A régi por söpretlenűl marad,
S oly hegymagasra nő a rossz, hogy a jó
Fölül nem mulja. Nem vagyok bolond,
Inkább legyen dicsőség s hivatal
Akárkié."
Plutarkhosz szerint Coriolanus képviselte a római arisztokráciát. Tábornokként, a város katonáit vezetve, sikeresen legyőzte a volszkokat. E győzelem után - megnyerve a patríciusok támogatását a római szenátusban - el akarta venni a plebejusok demokratikus jogait. Ezzel sok ellenséget szerzett magának. Coriolanust megvádolták és elítélték a köz vagyonának elsikkasztása miatt, majd száműzték Rómából. A száműzött tábornok a "hálátlan" Róma ellen fordult és a volszkokkal kötött szövetséget.
"Coriolanus büszke, daczos, kemény, de az anyai szóra meglágyuló természete - írja Greguss Ágost - nagyon illett Petőfi egyéniségéhez, a ki demokrata elvei mellett aristokrata érzésű volt. Nagy szeretettel és lelkesedéssel fogott a dologhoz, és fordítását különösen a beszéd heve és ereje tűnteti ki."
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások