A magyar poptörténet emlékezetesen bizarr vakvágányai

A Dolly Roll-féle Hajmási Péter, Fenyő Miklós Modern Talkingja vagy a V-Tech-es Szamóca metálzenekara okoz-e nagyobb sokkhatást több évtized távlatából? A kérdést eldöntendő különös kegyetlenséggel idézzük fel őket (is).

Dolly Roll: Poperett lemez

A korai 90-esekben a jampik végérvényesen a dodó madár és az erszényes farkas sorsára jutottak, a Dolly Roll pedig érezhetően nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a Buffalo kiszorította a hegyesorrú lakkcipőt. Extrém válaszlépésként kitenyésztették saját Godzillájukat, Tipi Tapi Dinót, aki aztán King Kong helyett Kuckó Mackóval és Csovi Csovi Jasperrel karöltve pusztította a gyermeki tudat felhőkarcolóit. Ám az Elpattant egy húr dalcím csak az évtized végén nyert igazán új értelmet: a zenekar ugyanis a lopótökös-paprikafűzéres-nagybőgőbebeugrós népnemzeti rütyütyüt a Casio-szintetizátorra ültette át, megteremtve ezáltal a pirosaranyas-pacalos szusi zenei megfelelőjét.

 

Fenyő Miklós: Hogy nézünk MIKI lemez

A Hungária 1983-as feloszlása elsősorban Fenyő Miklósnak volt köszönhető, Jól nézünk MIKI című szólólemeze alapján azonban szemernyi kétségünk nem lehet afelől, hogy mindez őt traumatizálta a leginkább. Mindenesetre Fenyő ominózus rapprodukciójával megválaszolta a soha fel nem tett kérdést: mi történt volna, ha Grandmaster Flash Super Marióként fejel szét egy nintendós betonkockát, és fejsérülése óhatatlanul nyomot hagy karrierjén.

 

Modern Hungária

A 80-asok második felében Fenyő a kísérletek terén leginkább Dr. Moreau és Dr. Frankenstein példáját követte: a lakosság még javában küzdött a Jön a break okozta PTSD-vel, ő azonban máris előállt a Modern Talking kádári mutációjával. Annyiban valóban volt létjogosultsága a formációnak, hogy a „jamaha-jamaszó” refrént önfeledten (és öntudatlanul) énekelgető munkásosztály végre értelmezhető sorokkal szembesülhetett. (Hogy ezekben mennyi köszönet volt, az egy következő értekezés témája lehetne.)

 

Piramis: Plusz lemez

Mint ismeretes, Révész Sándor a Piramis kelet-berlini turnéja végén a színpadon jelentette be kiválását, amivel mérsékelten önfeledt hangulatot teremtett. A zenekar ezt követően múltját és jövőjét is átértékelte, minek eredményeképp 1982-ben két KFT-lemez is napvilágot látott: a Macska az úton címűt Laár Andrásék, a Pluszt azonban Som Lajosék jegyezték. És bár a Gallai Péter által felénekelt újhullámos album a legkevésbé sem lett rossz, a legtöbb rajongó egy tányér mustáros százas szeget könnyebben bírt volna megemészteni, mint ezt az irányváltást.

 

Re-Tech

Szinte biztosak vagyunk benne, hogy a pokolban üzemel egy 90’s Sulirádió feliratú bugyor, ahol napjában 15 alkalommal pörgetik a V-Tech Éjfél után című slágerét, kizárólag az arra érdemeseknek - ellentétben a való élet sulirádiójával, ahol az ártatlan lelkek is ugyanebben részesültek. A formáció aztán Kefirre és Szamócára bomlott, mikor is utóbbi így kiáltott fel: magyar égre magyar Linkin Parkot! Majd útjára indult a Re-Tech, melynek névválasztását a szellemes önkritikára kevésbé fogékony hallgatók akár baklövésként is elkönyvelhették volna.

 

Bíró Ica: Lélekszépítés

A nyolcvanas években az influencer-szakmában farkastörvények uralkodtak: a műfaj zászlóvivői legfeljebb az utcán tehettek szert követőkre, és egy szecskavágóval nagyobb sikerrátával szelfizhettek volna Balatonlellén, mint a korabeli telefonokkal. És posztmodern trashpop-dalok helyett a Pokolgép- és az Ossian zenei alapjaira énekeltek rá. Legalábbis Bíró Ica így járt el, minek következtében a magyar heavy metal is megkapta a maga Honthy Hannáját. A két Metal Lady-lemezt aztán hatévnyi néma csend követte, majd Bíró Ica váratlanul visszatért a zenei életbe. Ám ekkor már VBK-szürcsölők helyett a chia mag és lúgosító búzafű fogyasztóit lőtte be célközönségül, míg háttérzenekarában vélhetőleg egy álomcsapda, egy jógamatrac és egy pénzbevonzó porcelánelefánt kezelte a hangszereket.