Lovász Irén bölcsész végzettséget szerzett a szegedi egyetemen. Diákkorában indult első népdalgyűjtő útjaira Erdélybe, és Moldvába a csángók közé. A nyolcvanas évek második felében a Néprajzi Múzeum népzenei gyűjteményének munkatársa lett; ezzel párhuzamosan szemiotikát és kulturális antropológiát tanított a pécsi egyetemen. Néprajtudományból kandidátusi fokozatot szerzett. 1994-ben látott napvilágot első szólólemeze, a Világfa, melyet egy német kiadó is megjelentetett, s 1996-ban elnyerte a Német Zenekritikusok Díját etno- és világzene kategóriában. 2003-ban eMeRTon díjjal tüntették ki, s az Év Legjobb Énekesnője lett; 2006-ban megkapta a magyar Művészetért Díj kuratóriuma által odaítélt Bartók Béla-emlékműdíjat.