Képzeletem játszik velem,
vagy ez lenne a szerelem
mikor megérint hirtelen,
váratlanul jön ez érzés
és uralkodik testemen,
(szemedbe nézek kedvesem)
lobbanó láng ragyogása
a Nap lenyugvó sugara
begyûjtve minden erejét
egy utolsó ölelésben,
mert nem bízik a holnapban.
Indigóba mártott felhõk
fedik áttetszõn a Holdat,
sejtelmes csak az ezüst ragyogás.
A táj viaszruhába öltözik.
Fák koronáján bólintgat
az álom, szél fútta ágak
dallama neszez, összeborulva
egy részeg ringatásban, követve
vágyón a szabad felleget.
Mario, fájdalmasan gyönyörû volt és örök!
Jan.28.: Nagyon boldog...
Napsugaram
Sebezd fel számat édes csókjaiddal,
keskeny ajkad íve mámort hoz nekem
ölelés örvényét magunk sem értjük
amint kábulatban a mélybe esünk
még bennem lüktetsz, az öntudat ébred
egymáshoz simulva sejlik a világ
mindennapi lét ébresztõjét hallva
álarcban folytatjuk a harmóniát...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások