Téma: Ray Bradbury

offtopic
kõmacska 2012 jún. 06. - 23:45:56
(25/25)
Na jó, hát róla mindenki tudta azt, hogy nem túl tudományos: "kezdetben sok támadás érte például a sci-fi rajongók részérõl azért, mert mûveit nem tartották elég tudományosnak. "Késõbb rádöbbentek az olvasók, hogy a tudományos-fantasztikus kereteket õ csupán díszletként használta ahhoz, hogy az emberrõl, érzelmekrõl, erkölcsrõl írjon." http://nol.hu/kult/meghalt_ray_bradbury
vénasszonyok_nyara 2012 jún. 06. - 21:01:55 Előzmény kõmacska
(24/25)
" pl. hogy egy atomtámadás után minden mûszaki berendezés kifogástalanul mûködik, csak az emberek pusztulnak el)"

Ezzel sem fogott mellé, mert kifejlesztettek egy olyan bombát, ami az infrastruktúrát nem károsítja, csak az embereket pusztítja el. Úgy emlékszem neutronbomba.
offtopic
kõmacska 2012 jún. 06. - 20:10:25
(23/25)
Még élt? Hm.... kíváncsi vagyok, késõbb mit gondolt az írásairól, amik olyan sikeressé tették. Mármint - hogy írta volna meg õket jóval késõbb. Most nem csupán a technikai bakikra gondolok (pl. hogy egy atomtámadás után minden mûszaki berendezés kifogástalanul mûködik, csak az emberek pusztulnak el) - hanem az emberi viszonyokra.
Kíváncsi lennék egy sokkal késõbbi írására is, mennyit változott a világképe az élete során.
Amúgy R.I.P., ofkorsz. Örülök, hogy olvashattam.
vénasszonyok_nyara 2012 jún. 06. - 16:54:35
(22/25)
http://index.hu/kultur/2012/06/06/elhunyt_ray_bradbury/

Ma reggel elhunyt. Nagy író volt, nyugodjék békében!
offtopic
baribarany 2010 dec. 29. - 21:03:17
(21/25)
De mégsem azt választod, ez csak elmélet. Már az is kegyetlenül hangzik, hogy tök ismeretlen emberekkel legyél összezárva, nemhogy a totális magány. Olvastam valahol, hogy az ávós börtön magánzárkájában már egy bogár is eseménynek és társaságnak számított. Egy közveszélyes bûnözõ pedig, aki szintén magánzárkában van tárolva, azt mondta: addig nincs baj, amíg valaki a falnak beszél. A baj akkor kezdõdik, ha a fal válaszol.
velorexescsavo 2010 dec. 29. - 20:54:30
(20/25)
Én maximálisan egyetértettem a férfival. Nem vagyunk egyformák. Ismered a dél-amerikai rugbycsapat történetét, akik lezuhantak az Andokban és úgy élték túl, hogy megették a halottakat. Sokakban azonban az életösztönnél is erõsebb volt a természetes undor az emberevéstõl. Biztos, hogy én is inkább az elgyengülést és az éhhalált választanám. Gondolom világos a párhuzam.
offtopic
baribarany 2010 dec. 29. - 20:21:21
(19/25)
Ez nem túlbonyolítás. Gondolj bele: ezt a helyzetet te sem választanád, és nem is választod. Inkább vállalod az együttélés megalkuvásait, mintsem tökéletesen magányos legyél. Az embertelenség rémisztõ.
velorexescsavo 2010 dec. 29. - 19:57:02
(18/25)
Szerintem túlbonyolítod. Egyszerûen arról volt szó, hogy a férfi egyedül maradt a Marson, megszólalt egy telefon, megörült, hogy nem lesz egyedül. Mikor felvette és egy kellemes nõi hang szólalt meg, tele volt reménységgel, hogy egy nõvel oszthatja meg a magányát. Erre összetalálkozott egy nõnek csúfolt rettenettel, aki máris erotikus gondolatokat forgatott a fejében a férfival kapcsolatban és ezt ki is nyilvánította. Az lett volna az abnormális, ha nem menekült volna el elõle a férfi.
offtopic
baribarany 2010 dec. 29. - 19:20:24
(17/25)
A cukrászdán és kozmetikán én sem a felszínességet értettem, hanem az "ismeretlen nõiességet", amivel a férfi nem bírt mit kezdeni, mert egyáltalán nem érdekli. Ha jól emlékszem, favágó volt vagy bányász, ilyesmi, szóval neki sem voltak magas intellektuális igényei. Hát nézd, mi mást mondjak erre, mint egy nevet: Eva-Maria Zurhorst :) azaz a férfinek nem a nõ kalácsképével volt igazán problémája, hanem önmagával. Azon pedig egy rajnyi "nehézbombázó" sem segíthet.
velorexescsavo 2010 dec. 29. - 19:02:20
(16/25)
nem a felszínessége miatt menekült el elõle a férfi, hanem a rettenet külseje miatt. "Arca, ahogy a fénybe lépett, kerek volt és vastag, szeme olyan, mintha kéát nagy tojást vertek volna egy kupac fehér kenyértésztába..." etc.
A címe: "2005. december. A néma városok"
offtopic
baribarany 2010 dec. 29. - 18:04:26
(15/25)
:) Jaj igen, utána jutott eszembe, hogy nyilván szó esett a nõ külsejérõl is; de nekem a lényeg valahogy kiesett. :) Igen nagyot csalódtam volna benned, ha te sem említed meg :) De legalább a hangja szép volt, ugye? Úgy emlékszem, az mélyen búgó és izgató volt, a pasi már elõre örült; aztán gondolom, kiderült, hogy amúgy meg szétfolyik. De tényleg képtelen vagyok emlékezni rá, ilyesmit nem bírok észben tartani. :)
velorexescsavo 2010 dec. 29. - 17:21:17
(14/25)
Emlékszem és elborzadtam a nõtõl, ahogy az író lefestette. Ezt hívják pechnek. lehetett volna emberi formájú is a nõ.
offtopic
baribarany 2010 dec. 29. - 16:52:31 Előzmény velorexescsavo
(13/25)
Talán emlékszel arra a novellára is, ami szintén az ûrhajók elmenetele után játszódik: egy férfi véletlenül a Marson maradt, nem volt emberek közelében, amikor mindenki összepakolt és elhúzott. Borzasztóan megijed, hogy most mi lesz; aztán egyszercsak megcsörren a telefonja, és kiderül, hogy egy nõ is a Marson rekedt. A nõ csacsogni kezd cukrászdáról, krémekrõl, pakolásokról, kozmetikáról stb...és a férfi úgy kiakad rajta, hogy azt mondja magában: ha ez az egyetlen nõ az egész bolygón, akkor se kell. És attól kezdve, ha néha-néha megcsörren a telefonja, már sosem veszi fel.....durva ez is, nem? :))
baribarany 2010 dec. 29. - 01:49:25
(12/25)
Hú, az tényleg durva....de van egy, amiben különös módon épp a fogyasztói társadalmat védi, a Szabadjegy a chicagoi bombatölcsérhez címû: ez egy elképzelt atomtámadás utáni történet, és benne egy öregember azzal próbál életet verni az elfásult, kiégett, reményvesztett emberekbe, hogy cukkolja õket, olyan semmiségeket emlegetve, amik a háború után elérhetetlenné váltak (cigarettta, konzerv, kávé stb). Ezzel felébreszti a vágyakozást és a dühöt, haragot (úgyhogy folyton megverik a szövegeléséért). Az a célja, hogy ha az emberek ha megkívánják, amikrõl beszél, ha emlékeznek rá, ha vágyakoznak utána, akkor talán lesz esélyük kiemelkedni a tehetetlen depresszióból. Mert a düh, harag, frusztráltság is erõt adhat a cselekvéshez. Többször elõjön Bradburynál az az erõs motívum, hogy törõdnünk kell a dolgokkal, nem szabad közönyösnek, beletörõdõnek, tompának lenni, nem szabad belenyugodni abba, ami van, hanem küzdeni kell, odafigyelni, kapcsolódni, törõdni, lelkesedni.
Legjobban persze a Fahrenheitet szeretem tõle, és abból is azt a kétségbeesést, amikor Montag ráébred arra, mennyire nem kötõdik valóságosan - és hozzá sem kötõdnek valóságosan. Nagyon megindító az üresség fájdalmának a leírása.
velorexescsavo 2010 dec. 28. - 23:34:14
(11/25)
Nekem az, amiben a durva lelkû amerikai hotdogárus várja a földi kuncsaftok tömegének érkezését, aztán látja, amint szétrobban a Föld és a felesége megjegyzi: "Úgy érzem beköszöntött az uborkaszezon"
baribarany 2010 dec. 28. - 23:28:40
(10/25)
Nekem az a kedvenc novellám tõle, amiben egy marsi kisfiú képes bárkinek az alakját felvenni, akire valaki szeretettel gondol. És egyszerre olyan sok ember elhunyt, elveszített szerettének próbál megfelelni, hogy összevissza torzul és meghal.
velorexescsavo 2010 dec. 28. - 23:17:15
(9/25)
Nagyon sok dologra ráérzett, ami napjainkra jellemzõ. Természetesen nem csak a technikai újdonságokra, hanem a tömeglélektanra, napjaink életérzésére, az erkölcsi határok leomlására, a Való Világ-ra és a kereskedelmi televíziózás vadhajtásaira, az elembertelenedésre.
baribarany 2010 dec. 28. - 21:24:57 Előzmény velorexescsavo
(8/25)
Inkább az emberi lélekre érzett rá, mintsem a jövõre. Õ olyan értelemben nem "igazi" scifiket írt, hogy nem a tudományos-technikai dolgok foglalkoztatták, hanem a mûalkotás, a kreativitás, a szépirodalom, a kultúra, és mindennek a pusztulása, ami egyben az emberi lélek, az emberség pusztulása is.
Gabriella54 2010 dec. 28. - 09:37:47
(7/25)
Nem bizony! Hiszen a Fahrenheit 451 is sokkal inkább reális jövõkép, mintsem sci-fi!
De a nagy-nagy kedvencem a Gonosz lélek közeleg!
velorexescsavo 2010 dec. 27. - 22:34:01 Előzmény Gabriella54
(6/25)
Nem túlzol. Íróként sokkal jobban ráérzett a jövõre, vagyis napjainkra, mint a hivatásos futurológusok. Szerintem mûfajtól függetlenül nagy író. Nem is szabadna beskatulyázni sci-fi írónak.