a világot.
Csütörtök: Az út
A bestselleríró Cormac McCarthy évek óta ellátja alapanyaggal Hollywoodot: a regényeiből született legjobb filmek között fej-fej mellett halad a Nem vénnek való vidék és Az út. Én az utóbbit szeretem jobban, mert a posztapokaliptikus zsáner egy fémtüskényivel közelebb áll a szívemhez, mint a (neo)western.
Az út persze nemcsak egy Mad Max-klón, hanem egy szép apa-fia road movie is. Viggo Mortensen és Kodi Smit-McPhee a nagy kataklizma után együtt vágnak keresztül az amerikai vadonon, hogy elérjék az óceánt. Ám az oda vezető út nagyon veszélyes, mivel mindenhol állig felfegyverzett fosztogatók és kannibálok lesnek az utazókra. A történet két központi figurája mellett számos sztár feltűnik: az aggódó feleséget alakító Charlize Therontól kezdve Robert Duvallon át Guy Pearce-ig.
Péntek: Mad Max - A harag útja
A tavalyi év nagy szenzációja volt, hogy egy régi VHS-klasszikusból végre nem olyan remake készült, ami meggyalázta a régi film szellemiségét, hanem maga az eredeti alkotó, esetünkben az Oscar-díjas George Miller folytatott egy közkedvelt franchise-t. Ráadásul az ausztrál rendező azt is megmutatta, hogy 70 évesen is ütősebb és látványosabb Mad Max-filmet forgat mindenkinél, aki a legendás, 1981-es Mad Max 2 óta a posztapokaliptikus zsánerrel próbálkozott.
Ehhez ráadásul még az eredeti Max Rockatansky-re, azaz Mel Gibsonra sem volt szüksége: Tom Hardy szótlan országúti harcosa tökéletes Mad Max-pótlék lett. Aki mellé ráadásul egy olyan Mad Maxie-t is kaptunk Charlize Theron személyében, aki messze az utóbbi 20 év legvagányabb női akcióhőse, és egyenrangú társa a címszereplőnek. A történet persze nem nagy cucc: Max és Furiosa egy kényszer szülte szövetségben autókázik ide-oda a sivatagban, hogy megmentse a Immortal Joe (Hugh Keays-Byrne) dekoratív ágyasait, akik csak arra kellenek az őrült hadúrnak, hogy minél több fehérre meszelt képű, harcos fiút szüljenek neki. A lényeg azonban nem ezen, hanem a látványon van: a néző két órányi látványos, benzingőzös, őrült zúzást kap, ami a tévéképernyőn is látványos, nemcsak a moziban.