Filmesztéta, író, költő, forgatókönyvíró, kritikus. Budapesten bölcsész, az Eötvös-kollégium tagja. Doktori diplomát 1909-ben szerzett. Középiskolai tanár, majd a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium munkatársa volt. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja, a Közoktatási Népbizottság művészeti és irodalmi osztályának vezetője. 1919 decemberében emigrálnia kellett. Bécsben a Der Tag c. újság munkatársa lett (1919-26). Ekkor kezdett el filmelmélettel foglalkozni. Nevéhez fűződik a rendszeres, művészi igényű filmkritika megteremtése.

Berlinben (1927-31) a Weltbühne szerkesztőségi tagja, az Arbeiter-Theaterbund Deutschland művészi vezetője. 1931-1945 között a moszkvai filmfőiskola tanára. 1945-ben hazatért Magyarországra. A Fényszóró című kulturális lap főszerkesztője (1945-46), az általa alapított Filmtudományi Intézet vezetője, és a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt (1946-49). A filmesztétika nemzetközileg elismert tudósaként több külföldi filmfőiskolán is tanított. Hirdette, hogy a film önálló művészet. Művei közül A fából faragott királyfit (balett) és A kékszakállú herceg várát (opera) Bartók Béla zenésítette meg. Kossuth-díjas (1949).