Kurtág György 1926 február 19-én született a romániai Lugoson (Lugoj). Zenei tanulmányait 1940-től Temesváron folytatta, ahol a Bartók-tanítvány Kardos Magdától vett zongoraórákat, Max Eisikovitstól pedig zeneszerzést tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémián tanult, Kadosa Páltól zongorát, Veress Sándortól és Farkas Ferenctől zeneszerzést, Weiner Leótól pedig kamarazenét. 1951-ben a zongora és kamarazene tanszakokon, 1955-ben pedig a zeneszerzés tanszakon szerzett diplomát. Ugyanebben az évben nyert Erkel-díjat, melyet 1969-ben is neki ítéltek oda. 1957 és 58 között Marianne Steinnél tanult Párizsban, valamint Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit látogatta. 1960-tól 68-ig az Országos Filharmónia korrepetitora volt. 1967-ben a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. 1971-től egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretében. 1973-ban Kossuth-díjat, 1980-ban Érdemes Művész díjat kapott, 1985-ben pedig a Francia állam tüntette ki. 1986-ban elhagyta a Zeneakadémiát, és többnyire osztrák, német, holland és francia felkéréseknek tesz eleget 1987-ben a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia, majd a berlini Művészeti Akadémia is tagjává választotta. 1999-től ideiglenesen, majd 2002-ben végleg Franciaországban telepszik le. Kurtág György 1993-ban a "Grabstein für Stephan" és "Op. 27 No. 2 (Double Concerto)" című műveiért a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját kapta. Szintén 93-ban Herder-díjat és Feltrinelli-díjat is kapott. Ezután még számos igen rangos külföldi elismerésben és díjban részesült. Itthon 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki életművéért. Fontosabb művei: Vonósnégyes op. 1 (1959), Négy capriccio op. 9 (1972), Játékok I-IV. füzet (zongorára, 1973-76), Hommage a Mihály András op. 13 (1977), József Attila-töredékek op. 20 (1981). Művei közül több hangzott fel és szólal meg napjainkban is a rangos nemzetközi fesztiválokon, világhírű karmesterek és előadóművészek tolmácsolásában.