Persze értem én, mindannyian átestünk az első szerelmen meg az első csalódáson. Pia, csúnya hányások, duma a haverokkal, szerelem nélküli szex. De álompár nem mindenki volt. Nálunk a gimiben egészen ronda fiúk is jártak egészen ronda lányokkal és látszólag rendben volt az önértékelésük, legalább jók voltak matekból a pattanásosabbak vagy valami.
Ebben a filmben viszont minden zavaróan tökéletes, vagyis semmi köze a valósághoz. Ahhoz, hogy fikció legyen meg lapos és unalmas, mint egy pizza. A két népszerű fiatal sztár, egyik A csaj nem jár egyedül, a másik a 10 dolog, amit utálok benned című szintén érdektelen filmekből lehet ismerős, hát szóval ők meg olyanok, mint az első havivérzés, első blikkre pirospozsgásak, de aztán felejthetők. Szépnek viszont szépek, meg kell hagyni, se többek, se kevesebbek.
A soundtrack, mint az szokás, filmművészeti tehetség híján elviszi a filmet a hátán, meg van néhány poén, ami egész jól ül. Azt mondják minden jó, ha jó a vége. Ez a közmondás ebben az esetben nem ül.
