Mint a legtöbb magyar filmbarát, én is igen edzettnek számítok a filmcím-fordítások terén, de azért még mindig meg lehet lepni. A következőkben méltatásra kerülő film, a Pop, csajok satöbbi nevet "nyerte" a keresztségben (az eredeti cím High Fidelity volt) de ezzel még csak dobogóra sem kerülhet ebben a hónapban, amely olyan fordításokkal ajándékoz meg bennünket, mint a "Csók macsók" (Splendour), a "Galaktitkos támadás" (Galaxy quest) vagy az "Agyatlan apartman" (Guest house paradiso). No de lépjünk is tovább.
A Pop, csajok satöbbi igen szórakoztató film, tényleg. Főhőse Rob (John Cusack), egy nem annyira jól menő lemezbolt tulajdonosa, akinek komoly problémái vannak a nőkkel, most éppen Laura (Iben Hjejle) hagyta el, két év boldogság után, hogy aztán összeköltözzön a fölöttük lakó karma-gyógyásszal, akit Tim Robbins alakít. Ez az esemény annyira megroppantja hősünket, hogy elkezd gondolkodni élete értelmén, illetve azon, hogy miért is futnak - már tíz éves korától kezdve - folyamatosan zátonyra a kapcsolatai. Elkezdődik tehát a múltidézés, barátunk össszeállítja "öt legfájdalmasabb szakításom" elnevezésű toplistáját - amit aztán még számos további követ a filmben, mint például, a "mit szeretek a legjobban Laurában"- top 5, vagy a "gyászoló számok"-top 5, amelyet Laura apjának elhunytakor állít össze - és közben megpróbálja visszahódítani Laurát, ami bár nem egyszerű, de nem is teljesen lehetetlen küldetés. No és persze ezalatt zajlik az élet a boltban is, amelyet Rob a két tökéletesen idióta segéderővel, Dick-kel és Barryvel együtt működtet kevéssé jövedelmező, viszont annál szórakoztatóbb módon.
A történet rövid körvonalazása után most arról, hogy mitől is működik ez az egész. Hát egyrészt a színészektől, akik közül külön is kiemelném John Cusackot, aki egész egyszerűen baromi jó (de az összes többi szereplő: nő és férfi, főbb és epizódabb egyaránt kitesz magáért). Másrészt működik az ötletesen és jól megírt történettől, a mókás párbeszédektől illetve a rendező miatt, aki igen elegánsan oldja meg a nem túl eredeti, bár általánosnak sem nevezhető felállást, hogy a főszereplő a történet narrátora is egyben és folyamatosan beszélget a nézővel.
Most, hogy újraolvastam az eddigieket, látom: bizony közel sem tudtam érzékeltetni, hogy milyen vicces, elragadó, mulatságos, kedves, szórakoztató, humoros, bájos, megkapó, tréfás, vidám, sokszínű stb. is a Pop, csajok satöbbi című film - talán pont azért, mert annyira sokszínű, vicces satöbbi. És még a zenéje is hibátlan.