Jill egyedül van egy nagy, mindentől távol eső házban, két gyerekre vigyáz, és egy ismeretlen férfi kezdi el hívogatni. Aki ártani akar neki és a gyerekeknek is. Ütős horror a 2000-es évek közepéről.
Annak idején, valamikor az őskorban, még 1979-ben készült egy horrorfilm Ismeretlen hívás címmel, egy bizonyos Fred Walton rendezésében, ami a maga idejében egyfajta kultfilm lett remek feszültségkeltése és furcsa története miatt, még egy folytatást is kapott jópár évvel később. 2006-ban pedig az a furcsa eset állt elő, hogy nem a teljes filmből készítettek remake-et – hanem annak első 20 percéből. Ami természetesen nem húszperces, hanem másfél órás lett, szintén Ismeretlen hívás (2006) címmel.
Jillnek (Camilla Belle), mivel korábban többször is „túlköltekezett”, a zsebpénzéből kell állnia a telefonszámláját. Ezért bébiszitterkedést vállal egy mindentől távol eső házban. Miután a házaspár lefektette a gyerekeket, és szórakozni ment, Jill bezárja az ajtót, bekapcsolja a riasztót, és felfedező útra indul az épületben. Egyre-másra telefonhívások zavarják meg a nyugalmát, az idegen hang minduntalan azt kéri, hogy nézze meg a gyerekeket. Jill pánikba esik, majd félelme rettegésbe csap át, amikor kiderül, hogy a hívások a házból jönnek. Nincs más választása: föl kell vennie a harcot az arctalan idegennel, ha a gyerekekkel együtt meg akarja élni a reggelt.
Az ismeretlen hívás nem az a tipikus slasher film – főleg azért nem, mert nincs benne kés vagy más éles szerszám -, de sokban követi a műfaj szabályait, leginkább abban, hogy az alaphelyzet egy lakásban gyakorlatilag célponttá vált lány, akit egy ismeretlen újra és újra emlékeztet arra, hogy veszélyben van. A korábban jóval nagyobb kaliberű produkciókat is rendező Simon West (Con Air - A fegyencjárat, Lara Croft: Tomb Raider) nem sietteti el az ijesztegetést, az első fenyegető hívásig egész pontosan 57 perc telik el, addig szép lassan épül a feszültség, és megismerhetjük a főhősnőt. Aki – egy kis szakmai kulisszatitok – öt különböző, de ugyanolyannak látszó korallszínű pólóban csinálja végig a filmet, és mindegyik ruhadarab más-más dramaturgiai funkciót tölt be, függően az adott jelenettől. A Jillt játszó Camille Belle-nek – aki annak idején Mel Gibson kislányát alakította A hazafiban (1998) – egyébként meg kellett tanulnia futni a film kedvéért, ami tök viccesen hangzik, de arról van szó, hogy a lány élsportoló, így Belle-nek egyrészt rengeteg erőnléti edzést kellett lenyomnia, másrészt meg kellett tanulnia profi módon sprintelnie és futnia. Hát ilyen nehéz a színészek élete!
