Már az elnevezésével is gondban vagyunk. Retikül? Vagy ridikül? Vagy táska? Hát még a funkciójával! Hiszen mire való? Semmi sem fér el benne. Vagy pont ellenkezőleg: minden bele pakolható, amire egy nőnek szüksége van? Dokumentumfilmünk arról a tárgyról szól, amely immáron több száz éve "tartozéka" a női nemnek, titkaik tudója, tárgyaik hordozója, öltözékük kiegészítője. Kultikus tárgy, amely a legszélsőségesebb indulatokat tudja kiváltani. Van, aki gyűlöli és a legszívesebben megszabadulna tőle. Van, aki szereti, és a nőiség egyik szimbólumát látja benne. Van, aki egy életen át keresi a tökéleteset, de soha nem lel rá. És van, aki még a halálos ágyán is maga mellett tartja. A retikül, most maradjunk ennél az elnevezésnél, áldás és átok. Kicsi, és mégis, szinte minden elfér benne. Ugyanakkor mindnyájan emlékszünk azokra a hol komikus, hol tragikus szituációkra, amikor a mellettünk álló nő kétségbeesetten kotorászik a táskájában, és pont azt nem találja meg benne, amire éppen a legnagyobb szüksége lenne.