"Paul Claudel oratóriuma valójában azt a drámát idézi, mely Jeanne d'Arc szentté avatási perekor az egyház szívében lejátszódott. Ez a választás egyszerre jelentette Claudel számára a remekművet és az igazságot. Művében a szentség és a zseniális ihlet meredek sugara világítja át a történelem betűit. Kemény fény, dantei világítás. Bűn és szentség középkori, sőt Evangéliumi szókimondással kerül a helyére, ahogy az a középkori misztériumokban volt szokás, vagy ahogy azt a paraszti passiójátékokban tették.
Arthur Honegger, a zeneszerző, úgy tudott alkotni Paul Claudellel, ahogyan arra mindig is vágyott. Korábban egy levelében azt írta, olyan együttműködésről álmodik, amely arra a teljeségre jut el, hogy a költő gyakran zenészként gondolkodik, a zenész pedig költőként. Így az egyesülésből születő mű nem egy sor hozzávetőleges ötlet és konszenzus véletlenszerű eredménye lesz, hanem egyetlen gondolat kétféle megközelítésének harmonikus szintézise.
Közreműködik: MÁV Szimfonikus Zenekar, Kórus, Gyerekkar, Operaénekesek és Bozsik Yvette tánctársulata
A(z) Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások