Gépi felület és felületesség

Ez mennyire jó vagy sem, arról megoszlanak a – szakemberi és laikusi – vélemények, de tény, hogy így van. A LOL című amerikai tini-románc esetében nem beszélhetünk a párhuzamos világok Mátrix-szerű összekavarodásáról, a közöttük feszülő ellentétek drámájáról. Itt a hangsúly a mai tizenévesek szerelmi és szülői (kicsit: tanári) kapcsolataira helyeződik (ilyen szempontból hagyományos "tinédzserlamúr-filmnek" is tarthatjuk ezt a mozit), amikben az információ-megosztások XXI. századi módja kiemeltebb szerepet kap.

A legújabb kori (hálózati) technikahasználat bemutatása első ízben keveredik az amerikai tinifilmekkel. Már csak e műfaj kritériumai miatt se várjunk olyan izgalmakat, mint – mondjuk – A hálózat csapdájában (rendező: Irwin Winkler, 1995), az On-lány (rendező: Jez Butterworth, 2001) vagy a Gyilkosság online (rendező: Gregory Hoblit, 2008) című thrillerek esetében (érdekesség, hogy mindhárom film a – Sandra Bullock, Nicole Kidman és Diane Lane megjelenítette – hölgyekre fókuszál). Pláne olyan mélységet és minőséget, mint amit a Facebook-eredetet feldolgozó, "kvázi Mark Zuckerberg-életrajz" Social Network – A közösségi háló kapcsán láthattunk (rendező: David Fincher, 2010). Ez egy szimpla és felületes nagykamaszlány-mozi.

[img id=272810 instance=1 align=left img]Mű és eleven barátok – no meg a mama

A LOL – a Laughing Out Loud, azaz a hangos (fel-) nevetés vagy a hosszas röhögés számítógépnyelvű rövidítése – Lola (Miley Cyrus) története. (Lola filmbeli beceneve LOL.) A legfiatalabb sarj, a fivéres-nővéres gimnazista lány – szülei válását követően (apja, az ex-férj: Thomas Jane) – anyjával, Anne-nal (Demi Moore) Los Angeles egyik kertvárosában él, s (mint minden kortársa) bőszen pasizik, barátnőivel/barátaival mórikál, vagy ellenségeskedik (a pasik miatt).

Hősleányunk számára – látszólag – cudarul kezdődik az új iskolaév, párja, Chad (George Finn) szakít vele. Kisvártatva újabb lovag akad. Bökkenővel: évezredes tapasztalat, hogy az ellenkező nemek nem táplálhatnak hosszú távon barátságot egymás iránt, s így Lola korábbi legjobb fiúbarátja, Kyle (Douglas Booth) bele is pistul a leányzóba, ám a jóképű ifjú szintúgy felkelti a dögös Ashley (Ashley Greene) figyelmét. Kard ki kard, de legalábbis: mobil versus mobil. Ráadásul Lolának a liberális, de túlaggódásra hajlamos anyjával való viszonya sem alakul idillen. Lola napjai "digitalizálódnak": szülei tizenhatodik születésnapjára egy olyan okos-telefonnal lepik meg, amelyiknek intelligens hangfelismerő-szoftvere van, és a lány ettől fogva gyakorta "diskurál" vele, az élet kis és nagy dolgairól. Ami természetesen mindenféle veszélyeket (is) rejt.

Franciafordítás

A francia forgatókönyvíró-rendezőnő, Lisa Auzelos saját, 2008-as filmjét remake-elte, a (főszereplői César-jelölt) LOL – Zűrös kamaszok Christa Theret–Sophie Marceau lánya–anyja-párosát most Cyrus–Moore váltotta. Amellett, hogy elhagyta a franciás bájt és (ön-) ironikus hangnemet, jelentős ziccereket hagyott ki. Nincs igazán kidolgozva az anya és a lánya közötti rossz kommunikáció, csak súrolgatja a fiatalok a mobilkommunikáció-függőségét (egy képzelt "baráttal" történő disputa minden bizonnyal nem tesz jót a fejlődő személyiségnek), és bár érinti, de mélységeiben elkerüli a tini-szex és a kábítószer-használat kérdéskörét (veszélyességét), holott ez tényleg érdekes lehetett volna.

Mint amiképp a filmbeli franciaországi osztálykirándulásra (Párizzsal, persze) jellemző a reklámképeslap-szerű sematikusság, úgy az egész filmjére igaz. A könnyedséget a rendezőnő úgy értelmezte, hogy a valós konfliktus- (tét-) nélküliséget nem túl hiteles karakterekkel játszatja el, akiktől messze áll a hitelesség, a húsvér-mivolt. Rendes cselekmény és legalább egy intenzív karakter (akivel azonosulni lehet) híján pedig érdektelenné teszi az átlagos nézőt. Auzelos megfigyelései, szereplő-ábrázolásai leegyszerűsítettek, hiányzik a humor, hiányzik a tartalmasabb dráma (konfliktus), az bizony elég karcsú, hogy a szülői generáció a jobb tanulmányi eredmény elérése érdekében szigorú intézményekkel fenyeget vagy, hogy a lánynaplókba az első, meghatározó randevú fejezeténél virágszirom helyett hasznosított óvszert ragasztanak.

A lányok a szeren

A LOL nem is az átlagos nézőknek készült, precízen behatárolható a célzott tábora: a tinédzser (középiskolás) fruskák. Itt az kerül terítékre, ami a tizenéves lányokat foglalkoztatja a hétköznapjaikban, a (számukra nyilván óriási jelentőséggel bíró) apróságok. A haj- és ruhaviselet, bőrápolás, szőrtelenítés – általában véve: az előnyös megjelenés –, a napi érintkezés jelentősége (ki és hogyan köszön, vagy nem, és kinek), s leginkább: a fiúzás. Nekik ez a meghatározó és az érdekes, de, tegyük hozzá, minden korszakban az volt, csak régebben, mondjuk, egy-egy viaszpecsétes, illatozó levélke kavarta fel az állóvizet, most egy esemes, vagy kép- és video-megosztás. A LOL szándékoltan a tinédzserlányoknak szól, mindenki más joggal tarthatja unalmasnak. Auzelos a célközönségének kedvezett, az ő nyelvükön beszél, az ő ügyes-bajos dolgaikkal igyekszik foglalkozni, a többiekkel nem törődött. Kérdés, hogy a kis-kishölgyek rentábilissá tudják-e tenni ezt a filmet. Számukra sokadlagos szempont, hogy itt is látszik, a Disney-nevelt (Hannah Montana-sorozatos) húszéves Cyrus nemzedékének nem a legtehetségesebb színésznője – kapásból eszünkbe juthat a huszonhárom éves Elizabeth Olsen (Martha Marcy May Marlene), vagy a huszonkettőt közelítő Jennifer Lawrence (A hallgatás törvénye) –, és csak kötelező műfaji körülmény, hogy van homoszexuális cimbora, és van suli-banda (a sztárság ígéretével). A lényeg, hogy a szerelmi-szülői "megértetlenségben" felbukkan a happy end. A többieknek a LOL meg érdektelen, mint egy semmilyen Facebook-oldal. Az élet hiányzik belőle.

Kinek ajánljuk?
- Tizenéves csajoknak.
- Miley Cyrus-fanoknak.
- Aki mozizás közben is szívesen posztol.

Kinek nem?
- Tinédzser lányokon kívül senkinek.
- Aki már a Tuti Gimiben sem szerette, hogy huszonévesek alakítanak tizenéveseket.
- Aki szerint Miley Cyrus nem túl szép, ám tehetségtelen (de jók az ügynökei).

4/10