Az Antigoné az öntudatra ébredő földi világ összecsapása az égivel. A hatalom, a törvény, az anyag és az ész összeütközése az isteni renddel, a lélek kiszámíthatatlan rezdüléseivel, a szeretettel. Az új összecsapása a régivel, a változásé az örökkel. A magát istennek képzelő ember harca teremtőjével.
Örök és múlhatatlan kétségeinket fogalmazza meg Szophoklész az Antigonéban. Őseink költői nyelvén, korunk lélektanának pontosságával. Feldolgozásunk e kettősséghez igazodva mélylélektani színház és absztrakt festészet egyszerre, melynek világában manipulálatlan őszinteséggel szólalhatnak meg isteni hatalmak által mozgatott, testben-lélekben tökéletesen lemeztelenített, kiszolgáltatott hőseink.
Hozzászólások