A héten került mozikba az első magyar űrlényes sci-fi vígjáték, az Űrpiknik, amelyben egy egyetemista lány és egy űrlény srác közösen próbálják megmenteni a bolygót. Ennek örömére úgy döntöttünk, összeszedünk a filmtörténelemből 10 olyan meghatározó alkotást, amelyben földönkívüli entitások látogatnak el a Földre.

A nap, amikor megállt a Föld (1951)

A földönkívüliek már 1902-ben megjelentek a vásznon – igaz, akkor még csak a Holdon. Georges Méliès Jules Verne Utazás a Holdba című regényéből készített egy rövidfilmet, amelyben a rakétával kilőtt emberek holdlakókkal találkoznak. Az igazi marslakóláz azonban az 50-es években indult be. Az első komolyabb földönkívüli film az 1951-ben bemutatott A nap, amikor megállt a Föld volt, amely a békés, jó szándékú űrlények koncepcióját vezette be, akik azért látogatnak el hozzánk, hogy figyelmeztessenek az atomháború veszélyére. Robert Wise filmje technikailag ma már persze megmosolyogtató, de így is a műfaj klasszikusának számít, a valamiért angol akcentussal beszélő Klaatu és robotszolgája, Gort pedig ikonikus karakterek lettek. (A 2008-as remake Keanu Reeves főszereplésével méltán bukott meg, ne is beszéljünk róla.

Világok háborúja (1953)

H.G. Wells még 1895-ben írta meg Világok harca című regényt, majd Orson Welles adaptálta rádiójátékként 1938-ban (tömeges pánikot váltva ki), de Hollywoodot csak azután kezdte el érdekelni a történet, hogy a 2. világháborút követően a hidegháborús paranoia metaforájaként tudták használni. A klasszikus inváziós sci-fiben a marslakók azért akarják leigázni a Földet, mert a saját erőforrásaikat már felélték. A film a maga idejében látványos szuperprodukciónak számított, Gordon Jennings a legjobb vizuális effektusok kategóriájában Oscart is kapott érte. A producer Marczincsak György Pál, azaz George Pal volt, a rendező Byron Haskin.

A történetet 2005-ben Spielberg is adaptálta, és a Tom Cruise főszereplésével készült film azon remake-ek sorát gazdagítja, amelyek nem elvettek, hanem hozzátettek valamit az eredetihez. (Más kérdés, hogy ezt a valamit, a szélsőségesen szubjektív szemszöget, sok néző utálta.)

A testrablók támadása (1978)

A hidegháborús paranoiát, illetve a McCarthy-féle kommunista boszorkányüldözés hangulatát a klasszikus inváziós filmek mellett az 1956-os A testrablók támadása is tökéletesen megragadta. Ebben az idegenek úgy próbálják meg leigázni a bolygót, hogy irányításuk alá vonják a mit sem sejtő átlagpolgárokat. Klasszikus mégsem ebből a verzióból, hanem Philip Kaufman 1978-as remake-jéből lett. Ebben Donald Sutherland alakítja a főszereplőt, aki megpróbálja kinyomozni, miért változnak meg úgy az ismerősei, mintha kicserélnék őket. (Spoiler: azért, mert tényleg kicserélik őket. A meteoron érkező kozmikus mikroorganizmusok kísérteties pontossággal tudnak külsőleg leutánozni bármely emberi lényt.)

Harmadik típusú találkozások (1977)

A 70-es években már kevesebb ufós film készült, de azért a téma nem ment ki a divatból. Még maga Jimmy Carter is azt állította, hogy látott UFO-t. Spielberg, aki később kétszer is visszatér a témához, J. Allen Hynek ufológus 1972-ben megjelent könyve által inspirálva írta meg a sztorit (a „harmadik típusú találkozás” fogalmát megalkotó Hynek cameózik is a filmben), amelyben az idegen lények csak a fináléban fedik fel magukat, és mint kiderül, békés szándékkal érkeznek, és egy magasabb szintű tudás hordozói.

Ennek a különleges perspektívának köszönhetően izgalmas a film, de számunkra persze azért is fontos, mert Zsigmond Vilmos fényképezte, zseniálisan és Oscar-díjat érően.

E.T. – A földönkívüli (1982)

Ki másnak jutna eszébe, hogy egy idegen bolygóról érkező, bizarr külsejű lény földi kalandjaiból szívmelengető ifjúsági filmet készítsen a barátságról, a szeretetről és a családról, ha nem Spielbergnek? Igaz, az E.T. is inkább horrornak indult, az eredetileg Night Skies néven futó sztori szerint rosszindulatú földönkívüliek ostromoltak volna egy elszigetelt tanyaházban élő családot, de a rendező végül Disney-mesévé gyúrta át a történetet. Az E.T. mintegy 800 millió dollárt termelt világszerte, és máig a műfaj klasszikusának számít. Ahogy Lakatos István kolléga írja:

"A kis csúnya földönkívüli meséjében nagyjából minden benne van, ami számít:  az a gyerekkornak nevezett, túl gyorsan elenyésző pár év, amikor még nem abban az ócska, nyomorult, szürke világban élünk, amiben a felnőttek, amikor nemcsak látjuk, hanem át is éljük a csodát, és a felnőtt, aki már mindezt elfelejtette, akinek elkopott a szíve és a fantáziája, menthetetlen tökfej. De legfőképp a szeretetről és annak megváltó hatalmáról szól a film."

A dolog (1982)

Carpenter horrorklasszikusának is sikerült a ritkán látható bravúr: túlszárnyalta az eredetit. A dolog ugyanis remake, Howard Hawks 1951-es A lény - egy másik világból című filmjén alapul. A sztori az amerikai Antarktisz-kutató állomáson játszódik, ahol egy olyan idegen organizmus szabadul el, amely bármilyen alakot képes felölteni. A Kurt Russell főszereplésével készült film inkább horror, mint sci-fi, és azon belül is az extrémen brutális kategóriából.

A függetlenség napja (1996)

Roland Emmerich megalomán filmje papíron önálló ötleten alapul, de gyakorlatilag a Világok harcának rejtett remake-je. Ebben sincs túlbonyolítva a sztori, megérkeznek az óriási űrhajók a világ legnagyobb városai felé, és gyorsan kiderül, hogy nem békés szándékkal jöttek. A Will Smith, Bill Pullman és Jeff Goldblum főszereplésével készült akciómozi az 1996-os esztendő legtöbbet kaszáló blockbustere lett 817 millió dollárral. Valójában semmi újat nem hozott az ufóműfajba, de bebizonyította, hogy a téma még mindig képes megmozgatni a nézők fantáziáját, ráadásul a formulán se kell sokat változtatni, csak felfrissíteni CGI-jal a régi trükköket.

Támad a Mars! (1996)

Nem lenne teljes egy alienfilmes-lista vígjáték nélkül, és van is miből választani, a Men in Black, a Paul és a Csúcsfejek is szóba jöhetne, de Tim Burton szatírája talán a legelborultabb mind közül, ráadásul a vicceskedés mellett a klasszikus 50-es évekbeli inváziósfilmeket is megidézni. A sztori szerint marslakók támadják meg a Földet, de az Egyesült Államok elnökének (Jack Nicholson) az okozza a legnagyobb gondot, hogy milyen ruhában üdvözölje az idegeneket. A hippik eközben tárt karokkal várják a támadókat, a tudósok marhaságokat hordanak össze, a hazafiak pedig mind prosztó marhák. A blőd poénok nem mindegyike ül, cserébe Burton elképesztő mennyiségű sztárt szedett össze a közös marhuláshoz Nicholsontól Glenn Close-on és Pierce Brosnanen át Danny DeVitóig és Tom Jonesig.

District 9 (2009)

Az angol nyelvben a (dokumentálatlan) bevándorlókat és a másik bolygóról érkező lényeket egyaránt lehet az „alien” kifejezéssel illetni, úgyhogy a dél-afrikai Neill Blomkamp óriási ziccert ütött le, amikor filmjében kombinálta a két témát. A sztori szerint 28 éve egy idegen faj kényszerleszállást hajtott végre a Földön, egészen pontosan Dél-Afrikában, ahol nem látják szívesen őket, és gettóban kénytelenek élni. Mennének már szívesen haza, viszont az államnak tervei vannak velük, így nem áll érdekében, hogy el tudják hagyni a Földet. Közben már a levegőben van egy kialakuló polgárháború, ebbe csöppen bele egy egyszerű aktatologató (Sharlto Copley), aki egy baleset miatt menekülni kényszerül a rendfenntartó erők elől, és harcol a túlélésért.

Az 5 Oscar-jelölésig jutó film nemcsak azért izgalmas, ahogyan a bevándorlást, illetve az arra adott embertelen válaszokat kommentálja, hanem mert látványos és pörgős akció-scifiként is kiválóan működik.

Érkezés (2016)

Ritka, hogy egy több mint 70 éves műfajban sikerül valami újat mutatni, de Denis Villeneuve filmjéről ez elmondható. Igaz, az alienek itt is segíteni próbálják az emberiséget, mint A nap, amikor megállt a Földben vagy a Harmadik típusú találkozásokban, az antropomorf idegenábrázolással viszont szakít a film, ezek a lények ugyanis úgy néznek ki, mintha óriási polipok és csillaghalak keresztezései lennének. A Ted Chiang 1998-as Story of Your Life című novellájából készült Érkezés ráadásul azt mutatja be nagyon részletesen, hogy az idegenekkel való kommunikációnak milyen nyelvi aspektusai vannak. A főszereplő sem egy katona vagy az elnök, hanem az Amy Adams által alakított nyelvész, akit az amerikai hadsereg kér fel arra, hogy közvetítsen köztük és az idegenek között. Az Érkezésben nincsenek lehengerlő akciójelenetek, cserébe a megtekintés után még napokig el lehet rajta morfondírozni.