Ahol a vadak várnak

Where the Wild Things Are
amerikai kalandfilm, 101 perc, 2009

Értékelés:

83 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

83 szavazatból
Szerinted?
A kilencéves Max problémás kisfiú, élénk fantáziával megáldva. Úgy érzi, a családja nem foglalkozik vele eleget. Egy nézeteltérés után Max elszökik otthonról. Hamarosan varázslatos birodalomban, a vadak szigetén találja magát. Max remekül érzi magát, összebarátkozik a szörnyekkel, senki sem korlátozza, kiélheti erőszakos hajlamát. Különösen, miután a vadak királyuknak választják. Ám rá kell jönnie, hogy nehéz az uralkodó dolga, ha senki sem hallgat a másikra, és mindenki erőszakban, rombolásban éli ki vágyát. Az új király elhatározza, hogy rendbe teszi a dolgokat.
Forgalmazó: InterCom

Stáblista

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
9/10
TitusLivius 2016 márc. 16. - 19:39:08 9/10 Előzmény rosa.love
bla-bla-bla.... Remek kis film ez, csak érzékenynek kell lenni rá.
1/10
rosa.love 2013 ápr. 13. - 17:02:58 1/10
----SPOILER----
Sokat ígérõen indult a film. Tetszett a kisfiú karaktere, az alaphelyzet, a problémafelvetés.
Aztán kb. az elsõ 20 perc után, amikor Max átkerült a képzelet világába, átment a film valami eszeveszett idegbajba.
Értettem, hogy a szörnyek világa Max valóságának és érzelmeinek a leképezõdése. Koptattam eleget a Mûvész, Puskin, Cirko stb. mozi székeit ahhoz, hogy bizonyos filmek mögött ne a hollywoodi kliséket keressem.
Egy Végtelen történet kaliberû "mesére" számítottam, aminek hatására talán elmerengek letûnt ifjúságomon, esetleg pár könnycseppet is elmorzsolok. Nem ez történt. Max fantáziavilága egy autista kisgyerek, esetleg egy 50 éves mûvészfilm-rendezõ lelkivilágát tárja elénk. A szörnyek verekednek, ba..akodnak, totojáznak és tötymörögnek, errõl szól a film háromnegyede. Annyira fájdalmasan unalmas, gusztustalan, unszimpatikus az egész,hogy csak azért néztem végig, mert fizettem a kölcsönzéséért. Csak engem zavart amúgy, hogy Carol a nõi név ellenére egyértelmûen férfi figura? Vagy egy nõi figura férfi hanggal? Egy ponton szinte vártam, hogy a szörnyek leveszik a bunda-jelmezt, és egy csapat cuki transzvesztita kezd el táncolni és énekelni a meg nem értettségrõl és az összetartozás fontosságáról...A végén már imádkoztam magamban, hogy Max találja már meg az elgurult tablettáit, és sürgõsen evezzen vissza a valóság mezejére, mert egy perccel sem bírom tovább nézni azt a sok szõrös, i-de-ge-sítõ ugrabugráló izét. A Végtelen történet - élmény tehát elmaradt, a magam részérõl nem ajánlom a film megtekintését semmilyen korosztály számára.
PlasZeb 2013 márc. 06. - 21:50:35
Lélektani tanfilm, amirõl a spoilerben írok még.
Nagyon elborult film. Sajátos, sokak számára ingerlõen állandó, sajátos monotonia járja át a filmet. Mivel a film elõtt olvastam, hogy egy kisebb forma pszichoanalitikusként nézzem, így végignéztem, amúgy nem biztos, hogy ment volna.
Egy dologban tetszett: bemutat valami fontosat. A világ, amibe beleszületünk nem ismerõs, sõt félelmetes. Ezt sokan elfelejtjük. Nem a világ válik barátságossá, csak mi tompulunk el, mintha egy önvédõ mechanizmusunk lenne erre. A film nem kínál felszínes szórakozást, inkább dráma, de nem tragikum.

Sajnos nem láttam olyan kommentelõt, aki olvastam volna a könyvet, pedig érdekes lenne egy ilyen véleményt is olvasni.

*SPOILER
Max fantáziavilága a valóság leképezése. Édesanyja szavait õ idézi Carolnak "you are out of control", a hógolyózás sárgolyózás lesz a fantáziájában. Amikor ráugranak a hóbarlangjára, az a saját világában az általa felépítetett vár. Sõt az elején rá is ugranak ezekre a barlangokra. Carolnak van egy épített makettvárosa. Ez is látható a film elején, amikor Max nézi az asztalát és a lego figurák éppen egy hasonló várban ácsorognak, ami mellett ott van egy fészekdarab, épp olyan, amilyenek a házak a fántaziavilágában, vagy a gombolyag, ami olyan mint a vára. A kis hajó, amivel átutazta azt a tengert, ami azon a földgömbön volt, amit édesapjától kapott. Anyukája elõtt robotot játszik, hogy felhívja a figyelmét magára, hogy ne a munkájára figyeljen, hanem õrá, ami nem jön össze, aztán a fantáziavilágban ez a királyságának mûködésképtelenségét is mutatja. Az iskolában tanulnak a kihaló Napról, amit Carolnak elmesél. Az állatok (mégha más fajták is) de a szobája bunkijában lévõ állatok lehettek. A sivatagban feltûnõ kutya a legjobban akkor látszik a valóságban, amikor Max fut hazafelé: mit is gondolhatott: "ez csak egy kutya!", amit a filmben Carol mond ki, ami Max képzeletében van, és ahol a kutya óriási!
Lehetne sorolni ezeket a párhuzamokat, a lényeg, hogy KW az édesanyja, õ pedig Carol. Csodálatos, amikor újra anyja méhében érzi magát, lenyeli, ahogy a gyerekek képzelik is ezt.
5/10
Mr.Stájsz 2011 dec. 25. - 08:33:57 5/10
K.rvára nyomasztó volt ez a film!
eszterlikesrain 2011 szept. 15. - 22:09:47
"Nagy ellentmondások feszülnek a bunda alatt, amelyet a lények úgy igyekeznek orvosolni, hogy Maxet megválasztják királyuknak, ami annyit jelent, hogy ezentúl Max felelõs értük, és neki kell boldoggá tennie az õslakosokat. Mondjam, hogy nem sikerül, vagy ez teljesen felesleges?"

http://perezvonsgeometry.blogspot.com/2010/02/nagyvad-where-wild-things-are.html
Ford Mustang 2011 júl. 09. - 16:38:50
Nem tetszett ez a film.
perry 2010 okt. 26. - 22:55:36 Előzmény perry
:)
perry 2010 okt. 24. - 22:25:03 Előzmény therobigy
Az SZTK és a Hárshegy
offtopic
perry 2010 okt. 20. - 09:09:41 Előzmény tyler1985
"Nem könnyû családnak lenni" mondja az egyik lény.
Mi több nem könnyû embernek lenni sem.
De lehet fokozni, gyereknek sem igazán.
Mert hát lehetünk vadak emberek és gyerekek valami mindig fenyeget minket.
Hol az, hogy lelõnek és megesznek és a bõrünkbõl bundát készítenek, ha emberek vagyunk akkor lehet, háború, ínség, betegség és más borzalmak.
Viszont legrosszabb az ha gyerekként rá kell jönnünk, hogy a világunk koránt sem csak a szépség uralja.
Mert aztán jön a rossz a csúf a gyámoltalan és még sorolhatnám tovább mi.
Max belsõ világai tükrözõdnek számomra vissza Connie, Carol, Ira és a többiekben.
Max félelme, agresszivitása, fájdalma, szeretete, mind az amit egy gyermeki lélek hordozhat magában.
Sok újdonságot nem mondok azzal, ha a felnõtt elveszti a gyermeki képzeleterejét akkor tényleg felnõtt lesz belõle és olyan lesz mint Eagle5 és így reagálja le a filmet:
"Nem tudtam 30percnél tovább nézni, mert akkor összehánytam volna magam..", ami azt bizonyítja , hogy végleg felnõtt lett, álmok és képzelet híján.
Az is igaz sokfélék vagyunk, mást és mást akarunk és szeretünk vagy gondolunk, de soha sem szeretném elveszteni azt a régen elmúlt bennem lakozó kisfiút aki színeseket álmodott jó és rossz tündérekkel, beszélõ állatokkal, és más csodás lényekkel.
Talán nem is gyermekfilm, inkább felnõtt oktatás arról,
hogy egy kisfiú érzékeny hangszer és mi felnõttek képesek vagyunk ezt a hangszert csodás hangokra késztetni, de ugyan akkor arra is , hogy örökre elrontsuk.
Az üzenet meg tényleg pofon egyszerû: a világ mint írtam tele van buktatókkal és koránt sem mindig az igazság gyõzedelmeskedik a családnak viszont minden körülmények között össze kell tartania.
Ehhez járul olyan csodás bábmozgatás amit az utóbbi idõben nem volt szerencsém látni, ahol a lélek minden rezdülése látható és egy olyan zene amely önmagában is képes lenne relaxálásra.
Pironkodva vallom be jó lenne még egyszer valami szõrös izének lenni, levetni a fegyelmezett felnõttség nyûgeit, na és persze újra gyermeknek lenni.
tyler1985 2010 szept. 23. - 20:27:20
Nem egy könnyen emészthetõ film, az biztos. De tipikus példa arra, mikor nem a dolgok felszíne a fontos.
Nyilván nem mindenkinek jön ez be, aki meg nem érti, és csak azt látja, hogy ordítanak és morognak, az maradjon meg a könnyebb mûveknél. Nézzen Robin Hoodot, vagy Iron Man-eket.
Összes hozzászólás