Richard Milhous Nixon az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke volt és máig az egyetlen, akinek le kellett mondania hivataláról. Megválasztásakor elsöprő győzelmet aratott, véget vetett a vietnami háborúnak, stabilizálta a gazdaságot és bár jó stratéga volt, a Watergate-botrány teljesen tönkretette politikai pályafutását. A Frost/Nixon róla próbál képet festeni.
Nixon kontra Frost
A filmművészet kedvelt témája a nagy emberről való portré megfestése, hogy megmutassa az embert, aki a név mögött bújik meg. A titkos motivációkat, az elsőre érthetetlennek tűnő összefüggéseket és nem mellékesen a kort, melyben élt. Ron Howard filmje Nixon életének egy rövidke szakaszát ragadja ki, hogy válaszokat találjon, és tényeket tárjon fel egy a valóságban (1977-ben) elkészült tévéinterjú kapcsán. A film forgatókönyvét Peter Morgan írta saját színdarabja alapján, melynek középpontjába a két közéleti szereplő vizsgálata került. A film nem rehabilitálja az egykori elnököt, inkább a két ember közötti párharcot mutatja be, ami mindkettőjük életét gyökeresen befolyásolta. Frost az interjút követően befutott médiaszemélyiség lett, míg Nixon a mai napig képtelen volt visszaszerezni becsületét.
Esélylatolgatás
Peter Morgan kiindulópontja az volt, hogy Frost és Nixon gyökeres ellentétei egymásnak. Frost a nyilvánosság előtt élt, természet adta tehetsége volt, hogy kapcsolatot teremtsen az emberekkel, míg Nixon egy zárkózott, kommunikációs nehézségekkel küszködő, magányos politikus volt. Nixon éles eszét mindenki ismerte, míg Frostot egy felszínes bulvárújságírónak tartotta az akkori közvélemény, aki nem méltó ellenfele az elnöknek.
A mérkőzés
Frank Langella alakítása lenyűgöző Nixon személyében. Egyszerre arrogáns, dörzsölt és sebezhető, aki azonnal látja az ellenfél gyenge pontját. Tudja, hogy mikor és hova kell (övön alul) ütni, hogy az ellenfél levegőhöz se jusson, Langella ki is használja "politikusi" erényeit. Michael Sheen Frost-ja ezzel szemben színes öltönyeivel, Nixon szerint nőies cipőivel és felszínes kapcsolataival nem tűnik komoly ellenfélnek. Nem elég felkészült, megilletődve pislog, képtelen irányítani beszélgetőpartnerét, már az interjú első tíz percében tudatosul benne, hogy túlbecsülte képességeit. Mindezt még az tetézi az a tény is, hogy mindenki azonnal le is írja a brit televízió "playboy-át". Párharcuk az arcokon zajlik le, Frank Langella kemény tekintete végül megtörik, járása megrogyik, míg Michael Sheen arcáról azt olvassuk le, ő maga lepődik meg legjobban sikerein. Felváltva mutatja őket a kamera, azonnal látjuk a változást, amikor leáll a felvétel és kialszik a fény. Bár nem látszik, itt élet halál harc folyik, szinte érezni a vér szagát. A becsvágy, a hazugság és a félelem szagát.
Eredményhirdetés
A történet kiindulópontja egy televíziós interjú, mely történelmi tény. A film kiszínezi, és élettel tölti meg a leállások közötti szüneteket, a felkészülés időszakát, az események közötti vánszorgó időt. Megmutatja az interjúban leplezett, álarc mögé bújó embert, politikus, médiaszemélyiséget. Egyértelműen ebben és a nagyszerű színészi alakításokban rejlik a Frost/Nixon ereje.
Kinek ajánljuk?
- A politikai témájú filmek kedvelőinek.
- Aki szeretne többet tudni Nixonról.
- Aki Ron Howard-tól jó filmet vár.
Kinek nem?
- Aki ki nem állhatja a hetvenes évek hajviseletét.
- Aki nem szereti a "beszélő fejeket".
- Akit nem érdekel se Nixon, se Frost.
9/10