A héten a mozikba kerülő Szólít a szörny hatalmas, lángoló szemű, zúzó öklű faóriása kapcsán szedtük össze kedvenc filmjeinket, ahol kisgyerekek szörnyekkel néznek szembe – vagy kötnek barátságot.
A Faun labirintusa (2006)
Spanyolország a jelek szerint remek kiindulópont minden szörnyes gyerekfilmhez, hiszen itt született és csinált nevet magának a most bemutatott Szólít a szörny rendezője, Juan Antonio Bayona, és itt játszódnak a különben mexikói Guillermo Del Toro legjobb munkája is. A 2001-es Ördöggerinc után Del Toro újra a spanyol polgárháború következményeit vizsgálja, és újra egy gyerek szemszögéből. 1944 van, a háború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen kislányával, Oféliával új férjéhez, a hideg és kegyetlen Vidal századoshoz költözik, aki Franco seregében szolgál. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, a lánynak három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel. Ha mesebeli, de azért egyben ijesztő szörnyekről van szó, akkor ez a film az etalon!
Super 8 (2011)
Vannak mesebeli szörnyek, és vannak valahonnan egészen máshonnan érkezők, akikre mi legalább olyan veszélyesek vagyunk, mint ők ránk. 1979-ben az Amerikai Légierő lezárta az 51-es körzet egy részét. Minden anyagot vonattal egy szigorúan őrzött létesítménybe szállítottak. Az éj leple alatt a tehervonat látványos balesetet szenvedett, mielőtt elérte volna végső célját; a szállítmány sorsa a mai napig rejtély. És innen indul J.J. Abrams története, aki egy maréknyi filmőrült kisgyereket követ végig, akik címbéli kamerájukkal ott voltak a titokzatos szerencsétlenségnél, látták, mit művel a katonaság, sőt, a vonatból kiszabadult különös lényt is megpillantották pár másodpercre, bár akkor még azt sem tudták, mi lehet az. Aztán a kép kezd szép lassan összeállni, beleértve a furcsa alakváltó fém kockákat is, és a tényt, hogy minden fémtárgy egyszer csak a kisváros jókora víztornya felé indul el. A szörnyfilm persze csak az egyik réteg, emellett a barátság, a gyerekszerelem és a megbocsátás is fontos téma, meg persze a filmezés szeretete.
Ahol a vadak várnak (2009)
A kilencéves Max problémás kisfiú, élénk fantáziával megáldva. Úgy érzi, a családja nem foglalkozik vele eleget. Egy nézeteltérés után Max elszökik otthonról. Hamarosan varázslatos birodalomban, a vadak szigetén találja magát. Max remekül érzi magát, összebarátkozik a szörnyekkel, senki sem korlátozza, kiélheti erőszakos hajlamát. Különösen, miután a vadak királyuknak választják. Ám rá kell jönnie, hogy nehéz az uralkodó dolga, ha senki sem hallgat a másikra, és mindenki erőszakban, rombolásban éli ki vágyát. Az új király elhatározza, hogy rendbe teszi a dolgokat. Spike Jonze (Adaptáció, A John Malkovich menet) generációjának nemcsak egyik legjobb, de egyik legfantáziadúsabb rendezője is, és most aztán szabadon engedhette a fantáziáját, ebben a megtévesztően kedves filmben, ahol a szörnyetegek azért szörnyetegek maradnak.
Engedj be! (2008)
Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon - ahol édesanyjával kettesben élnek - titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött, talán az apjával, ki tudja, és a lányban minden furcsa, de talán pont ezért lesznek a legjobb barátok. A világ legszebb vámpírmeséjében talán egyedül a szörnyeteg, a bármire képes vérszívólány az egyetlen, akiben hősünk társra lelhet, és Tomas Alfredson (Suszter, szabó, baka, kém) csodálatosan mondja el ezt a helyenként elég kemény és kegyetlen mesét. Készült 2010-ben egy amerikai remake is, de nem váltott ki komoly visszhangot.
Fantasztikus labirintus (1986)
Sarah szülei vendégségbe mennek, ám a kislányt otthon hagyják öcsikéjével, a pici Tobyval, aki nem hagyja őt olvasni. Sarah mérgében azt kívánja, hogy az igazán izgalmas Labirintus című mesében szereplő Koboldkirály vigye el Tobyt. Óhaja váratlanul teljesül, és a lánynak pedig 13 óra alatt kell átvágnia az ezer veszélyt rejtő labirintuson, valamint a Kobold városon egészen a Koboldkirály kastélyáig. Ha ez sikerül, úgy visszakaphatja Tobyt, ha nem, akkor öccse örökre Kobolddá változik. A Muppet Show-ért felelő Jim Henson a nagyon fiatal Jennifer Connelly és a már ekkor is irtózatos nagy sztárnak számító David Bowie kettősére építette a filmet, meg persze egy seregnyi mesebeli szörnyetegre, és abban zseniális, hogy Bowie nem gonoszként kelti életre a Koboldkirályt, hanem egy saját szabályokra épülő varázsbirodalom teljhatalmú uraként, aki méltán várja el, hogy még ellenségei is tiszteljék. És még az a rémes frizura is jól áll neki!
Végtelen történet (1984)
A Végtelen történet a 80-as évek elejének legolvasottabb és legnépszerűbb meséje volt. Michael Ende bestsellerét Wolfgang Petersen vitte vászonra, szintén nagy sikerrel, de valamiért mégsem lett belőle kultfilm, noha a látványvilág is pazarra sikerült. Bastiannak nem könnyű az élete. Édesanyja meghalt, az apja pedig állandóan azzal gyötri, hogy rosszul tanul és folyton álmodozik. A fiú egy szép napon besétál a könyvesboltba, ahol rábukkan egy érdekesnek látszó könyvre. Lenyűgözi Fantázia császárnőjének története. Az uralkodónő egyre gyengébb, mert birodalma veszélybe került, mind nagyobb területet pusztít el a Semmi. A császárnő úgy érzi, országa addig van biztonságban, ameddig ő él. Ahhoz azonban, hogy életben maradjon, szüksége van egy különleges, fantáziátlanság és reménytelen álmodozás elleni gyógyírre, s ezt a gyógyírt kell megszereznie. Bastian annyira átéli az eseményeket, hogy egyszer csak ott találja magát Fantázia kellős közepén, ahol a szörnyeteg egy nagy csavarral maga a Semmi. És hogy lehet a semmi ellen harcolni?
Ragyogás (1980)
Egy dolog, ha a kisgyerek életébe lépő szörny egy órási szőrös valami, egy sárkány, medve vagy beszélő fa, és megint más, ha saját, józan eszét elveszítő édesapja. Ez történik a Stanley Kubrick remekművében – nagy eséllyel minden idők egyik legjobb filmjében. A Stephen King azonos című regénye alapján Ragyogásban Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja, mint Jack Torrace, aki a családjával a téli holtszezon idejére egy, a világtól elzárt kísérteties hotelba költözik gondnoknak. Jack kisfia, Danny előtt nincsenek titkai az ódon épületnek, mert látja a fürdőkádba fulladt nőt, az elegáns lakosztályban kivégzett férfit és az összes holt lelket, amelyek nem találnak nyugalmat. De lehet, hogy mindezek a rémképek csupán jeleznek valamit. A Jack agyát elborító őrületet, a folyamatot, amelynek hatására a szerető apa vérszomjas, gyilkos indulatokkal teli szörnyeteggé válik. Danny Lloyd, a 6 éves kisfiú, aki a filmbéli Danny-t alakítja, hosszú éveken át nem is tudta, hogy tulajdonképpen kit és mit játszott el, hiszen a korhatár besorolás miatt nem nézhette magát, majd felnőve döbbenten tudta meg, milyen ijesztő is ez a történet.