1950-ben végezte el a Színiakadémiát, négy évvel később pedig már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt (1954-56). Játszott a Magyar Néphadsereg Színházában, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban és a Jókai Színházban is. Ezt követően ismét igazgatóvá nevezték ki, több mint egy évtizeden keresztül vezette a Thália Színházat, majd utána a Radnóti Színpadnak lett a vezetője. 1985-ben ment nyugdíjba, de színészként továbbra is aktív maradt a Radnóti- és a Karinthy Színház színpadán. Jellegzetes orgánumának köszönhetően népszerű volt versmondóként is, figuráira távolságtartás, intellektuális hűvösség volt a jellemző. Művészetét Kossuth- és Jászai Mari-díjjal is jutalmazták, érdemes és kiváló művész.