Hugh Jackman szőrös vadember, Nicole Kidman meg hullaszínű özvegy, de a közös sivatagi utazás örökre megváltoztatja őket, előnyükre. Az Ausztrália a legjobb randifilm, mert ugyanannyi benne a romantika, mint a lövöldözés.
Az "ausztrál Elfújta a szélként" beharangozott filmhez jobban illene a Pearl Harbor 2 cím. A film szirupos, kiszámítható, és a férfinézők kedvéért ugyanannyi benne lövöldözés, mint a csók. De az összhatás nem kínos, sőt, kifejezetten szívmelengető, teljesen illik a szentimentális karácsony környéki hangulathoz.
Az Ausztrália igazi 3 in 1 film: romantikus-háborús western. Baz Luhrmann pont a megfelelő arányban vitte be a Marlboro-reklámokat idéző hegyek közé a szerelmi szálat, meg a második világháborút. Az alapsztori az Afrika királynőjét idézi: az angol úrinő (Nicole Kidman) kényszerből együtt utazik a vadont járó, ápolatlan kalandorral (Hugh Jackman), akivel természetesen a sorozatos viták ellenére összejön. Jackman persze nem egy Humphrey Bogart, inkább Rozsomák az X-Menből: szőrös mellkast villantó, vicsorgó ősmacsó. A westernkörnyezet viszont abszolút illik hozzá, szakállal és kalapban tiszta Clint Eastwood A Jó, a Rossz és a Csúfból.
A smink nélkül is hullafehér Nicole Kidman összetettebb karaktert alakít, de hitelesen mutatja be mindegyik arcát. A film elején még megszeppent grófnő, aki egy teherautónyi bőrönddel érkezik a sivatagba, miután megörökli elhunyt férje birtokait. A farmon kevés a hajcsár, és azok is ellene ármánykodnak, ezért Kidman nyeregbe pattan, hogy a rivális marhakereskedő (Bryan Brown) előtt hajthassák át a csordát a veszélyekkel teli senkiföldjén egészen a darwini kikötőig.
A Vadon szavát idéző, kalandos út végére Kidmanből is sáros arcú, rumot vedelő "cowgirl" lesz, mint az 1984-es Ausztrál expresszben, és ez még mindig jól áll neki. Anyának sem rossz, az a jelenete a legszebb, amikor a hozzá csapódó bennszülött kisfiúnak mese helyett, kicsit bénázva elénekli az Óz a csodák csodájából az Over the Rainbowt (ez a film kulcsmotívuma). Na ezt az idillt zúzza szét a játékidő felénél a japánok támadása (lásd Pearl Harbor), meg a rasszizmus: a félvér kisfiút elszakítják Kidmantől, és egy Titanicra emlékeztető jelenetben a gazdagok gőzhajója helyett a papok rozzant csónakjába rakják, a bennszülöttek közé. Oscar-tippünk szerint biztosan jelölik legjobb film, fényképezés, díszlet, zene, speciális effekt, hang, hangvágás díjakra.
A 46 éves Baz Luhrmann Lucashoz és Tarantinóhoz hasonlóan a kedvenc filmjeiből lopkodta össze a sztorit és a karaktereket (lásd a keretest). De ezt nem is tagadja, mert egy ausztrál porfészekben nőtt fel, ahol az egyetlen szórakozás a mozi volt. Casablancán, éneklő cowboyos filmeken meg musicaleken nőtt fel. Az Ausztrália egy profin összerakott szerelmi történet, ami egyszerre tiszteleg a hollywoodi álomgyár száz éve, és Luhrmann ausztrál öröksége előtt. A díszletei éppen ezért harsányak, túlszínezettek, a tájképek giccsesen festményszerűek, a lángoló csatahajók képe meg pofátlanul hatásvadász. Az Elfújta a szélhez képest azért jóval kevesebb volt a stúdiófelvétel, például a kikötőnél, de a legtöbb inkább agyonszűrőzött-utómunkázott sivatagi tájkép.
Szerencsére a film humora sokat enyhít ezen a megalománián, mindig váratlan poénok szakítják meg a nyáltengerben úszó jeleneteket. A kedvencem még az elején volt: kengurucsapat ugrál belassítva a sivatagban robogó teherautó mellett, aztán egy puskadörrenés, és a következő képen már benszülöttek szíjazzák fel a vacsorának való, véres kengurutetemet a platóra. 7/10-es randifilm, nemcsak karácsonyra.
