Csemege a film, helyzetkomikumokkal, szürreálisan kifordított, mégis nagyon valóságos világgal.
Boris Plots középkorú vállalkozó, apja által örökül hagyott temetkezési vállalat tölti ki az életét. Hiába a szerelem, a kötelesség erősebbnek bizonyult, de nem csak az ő számára, egykori választottja Betty is apjának engedelmeskedve választott társat. Hosszú idő múltán a sors ismét összehozza őket, de most győz a szerelem ereje, tervet eszelnek ki, hogyan szökhetnének meg, és kezdhetnének új életet, hogyan szabadulhatnának meg nyűgjeiktől. A megoldás persze cseppet sem kézenfekvő, meglehetősen morbid és egyben zseniális. Elhitetik mindenkivel, hogy az asszony meghal.
Brenda Blethyn (Betty) zseniális színésznő, szeretetre méltó figura és igazi komika. A Fűbenjáró bűn után ismét egy vígjátékban alakít, valljuk be kiválóan. Játékos könnyedsége üdítő a vásznon, sziporkázik, mint mindig. Lenyűgöző a személyisége és ez a vásznon is tökéletesen átjön. Azon kevesek közé tartozik, akik képesek megmutatni önmagukat, belső kisugárzása lévén. Persze a szerep sem elhanyagolható, ráillik az általa megformált karakter, tökéletesen képes volt magára ölteni Betty figuráját. Partnere Alfred Molina szintén kitűnő választás a szerepre. Mackós testalkatával, beszédes szemeivel, visszafogott játékával az igazi megbízható férfi mintaképe, aki bár néhol vesztesként került ki az életből, mindig képes újrakezdeni. Párosuk vibrál a vásznon, aki látta a filmet, soha nem felejti el táncukat.
Igazi sztárparádé a film. A temetkezési biznisz konkurenciaharcában bukkan fel Christopher Walken is a filmben, ő alakítja a konkurens, nagyra törő tervekkel megáldott Frank Featherbed-t. Elképzelései merészek, a néző azon tűnődik vajon tényleg bolond-e a figura. Walken a tőle megszokott módon alakít, játéka sehol sem mesterkélt, igazi színészóriás a filmben, már jelenléte is hátborzongató a vásznon.
Naomi Watts a titkárnő szerepében ugyan epizódalakítást prezentál, hibátlanul hozza a céltudatos de nem túl okos szöszit. Valójában nagyobb hatalom van a kezében, mint gondolná, de nyafogása elviselhetetlen. Igaz, hogy mellékszerepben tűnik fel a filmben, valójában ő az események irányítója.
Nick Hurran rendező filmszatírájában kiválót alkotott. Hogy maradandó mű-e, ma még nem tudhatjuk. A szereplők garanciaként szolgálnak a film milyenségét illetően, Wilbur óta nem szórakoztunk ilyen jót a moziban. Csemege a film, helyzetkomikumokkal, szürreálisan kifordított, mégis nagyon valóságos világgal. Ők megteszik azt, amit mi csak szeretnénk, úgy és olyan morbid módon, ahogy csak lehet.
