- Honnan ered a Tolnay Klári iránti rajongás Önben?

Tolnay Klári művészete és egyénisége még gyermekkoromban, tízéves korom környékén magával ragadott. Úgy jártam, ahogy talán sokan egy-egy igazán szuggesztív alakítás és valódi színészegyéniség kapcsán: nem tudtam levenni a szemem a képernyőről és tudni akartam még többet és többet a művészről, és megismerni a művészet mögött rejlő embert. Később erre személyesen is lehetőségem nyílt, melyet életem egyik legnagyobb ajándékának tartok.

Az ő személye jelentette számomra a valódi, katartikus színjátszást és képezett kapcsot az általam nagyon szeretett irodalommal. Tolnay Klári a világirodalom legnagyobb szerepeit játszotta el hosszú és teljes pályafutása alatt és most már óhatatlanul is az ő hangján szólalnak meg ezek a nőalakok emlékezetemben, azok a sok évtizeddel korábbiak is, akiknek megformálását csupán felvételről, vagy úgy sem ismerhetjük. Nehezen határozható meg, hogy hogyan és milyen módon hatott jelensége, de az biztos: egy megmagyarázhatatlan, különleges kémia fűzte össze közönségével, mely alól én sem tudtam kivonni magam.

- Hogyan született meg ez a kötet és mit tartalmaz? 

A centenáriumi Tolnay 100 kötet ötlete már akkor megfogalmazódott bennem, amikor két esztendővel ezelőtt a Raszter Kiadó gondozásában megjelent a „Tolnay Klári szerepei színpadon és filmen” című színháztörténeti adattáram. Színháztörténettel régóta foglalkozó kutatóként annak idején fontosnak éreztem, hogy az az ismeretanyag és kutatási eredmény, melynek a Tolnay Klári pályájával való több mint tizenöt éves foglalkozás során felhalmoztam ne csak számomra legyen élmény és mindennapi öröm, hanem dokumentáljam is Tolnay Klári rendkívül gazdag, 64 esztendős színházi és filmes pályafutásának minden adatát, rezümékkel és részletes cím- és névmutatókkal kiegészítve, hiszen ez mindaddig nem történt meg.

Az a kötet akkor elsősorban a szakmának szólt, bár rengeteg olyan visszajelzést kaptam, hogy a száraznak tűnő adatok plasztikusan idéztek vissza hús-vér emlékeket az adott színházi előadások és filmek kapcsán. Cikkeket, tanulmányokat mindig is írtam és publikáltam Tolnay Kláriról, és a tavalyi év folyamán, mintegy a centenáriumi emlékévet előkészítve édesapám, Góg János Juhász Gyula-díjas költő, a csongrádi Faludy György Irodalmi Műhely és a Föveny Irodalmi folyóirat kérésére tematikus megközelítésben próbáltam Tolnay Klárit a nagyközönségnek bemutatni vagy éppen felidézni jól elraktározott emlékeket, élményeket vele kapcsolatosan.

Ennek a gondolatmenetnek a folytatója ez a kötet, melyben Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó művészeti vezetője fantáziát látott és a kiadó gondozásában lát napvilágot a 100 éves évfordulón. Nem az életeseményeivel szerettem volna kronologikusan foglalkozni, hiszen az életéről sokszor, sok újságírónak nyilatkozott, és ő maga a művészetében akarta igazán megmutatni magát. Izgalmasabbnak tartottam egy olyan, szimbolikusan 100 fotót és 14 fejezetet tartalmazó esszékötet megírását, melyben arra kereshetjük a választ az olvasóval közösen, hogy mi volt Tolnay Klári művészi hatásmechanizmusa.

A fejezetek önmagukban értelmezve is megállják a helyüket, ugyanakkor egymáshoz is szervesen kapcsolódnak. Korabeli színháztörténeti forrásokat is felhasználva idézem meg és elemzem nőiségét, szerepátmeneteit, hangját, mosolyát, bölcsességét, sokszínűségét, az általa képviselt humanista lírai emberábrázoló színjátszást.

- Ismeri-e még a művésznőt a mai nemzedék, a mai fiatal színházlátogatóknak mond valamit még az a név, hogy Tolnay Klári? 

Az a tapasztalatom, hogy a magam korosztálya, azaz a 80-as években született generáció tagjai között nemigen akad, aki ne tudná, kicsoda volt Tolnay Klári. Aki mégsem, arra nagyon csúnyán szoktam nézni… A viccet félretéve, természetesen ez, akárcsak más művészeti ágak és azok neves képviselőinek ismerete is elsősorban a családi környezet függvénye, de nagyon sok múlik azokon a forrásokon és médiumokon is, melyekkel az ember, akár felnőttként, találkozhat.

Abból a nagy színészgenerációból, melynek Tolnay Klári is tagja volt, amikor a Madách Színház, a Vígszínház, a Nemzeti Színház, az Operaház, a többi fővárosi színház és a vidéki és határon túli magyar színházak is feledhetetlen művészegyéniségeket tömörítő gárdával bírtak, sokakról méltatlanul kevés szó esik, Tolnay Klári azonban még mindig a közönség szíve csücske, az én legnagyobb örömömre. Hogy ez azért van, mert ő volt Kalán néni hangja a „Csip-Csup-Csodák” mesesorozatban, vagy Blanche duBois „A vágy villamosá”-ban, az majdnem mindegy.

Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának vezetője, a Tolnay Klári Emlékévet lebonyolító Alapítványban kurátor-társam és a Tolnay 100 kiállítási programjának értő szakembere nyilatkozta a közelmúltban azt, mely véleményét messzemenőkig osztom, hogy minden generációnak megvan a maga Tolnay Klári-képe. Ezt valóban nagyszerű megtapasztalni, ahogyan a művészpartnerek, színházak, hazai és határon túli kulturális intézmények pozitív együttműködő szándékát is, amint elhangzik a varázsszó: Tolnay.

Ahol talán mégis van teendő és ismeretterjesztő küldetés, az az ezredforduló után született generáció, akik most ismerkedhetnek meg a fiatal, a középkorú és az idős Tolnayval, ahogyan én tettem annak idején. Sajnos nekik már nincs módjuk bekopogtatni az öltözőjébe és adni neki egy puszit, vagy kettőt…

- Milyen színházművészeti örökséget hagyott maga után Tolnay Klári?

Tolnay Klári művészi hitvallása az volt, hogy szépséget tudjon sugározni az embereknek. Olyan emberi szépséget, mely valahol nagyon mélyen gyökerezik. Mely átvezet bennünket, egy intellektuális alapokon nyugvó, realista, ugyanakkor rendkívüli költőiséggel megélt, hangsúlyozom megélt és nem eljátszott színpadi létezéshez. Rendkívüli arányérzékkel megélt szerepei a maguk természetességében léteztek és léteznek, akár csak ő maga. Ifjúkori apácai hivatásra vonatkozó terveit a színpad művészetébe transzponálva a megtisztító katarzis előidézésével gyakorolva maradandó emlékeket hagyott közönsége emlékezetében.

És még mondja valaki, hogy a színház művészete pillanatnyi! A legtöbbet nyújtja, ami lehetséges: az emberi emlékezetben, az idegsejtekben marad, megríkat és megnevettet és rádöbbent dolgokra. Tolnay Klári a színház e természetét imádta és szolgálta minden lelkesedésével és tehetségével. Ezen az úton próbálom végigvezetni a Tolnay 100 kötet olvasóját, felfejtve és megcsillogtatva ezt a rendkívül gazdag művészi és szellemi örökséget, érzékeltetve egyúttal sokoldalúságát, okosságát, humorát is.

- Őrzik-e felvételek Tolnay Klári színművészetét a filmeken kívül, pl. színházi felvételek - és ha igen, ezeket hol lehet megtekinteni?

Szerencsére Tolnay Klári alakját és művészi alakításait a celluloidszalagon kívül is őrzik felvételek, hiszen a Magyar Televízió és Rádió Archívuma hihetetlen kincseket rejt. Olyan színházi előadásokat, mint Ádám Ottó legendás rendezésében Miller Pillantás a hídról-ja, Csehov Sirálya, Illyés Kegyence, Shaw Warrenné-ja, Németh László Mathiász panzió-ja, a Lila ákác, a Mensáros Lászlóval közös kétszemélyes Kései találkozás vagy Kedves hazug, vagy az utolsó időszak előadásai közül A nagymama, Örkény Macskajátéka vagy az Utazások nénikémmel című bűbájos darab. Vagy éppen Molnár Ferenc Hattyúja, melyben Emlékévünk Háziasszonyával, Sunyovszky Sylviával játszik együtt.

Kiemelkedőnek tartom azokat a rádiószínházi felvételeket is, melyben olyan legendás Tolnay-előadások hangulatába szippanthatunk bele, mint az 1952-es A hős falu, az 1954-es Nóra, vagy a kritikusok és saját maga által is legjelentősebbnek értékelt előadás: az 1962-es A vágy villamosa.

A Tolnay Klári Centenáriumot a közmédia is fontosnak tartja, így biztos vagyok benne, hogy az érdeklődők gyakran találkozhatnak majd ezekkel a felvételekkel az emlékév folyamán a televízió képernyőn és a rádiókban. Az M3 retró csatorna például egész évben tartó Tolnay Klári sorozatot indít a 100. születésnapon, július 17-én. Valóban kiemelkedő a jelentősége annak, hogy eljusson Tolnay Klári jelensége ma is a közönséghez, hiszen annak idején gyerekként én is egy televíziós Tolnay Klári-sorozat alapján figyeltem fel művészetére.

- Keveset tudunk Tolnay Klári magánéletéről, volt családja, gyermekei?

Ahogyan említettem, Tolnay Klári elsősorban a művészete által kívánt üzenni az embereknek és a színpadon fedte fel titkait. Aki figyelt, felfedezhette azokat, hiszen – ahogyan gyakran megfogalmazta – minden: szerep. Minden magánemberként megélt élethelyzet egy képzeletbeli lelki kelléktárba került és a magánéleti nehézségek megélését és lehetőség szerint megoldását is segítheti a színész szemlélődő természete, nagy empátiát igénylő érzékenysége.

Tolnay Klárinak Ráthonyi Ákos filmrendezővel kötött első házasságából született Zsuzsa lánya, aki Bécs mellett élt és az osztrák televízió vezető szerkesztőjeként dolgozott sokáig, sajnos azonban jó pár évvel ezelőtt elhunyt. Második férje Darvas Iván volt, a nagy szerelem és szellemi összhang, mely tizenkét esztendeig tartott.

Nagy öröm számomra, hogy Alapítványunk kuratóriumának tagja és a Centenáriumi Emlékév részese Dr. Bókay János gyermekgyógyász főorvos is, aki családjával együtt Tolnay Klári egyetlen rokona, akivel oldalági rokonságban álltak. Tolnay Klári gyakran mesélte azt a történetet, hogyan vezette be húszéves fiatal lányként őt a társaságba és a színházi életbe a rokon Bókay család, akiknél kezdetben lakott, Bókay János nagyapja, a híres író.

- Úgy lehetett hallani, hogy élete utolsó éveit szerényen, egyesek szerint szegényen töltötte, ebből mi igaz?

Tolnay Klári egyedül élt, de nem magányosan. Egy minden iránt érdeklődő asszonynál, egy, az utolsó éveiben is párhuzamosan öt főszerepet játszó művésznél ez szóba sem jöhetett. A hivatás és a közönség szeretete éltette. Valóban nem vetette fel a pénz és bizony nemcsak a hivatás szeretete, hanem az anyagiak sem tették volna számára lehetővé, hogy nyugdíjba vonuljon. „Én soha nem töprengtem azon, hogy Sophia Lorennek nagyobb a háza, a híre. Nekem menedéket, örömet adott a saját otthonom.” – mondta egyszer egy nyilatkozatában.

A szerénység egyébként nemcsak az életmódját, hanem a személyiségét is jellemezte. Egy rendkívül egyszerű, sallangmentes, jó humorú, éles eszű, bölcs öregasszonnyal lehetett összefutni a Madách téren vagy a Fejér György utca közelében. És ne feledjük, hogy a halála előtt pár nappal még színpadon volt. A Társasjáték New Yorkban című habkönnyű vígjáték ment a Madách Kamarában, melynek utolsó mondata így hangzott Tolnay szájából: „Még élek és még nő vagyok!”

- Milyen megemlékezések várhatók még idén Tolnay Klári születésének századik évfordulóján és milyen a kötet eddigi visszhangja?

A Tolnay Klári Centenáriumi Emlékévet, melyet évekkel ezelőtt álmodtam meg és amely az Emberi Erőforrások Miniszterének fővédnöksége mellett számos együttműködő partnerünk részvételével immár realitás és január óta zajlik az ország több pontján, szerencsére nagy érdeklődés övezi. Tovább folyik havonta az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott, művészi kerekasztal beszélgetésekkel körített vetítés-sorozat, a Tolnay 100 sorozat olyan estekkel bővül, mint Müller Péter vagy Für Anikó estje, és olyan produkciók is születtek, mint a Hot Jazz Band zenekar Tolnay-filmdalokat feldolgozó zenés estje, a „Budapesttől New Orleans-ig”.

A közeljövőben, májusban és júniusban filmplakát-kiállítással és a „Márai nyomdokán” irodalmi pályázat estjével várjuk az érdeklődőket, a Múzeumok Éjszakáján pedig az Országos Széchényi Könyvtár interaktív Tolnay-programmal, a Rádió-és Televíziótörténeti Múzeum pedig különleges kiállítással várja az érdeklődőket. Ősszel lesznek még programok többek között az Örkény Színházban, a miskolci Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon, Erdélyben, színháztörténeti konferencia a Vígszínházban és programok számos vidéki nagy és kisvárosban.

Mivel 100 éves évfordulóról beszélünk, elsősorban mégiscsak magára a születésnapra, július 17-ére kell felhívnom a figyelmet. Nagyszabású összművészeti Születésnapi Gálaműsorra kerül majd sor a RAM Colosseumban, melyre minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

A Tolnay 100 kötet eddigi visszhangja nagyon pozitív. Számomra ez azt tűnik alátámasztani, hogy mai világunkban is érdeklődésre tarthat számot egy igenis művészi életútra és nem magánéletre fókuszáló, különleges műfajú kötet. Legfőképpen azt bizonyítja azonban, hogy az emberek ma is, még mindig szeretik Tolnay Klárit. És ez az, amiért igazán hálás vagyok!

(A szerzőről készült portré Borovi Dániel fotója)