Variációk egy témára: Egy gondolat bánt engemet

https://www.youtube.com/watch?v=-o2wEnP809o

https://www.youtube.com/watch?v=pv8cocaKk50

Érdekes cikket találtam Szendrey Júliáról, akirõl általánosságban olyan kép él, hogy túl korán dobta el az özvegyi fátylat, és ment hozzá valaki máshoz. Nem õ az elsõ, és valószínûleg nem is az utolsó, akinek személyét érdemes új /más szemszögbõl is megvizsgálni, mert a legendák olykor nem a valóságot közvetítik.
Eldobta ugyan az özvegyi fátyolt, de nem mindegy, hogy miért, vagy kiért.

http://www.she.hu/kultur-mi/20170720-szendrey-julia-petofi-sandor-feleseg-eletrajz-szerelme.html

Új fogalommal ismerkedhetünk meg nemsokára: élménymaximalizáló.
A látogatóközpont új szemszögbõl ismerteti meg az érdeklõdõt Petõfi Sándor János Vitéz címû mûvével, labirintus-útvonalon gazdagon illusztrált installációk játékos formában kalauzolják végig a látogatót.
A János Vitéz Látogatóközpont egyedi tematikája élményszerû tanulást, szórakozást tesz lehetõvé felnõtteknek és gyerekeknek egyaránt.
A vendégek a látogatás után a revitalizált kertben pihenhetnek majd meg.
http://www.janosvitezlatogatokozpont.hu/
http://www.museum.hu/hir/5108/Janos_Vitez_Latogatokozpont_nyilik_Kiskoroson

Igen, valóban sok gyönyörû verse van, tiszavirágnyi élete alatt hihetetlenül nagy terjedelmû életmûvet hagyott hátra, és a versei tele vannak valós lelkesedéssel, erkölcsi tisztasággal, és jó értelemben vett romantikával.

A sok szép vers közül nehéz is kiemelni egyet, talán a Szeptember végén-t tudnám, de ha volna idõ belegondolni, biztosan eszembe jutna más is.
Villanásszerû sorok jutnak eszembe, hogy milyen zseniálisan meg tudta ragadni az élet igazságait:
Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr.
Sokat gondolkodtam, vajon igaz e ez. Mert ha igaz, már régen el kellett volna söpörni a világból a korrupciót, de valami miatt mégsem lehet. Pedig a vers alapján logikusnak tûnik.

A haláláról meg csak annyit, hogy hiába kapnak lábra különbözõ találgatások, ha valaki elgondolkodik ennek az embernek az életszemléletén, akkor beláthatja, hogy nem férnek bele olyan árulások, hogy mindent itt hagyva, távoli országokban éldegélt õ tovább. Ekkora köpönyeg forgatásra nem hiszem, hogy képes lett volna.
Ott kellett szerintem elesnie a harc mezején, mert így, ezzel együtt volt õ egy végtelenül hiteles ember és mûvész, aki élte is azt, amit leírt.

Mondjuk az Alexander nem a kiejtésen alapul, hanem a magyar névnek megfelelõ angol változat.
De a Petõfi-nél az ékezet lekerül és az e-t ill. az i-t ejtik másképpen. :)

Azért Petõfinek rengeteg jó verse van.

Emlékszem, itthon mindig jókat nevettünk, amikor nagyanyám elmesélte Petõfi angol sztoriját!
Ez egy egyszerû történet!
Következõ: Az angolok ugye egészen másképpen ejtik a leírt szavakat.
Náluk pl a Sándor-t Alexandernek mondják!
Tehát Petõfi Sándor angolul Alexander Pitofi, azaz Alexander Pitufái! :-))))


Fa Leszek, Ha…

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak hogy lényeink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

ANYÁM TYÚKJA

Ej, mi a kõ! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szûkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberûl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

Vác, 1848. február

NEMZETI DAL

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idõ, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Pest, 1848. március 13.

FÖLTÁMADOTT A TENGER...

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítõ ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sûlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bõszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölûl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

Pest, 1848. március 27-30.

Büszkék vagyunk Rád!Zsuzsiék