Megérkezett a teljes előzetes az HBO filmjéhez, ami Ray Bradbury durván aktuális kisregénye alapján készült.
Hozzászólások
offtopic
kõmacska
2012 jún. 06. - 23:45:56
Na jó, hát róla mindenki tudta azt, hogy nem túl tudományos: "kezdetben sok támadás érte például a sci-fi rajongók részérõl azért, mert mûveit nem tartották elég tudományosnak. "Késõbb rádöbbentek az olvasók, hogy a tudományos-fantasztikus kereteket õ csupán díszletként használta ahhoz, hogy az emberrõl, érzelmekrõl, erkölcsrõl írjon." http://nol.hu/kult/meghalt_ray_bradbury
" pl. hogy egy atomtámadás után minden mûszaki berendezés kifogástalanul mûködik, csak az emberek pusztulnak el)"
Ezzel sem fogott mellé, mert kifejlesztettek egy olyan bombát, ami az infrastruktúrát nem károsítja, csak az embereket pusztítja el. Úgy emlékszem neutronbomba.
Még élt? Hm.... kíváncsi vagyok, késõbb mit gondolt az írásairól, amik olyan sikeressé tették. Mármint - hogy írta volna meg õket jóval késõbb. Most nem csupán a technikai bakikra gondolok (pl. hogy egy atomtámadás után minden mûszaki berendezés kifogástalanul mûködik, csak az emberek pusztulnak el) - hanem az emberi viszonyokra.
Kíváncsi lennék egy sokkal késõbbi írására is, mennyit változott a világképe az élete során.
Amúgy R.I.P., ofkorsz. Örülök, hogy olvashattam.
De mégsem azt választod, ez csak elmélet. Már az is kegyetlenül hangzik, hogy tök ismeretlen emberekkel legyél összezárva, nemhogy a totális magány. Olvastam valahol, hogy az ávós börtön magánzárkájában már egy bogár is eseménynek és társaságnak számított. Egy közveszélyes bûnözõ pedig, aki szintén magánzárkában van tárolva, azt mondta: addig nincs baj, amíg valaki a falnak beszél. A baj akkor kezdõdik, ha a fal válaszol.
Én maximálisan egyetértettem a férfival. Nem vagyunk egyformák. Ismered a dél-amerikai rugbycsapat történetét, akik lezuhantak az Andokban és úgy élték túl, hogy megették a halottakat. Sokakban azonban az életösztönnél is erõsebb volt a természetes undor az emberevéstõl. Biztos, hogy én is inkább az elgyengülést és az éhhalált választanám. Gondolom világos a párhuzam.
Ez nem túlbonyolítás. Gondolj bele: ezt a helyzetet te sem választanád, és nem is választod. Inkább vállalod az együttélés megalkuvásait, mintsem tökéletesen magányos legyél. Az embertelenség rémisztõ.
Szerintem túlbonyolítod. Egyszerûen arról volt szó, hogy a férfi egyedül maradt a Marson, megszólalt egy telefon, megörült, hogy nem lesz egyedül. Mikor felvette és egy kellemes nõi hang szólalt meg, tele volt reménységgel, hogy egy nõvel oszthatja meg a magányát. Erre összetalálkozott egy nõnek csúfolt rettenettel, aki máris erotikus gondolatokat forgatott a fejében a férfival kapcsolatban és ezt ki is nyilvánította. Az lett volna az abnormális, ha nem menekült volna el elõle a férfi.
A cukrászdán és kozmetikán én sem a felszínességet értettem, hanem az "ismeretlen nõiességet", amivel a férfi nem bírt mit kezdeni, mert egyáltalán nem érdekli. Ha jól emlékszem, favágó volt vagy bányász, ilyesmi, szóval neki sem voltak magas intellektuális igényei. Hát nézd, mi mást mondjak erre, mint egy nevet: Eva-Maria Zurhorst :) azaz a férfinek nem a nõ kalácsképével volt igazán problémája, hanem önmagával. Azon pedig egy rajnyi "nehézbombázó" sem segíthet.
nem a felszínessége miatt menekült el elõle a férfi, hanem a rettenet külseje miatt. "Arca, ahogy a fénybe lépett, kerek volt és vastag, szeme olyan, mintha kéát nagy tojást vertek volna egy kupac fehér kenyértésztába..." etc.
A címe: "2005. december. A néma városok"
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások