Kíváncsi voltam már Harrison Fordra. Valamikor kedvencem volt, csinálhatott akármit, nagykanállal ettem. Beültem hát az Átriumba - telt ház -, hogy megnézzem Az ördög maga című Alan J. Pakula-filmet, amelynek egyik főszerepét játssza. Tudtam, hogy lövöldözős film, meg hogy Ford rendőrt játszik, de csak később esett le a tantusz, hogy a történet igazi modern rejtvény: az ír polgárháború, az IRA, a terrorizmus és Amerika. Mert a másik főszereplő, Brad Pitt az IRA-nak dolgozik - apját megölték, világos, hogy bosszút akar állni. A szervezet Amerikába küldi, hogy Stinger rakétákat szerezzen (!). Merthogy az olyan könnyű, bemész az üzletbe, kérek két tucat rakétát, máris csomagolják, aztán csak egy hajó kell, és nyomás haza a fatornyosba.
Hát nem olyan könnyű, s hogy még lelkileg is milyen nehéz, annak bemutatásához egy akciófilm kellett. Az ír srácot Harrison Ford veszi szárnyai alá, s halvány sejtelme sincs, hogy egy tömeggyilkosnak ad szállást, meg vacsora után pohár bort. De megtudja, mert a film a gengsztertörténetek sémáját követi. Brad Pittet három geng is üldözi: az FBI, az amerikai maffia (a rakétások) és a rendőrök - nem csoda, hogy valamelyik álarcos csoport Fordék házát is felforgatja. A családi élet nyugalmának lőttek. A szó szoros értelmében. Ám a jószívű rendőr (melyik amerikai filmben nincs ilyen?) meg akarja menteni a fiút, minek következtében egyre inkább belebonyolódik a számára érthetetlen sztoriba. Fogalma sincs, mi történik Írországban, miért lövik-robbantják egymást azok ott (bár ő maga is ír származású). A srác nem sok meggyőződéssel ugyan, de megpróbálja megmagyarázni neki, de feladja: úgysem tudja ezt más megérteni.
S itt kezdődnek a bajok. Mert tegye a szívére a kezét az, aki érti, miért lőnek-robbantanak Írországban évtizedek óta? Ez persze nem baj, az sem, hogy Harrison Ford sem érti - az ő vaksága kell a dramaturgiához. A baj az, hogy Pakula sem érti. Mentségére legyen mondva, filmjében többször is elmondják, hogy ez nem egy hollywoodi hepiend-sztori, ezt nem lehet megérteni, ez egy ír népmese. Így aztán amit erről a sogenannte "népmeséről" el tudnak mondani az alkotók, azt egyszerűen áttették krimibe és leforgatták. A srác megszerzi a Stinger rakétákat (jó pár hulla árán, viszont látványos akcióban), az FBI-t sikerül kicselezni, aztán egy szépen komponált képen - tengeren ring a bárka, benne a két főszereplő - a haldokló fiú meg a sebesült Harrison Ford...
Azért díjazom, hogy a rendező ilyen forró témát mert vászonra vinni: végül is a háttérsztori arról szól, hogy az amerikaiak keze is benne van az ír balhékban. Más kérdés, hogy az egész csak a néző természetes tanácstalanságát tolmácsolja: mai világunkban ilyen irracionális rémségekkel vagyunk körülvéve. (Lásd: Szarajevó, Zaire, Albánia stb.) Némi rosszindulattal tenném hozzá, hogy azért van itt némi különbség, mivel ők - mármint az írek - szépen besétáltak az Európai Unióba, nem volt baj, hogy ott robbantgatnak, meg hogy ölik egymást. Nyilván az EU-ban sem értik, mi van, gondolják, egyszerűbb hagyni őket.
De hogy arról is szóljak, amiért beültem a moziba: Harrison Ford megöregedett. (Igaz, ócska jelmezekbe rakták, nem áll jól neki ez a zsarucucc.) Az öregedés ebben a szakmában természetes, nagyobb baj, hogy az arca elvesztette azt a karizmatikus képességét, hogy mögöttes jelentéseket is tudjon sugallni. Így aztán - ami a játékot illeti - Brad Pitt lekörözi: színészsors. Ami meg az északíreket illeti: mindent, csak azt ne...
