Magyarországon járunk, az 1130-as években, az Árpád-házi királyok uralkodásának egy zaklatott, trónviszályoktól gyötört periódusában, II. (Vak) Béla uralkodásának idején. A dinasztia testvérháborúkkal tarkított krónikája megfelelő alapanyagot kínált Petőfinek egy összetett, izgalmasan morbid emberi és társadalmi viszonyrendszer megrajzolásához.
Másfél évtizeddel korábban Könyves Kálmán király uralkodását (1095-1116) beárnyékolta a hatalomért folytatott szüntelen harc öccsével, Álmos herceggel (a későbbi Béla király apjával). E harc sokadik fellángolásakor Álmos herceget és hét év körüli kisfiát a király parancsára megvakították, hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegyék. Később, miután Kálmán fia, István utód nélkül halt meg, mégis a megcsonkított, fiatal herceg lépett trónra. Szerb feleségével, Ilonával gyakorlatilag társuralkodókként irányították az országot. Neki is rendszeresen meggyűlt azonban a baja egy apjához hasonló-an szívós és konok trónkövetelővel, Borisszal vagy Boriccsal, Galícia hercegével. Borics, Kálmán király második feleségének, Eufémia orosz hercegnőnek (a darabban Predszláva) a fia volt, akit azonban Kálmán soha nem ismert el sajátjának, mivel édesanyját még a kisfiú megszületése előtt hűtlenség miatt eltaszította, és hazaküldte Kijevbe.
A cselekmény idejére Béla király országlását belső és külső ellenségek egyaránt fenyegetik. Egyrészt sokan még most is uralkodásra alkalmatlannak tartják a megvakított királyt, és az Árpád-ház Álmos-féle ágának követelnék a trónt, másrészt Borics herceg és anyja sereget toboroz, hogy lerohanják a viszályoktól szétszabdalt országot...
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások