A forgatókönyv egyszerű. Van egy milliárdos, már ránézésre sem kóser, mi lehetne más a terve, mint a világuralom. Háztartási gépekkel üzletel, azokba épít pusztító programot. Egyszóval a világot ismét meg kell menteni. Mivel a világ még úgy-ahogy egyben van, nem titok, hogy sikerül is. A film tétje tehát csak annyi, hogy sikerül-e ezt szórakoztatóan bemutatni úgy, hogy a kicsiknek és a szüleiknek is tetsszen. A nyilvánvalóan szülőbarát eredeti hangok (Penélope Cruz, Sam Rockwell és Nicolas Cage) nálunk eleve kiesnek a gyenge szinkron miatt. De az első harmad sodrásában erre ügyet sem vetünk, mert a film aranyosan és érdekesen indul. Megismerjük a négy Rágcsávót, a szupercsapatot (az ötödik a szuperlégy, Zümi), akikről annyit tudunk, hogy az Egyesült Államok kormánya fejlesztette ki őket katonai célokra. Bátrak, kellőképpen szőrösek, és néha van némi humoruk is. (Mégis a film humorával van a legtöbb probléma: a készítők sehogy se találják a hangot, engednek a kínos csábításoknak - vajon mikor hagynak ki végre egy ilyen filmből pukizós poént? A csapat rámozdul a problémára, jönnek a nehézségek, csak a betanítójuk hisz bennük, a kormány visszateszi őket a kisállat-kereskedésbe. S a cselekmény egy rettentően hosszadalmas üldözéses jelenetben teljesedik ki. Itt kezdek unatkozni, hiába a látványos 3D, tudom jól, mi jön. A csavar, de nem árulom el. A lezárással jó amerikai módjára agyoncsapnak mindent. Egy szánalmas össztánc, rázzák a kis szőrösök vidáman, hosszan. S csak a remek zene miatt maradok végig.
