A méltán népszerű skandináv krimi-irodalom egyik legsikeresebb képviselője Jo Nesbo, akinek 2008-as, azonos című regényéből készült ez a remek norvég thriller.
Nagyarcú, szőke emberek
Roger Brown (Aksel Hennie) menő fejvadász. Sajnos azonban meglehetősen alacsony, így kénytelen túlkompenzálni. Magas, szőke felesége, nagy autója és fényűző háza van, a luxus életmód fenntartása azonban jövedelem-kiegészítés nélkül nem megy. Ezért Roger szabadidejében drága festményeket lop, hogy aztán jó pénzért továbbadja őket. Felesége, Diana (Synnove Macody Lund) galéria-megnyitóján találkozik Clas Grevével (Nikolaj Coster-Waldau), aki először mint lehetséges ügyfél kelti fel az érdeklődését. Amikor megtudja, hogy a férfi oslói lakásában egy eredeti Rubens-festmény rejtőzik, elhatározza, hogy megszerzi magának a nagy értékű műkincset. Greve azonban nem olyan a puhány aktakukac, mint amilyenekkel Rogernek általában dolga akad, úgyhogy könyörtelen hajsza veszi kezdetét.
[img id=373548 instance=1 align=left img]Norvég psycho
A főszereplő narrációjával induló film szépen fényképezett kezdő képsorai Bret Easton Ellist idézik: a jómódú, sikeres, harmincas férfi otthona egy lakáskultúra-folyóirat oldalaira, gyönyörű felesége egy divatlap borítójára kívánkozik, irodájában pedig a legmagasabb pozíciókra választja ki a legmegfelelőbb jelölteket. Stílusos, magabiztos, határozott, dörzsölt és profi. A történet ígéretesen indul: a karakterek érdekesek, a feszültség nyomban tetten érhető, és az izgalmak a későbbiekben csak tovább fokozódnak. Némileg disszonáns a túlságosan is erőteljesre sikeredett a stílusváltás, mert a feszes, de kissé kimért kezdés után egy kifinomultabb thrillert várnánk, a megfontolt léptek azonban őrületes ámokfutásba torkollnak, ahol vér, agyvelő és fekália keveredik.
Vöröses, alacsony főhős
Aksel Hennie jó választás volt Roger szerepére, aki nem túlságosan szimpatikus figura, mégis neki drukkolunk. Az Éjféli játszmában megismert dán Nikolaj Coster-Waldau pedig méltó ellenfél: a vagány rosszfiú, akire az első pillanatokban szívesebben rábíznánk magunkat, mint a pökhendi emberi erőforrás-menedzserre. Bár a forgatókönyvírók minőségi alapanyagból dolgozhattak, azért akad egy-két logikai hiba, de ez valószínűleg a rövidítési kényszernek tudható be: nem könnyű egy eseménydús regényt száz percbe sűríteni. A végeredmény minden tekintetben szórakoztató, ugyanakkor a mondanivaló sem idegen a filmtől. Érdemes megnézni, mielőtt Hollywoodban remake-et készítenek belőle, mondjuk Matthew McConaughey főszereplésével.
Kinek ajánljuk?
- A skandináv krimik szerelmeseinek.
- Az európai filmek rajongóinak.
- Az üresjáratok nélküli történetek kedvelőinek.
Kinek nem?
- Aki az ilyen sztorikat csak ismert amerikai színészek tolmácsolásában tudja elképzelni – ő várja meg a remake-et.
- Akinek a regényekből készült filmek általában csalódást okoznak a könyvhöz képest.
- Aki a távoli északról csak borongós merengést vár.
8/10
