Kerek harminc éve mutatták be a mozik a Csúcsfejek című sci-fi vígjátékot, aminek elég volt ránézni a plakátjára, hogy tudjuk: irtó nagy hülyeség az egész. Az évforduló alkalmából ehhez hasonlóan bugyuta vagy totálisan elszállt high concepttel rendelkező filmeket kerestünk. Vigyázat, nagy kedvencek is vannak köztük!
Csúcsfejek
Ennek a Dan Aykroyd nevével fémjelzett alkotásnak (nemcsak a férfi főszereplő, de az egyik forgatókönyvíró is ő volt) a sztorija szerint két földönkívüli érkezik a Földre. Beldar (Aykroyd) és Prymaatt (Jane Curtin) a Remulak bolygóról jött, és az a feladatuk, hogy előkészítsék a terepet bolygónk elfoglalásához. Küldetésüket azonban elhanyagolják, inkább rendes földlakóként próbálnak beilleszkedni New Jersey külvárosában. Különös beszédük, viselkedésük, sőt megjelenésük (ugyanis mindkettejüknek „csúcsfeje” van) ellenére senki sem tekinti őket földönkívülinek. Amikor azonban a furcsa párnak gyermeke születik, a família szemet szúr a bevándorlási hivatal tisztviselőjének…
A Csúcsfejek esetében – ha a fent már említett röhejes plakát nem lett volna elég – pusztán a tartalomismertetőből kitűnik, micsoda baromsággal állunk szemben, aminek már az alapjai sem stimmelnek. A fenti leírásban is szerepel, hogy a főhősök meglehetősen feltűnő külsejük ellenére is sikerrel illeszkedtek be a földlakók közé. És hát
egészen addig nem zavartak senkit, amíg gyerekük nem született.
Tiszta sor: az még nem gyanús, hogy olyan a fejed, mintha még egy tojásra is rányomtak volna valami fura torzító effektet, évtizedeket elélsz így, de amikor ott a gyerek (akinek amúgy kamasszá cseperednie is sikerült valahogy), érdekes módon rád szállnak. Azért ezen Dan Aykroydék gondolkodhattak volna még egy kicsit.
Howard, a kacsa
Habár a Howard, a kacsa című rettenet már számtalan összeállításunkban szerepelt (például ebben, ebben és ebben), egyszerűen nem hagyhatjuk ki minden idők leghülyébb filmötletei közül, hiszen valami bődületes f*szság. A sztori szerint egy másik világból Clevelandbe csöppen a címszereplő, aki nem csupán antropomorfizált beszélő állat, hanem szivart pöfékel, sört vedel és rámoccan egy fiatal rockénekesnőre.
Szóval a tanulság: még akkor sem jöhet össze minden, ha te vagy George Lucas, illetve még az is, hogy nem kell minden képregényből filmverziót készíteni.
Még több Howard, a kacsa
Howard, a kacsa emberlánnyal, az Avatar főhőse kék űrmacskával szűrte össze a levet. Stallone pedig A pusztítóban nemcsak a vécében lévő három kagyló funkcióját, de a VR-szex lényegét sem értette meg.
Tovább
Bogaras Joe
Ebben a filmben a pályája elején álló, jobb sorsra érdemes Jerry O’Connellt láthatjuk mint a kissé naiv, frissen végzett iowai fiatalembert, aki New Yorkba érkezik szerencsét próbálni, ahol nemcsak egy sötét ingatlanmachinációba keveredik bele (a borzalmas ház, ahol szálláshoz jut, egy olyan háziúr tulajdona, aki minél előbb és minden áron meg akar szabadulni az összes bérlőtől, hogy jó pénzért szanálhassa az ingatlant), hanem arra is rájön, hogy rajta kívül sok más kis albérlője is van a lepattant lakásnak:
egy csomó éneklő-táncoló csótány.
Szerintünk mindez magáért beszél, a Bogaras Joe-t ráadásul tovább rontják a folyamatosan támadó musicalbetétek és a „sex, bugs, rock and roll” szlogen, amivel megpróbálták eladni a filmet. Bárcsak John Payson alkotása megmaradt volna MTV-s rövidfilmnek! Annak is sz*r volt, de nem ennyire…
Attack of the Killer Tomatoes!
A benne látható minden baromság ellenére az legalább elmondható A gyilkos paradicsomok támadásáról, hogy nem árul zsákbamacskát, és arról szól, ami a címben is szerepel: a paradicsomok a Földön hirtelen elkezdenek arra hajtani, hogy kinyírjanak minden emberi lényt. Az Attack of the Killer Tomatoes! a legjobb bizonyíték rá, hogy
attól, hogy valamire ráfogjuk, hogy paródia, még nem biztos, hogy vicces,
és hogy kerüljön bármilyen kevésbe egy minimál költségvetésű film, még annak a pár tízezer dollárnak is biztosan lett volna sokkal jobb helye.
A trashrajongók azonban sokkal többen lehetnek, mint gondolnánk, hiszen egészen megdöbbentő módon a filmnek nem kevesebb mint három folytatása készült: az 1988-as Return of the Killer Tomatoes! (ami talán a legismertebb hazánkban, mivel a fiatal George Clooney az egyik főszereplője, viszont eléggé értelemzavaró módon csupán A gyilkos paradicsomok magyar címet kapta, így sokan nem tudták, hogy folytatás), az 1991-es A gyilkos paradicsomok visszavágnak (Killer Tomatoes Strike Back!) és a Killer Tomatoes Eat France!, 1992-ből.
Hát, egészségünkre!
Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se!
Mrs. Crandell (Concetta Tomei – nem rokona Marisa Tomeinek!) egyszer csak úgy dönt, némi vakáció idejére magára hagyja öt gyerekét, és egy ellenszenves, gonosz öreg nénire bízza őket. A gyerekek szerencséjére (akik közül a legidősebb is még csak középiskolás) a vénasszony már az első éjszaka meghal, ők pedig örömmel szabadulnak meg a holttestétől, és csak később döbbennek rá, hogy az összes pénzük nála volt. Ezért a legidősebb lányra, Sue Ellenre (Christina Applegate) vár a feladat, hogy egész nyáron eltartsa saját magát és testvéreit. A divatbolond lány pedig a sors szeszélyének és saját tehetségének köszönhetően betör a divatiparba.
Ahogy a legtöbb esetben, úgy itt is megállapíthatjuk, hogy ha valaminek hülye a címe, akkor maga a film is jókora hülyeség lesz. Azt most hagyjuk is, és próbáljunk meg nem ítélkezni, hogy nyilván minden anyának kell néha a pihenés a gyerekei nélkül, de milyen anya az, aki öt gyerekét hagyja magára egész nyárra (!) egyetlen életképtelen vénasszonyt bízva meg a felügyeletükkel.
De könyörgöm, a Crandell családnak egyetlen élő rokona sincs, aki néha ránézne a gyerekekre?
Az meg újabb pofon a valószerűségnek, hogy egy tizenéves lány pár hónap alatt karriert csinál egy multinál. Később persze jó irányba kanyarodik a sztori, és kifejezetten jó ötletek is vannak benne, de azért el lehetett volna ennél realistább alapról is indítani. Szóval lényeg a lényeg: a forgatókönyvíróknak elgurult a gyógyszerük, a nézőknek egy szót se!
Dobozba zárt szerelem
Nick (a nemrég elhunyt Julian Sands) elismert orvos, és fiatal kora ellenére is igazi szaktekintélynek számít. Ám amennyire sikeres a szakmájában, annyira járatlan a szerelemben. Beleszeret egy gyönyörű nőbe, Helenába (Sherilyn Fenn), aki viszont ügyet sem vet rá. Nicknek rögeszméjévé válik a lány, aki megbabonázza a férfiakat. Amikor Nick szeme láttára Helenát elgázolja egy autó, az őrült(en) szerelmes doki nem szállíttatja kórházba a sebesült lányt, hanem otthonában megoperálja, és elzárja a külvilágtól. A beteges férfi kegyetlen és brutális módszerekkel magához láncolja a magatehetetlen Helenát (konkrétan amputálja az összes végtagját), aki beletörődik sorsába.
A Dobozba zárt szerelem nem egyszerűen abszurd, hanem egyenesen beteges alapötlettel dolgozik, és amitől még inkább zavarba ejtő lesz az egész, hogy nem valamiféle fekete komédiáról van szó, hanem az alkotók megpróbálják romantikusnak beállítani a sztorit.
Próbababa
A próbababák valóban gyönyörűek, és biztos minden férfi eljátszott már a gondolattal, hogy milyen szép is lenne, ha életre kelne egy. De egy dolog a mocskos fantáziálgatás, és más dolog bájosnak szánt romkomot gyártani ebből a perverzióból. Az alkotók ugyan megpróbálták azzal menteni a helyzetet, hogy a főhős lúzer kirakatrendező (Andrew McCarthy) számára nem egy szimpla próbababa, hanem egy elátkozott ókori egyiptomi hercegnő (Kim Cattrall) kel életre – de ettől még sajnos nem lesz más a leányzó fekvése.
Az egész őrületbe ráadásul belekeverik a volt barátnőt (aki pedig egyszer már faképnél hagyta hősünket) és egy kis ipari kémkedést is (a szerelemtől megittasult férfi próbababa szerelme segítségével ugyanis egyre parádésabb kirakatokat rendez be, ezért a konkurens áruház vezetője megpróbálja kiszimatolni a titkát).
Az egész már csak úgy lehetne rosszabb, ha még egy férfi próbababa is életre kelne, és ő meg elkezdene a főhősre féltékenykedni Cattrall figurája miatt.
Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van
Igen, tudjuk, ne bántsuk a néhai Robin Williams emlékét – és nem is ő tehet róla, hogy
a Mrs. Doubtfire nem az igazi.
Az ugyan valóban átélhető és sajnálatra méltó helyzet, hogy a szerető, ám elég megbízhatatlan apát eltiltják a gyerekeitől, pontosabban csak felügyelet mellett találkozhat velük (mondjuk már ez kicsit irreális, hiszen mi volt az a hatalmas bűn, amit a férfi elkövetett, hogy elkésett? – ennél sokkal többért szokás ilyen szigorú döntést hozni).
Az viszont, hogy erre az a főhős reakciója, hogy idős angol dadusnak öltözik, így férkőzve gyerekei közelébe, valami orbitális baromság. Eleve nem is színészként, hanem bábszínészként dolgozik, szóval nincs is benne gyakorlata, másrészt azért még elég sok ennél jóval egyszerűbb megoldás állt volna a rendelkezésére.
Egészen hihetetlen, hogy Williams figurájának bárkit is sikerül átvernie az álcájával (főleg saját családtagjait);
a kegyelemdöfést pedig a magyar fordítás adja meg, ahol a dadus úgy nevezi magát, hogy „Mrs. Tűzvolte”.
Ez is érdekelhet
A néhai komikuslegenda, Robin Williams egyik legviccesebb, legszívderítőbb alakítása volt az elvált apa, aki dadaruhába bújva próbálta visszahódítani elidegenedett gyermekeit. Vasárnap ismét leadja a tévé, mi pedig ezeket az érdekességeket gyűjtöttük össze nektek a forgatás kulisszái mögül.
Tovább
Hóbortos hétvége
A sztori szerint Larry (megint csak Andrew McCarthy – úgy látszik, vonzották a hülyébbnél hülyébb filmötletek) és Richard (Jonathan Silverman), két biztosítási dolgozó sikkasztás nyomaira bukkan a cégnél. Bernie, csak látszatra jó fej főnökük ezért meghívja őket a hétvégére a tengerparti luxusvillájába, hogy megbeszéljék a dolgokat.
Amit a fiúk nem tudnak: Bernie áll az egész mocskos ügylet mögött, és meg akarja őket öletni a helyszínen. Csakhogy végül a főnök lesz hulla, mivel a maffiának is a bögyében volt, és bérgyilkosuk eltette őt láb alól. A csodás házba érkező két hiszékeny férfi már csak a holttestet találja, és mivel hamarosan megérkezik a hétvégére hívott többi vendég is, rögtönözni kényszerülnek, és eljátsszák, hogy Bernie még életben van. Különféle trükkökkel az egész hétvégét átbulizzák a halott férfival – és közben senki nem sejt semmit.
A Hóbortos hétvége műfaja fekete komédia, amibe sok minden belefér,
és egy pár perces szkeccs esetében még működne is az alapötlet. Egy bő másfél órás filmnél azonban nem ártott volna megindokolni a két főhős hülye döntéseit, hiszen a néző egyáltalán nem veszi be, hogy Larrynek és Richardnak ne lett volna ideje vagy lélekjelenléte értesíteni a rendőrséget arról, hogy holttestet találtak.
Ezenkívül az is nélkülöz minden logikát, hogy ezt követően először azért „tartják életben” a hullát, hogy bulizhassanak egy jót egy luxuslakásban, aztán azért, nehogy ők legyenek a következő célpontok.
Ez is érdekelhet
Van, hogy egy film olyan rossz, hogy egy jó cím se menti meg, de van olyan is, hogy egy amúgy jó filmet rettenetes címmel próbálnak eladni – na meg persze arra is van példa bőséggel, hogy a film és a címe egyaránt borzalmas. Utóbbi két esetre kerestünk példákat – még igazi klasszikus is van köztük!
Tovább
Az esemény
Az eseménynek nincsenek előjelei, váratlanul éri Amerikát. Néhány pillanat leforgása alatt az emberek magatartásában gyökeres változás áll be. Senki sem tudja, mi okozta ezt – valami újfajta járvány sújtja az emberiséget? A biológiatanár, Elliot (Mark Wahlberg) számára az a legfontosabb, hogy feleségével, Almával (Zooey Deschanel) együtt biztonságos helyet találjon, ha egyáltalán létezik ilyen. Így annak ellenére együtt menekülnek, hogy házasságuk éppen válságban van. A házaspárhoz csatlakozik Julian, Elliot tanár barátja is (John Leguizamo) a kislányával. Együtt próbálják elérni Pennsylvania menedékét.
SPOILERes tartalom következik! Annak ellenére, hogy M. Night Shyamalan épp arról híres, milyen bivalyerős az alapötlete legtöbb munkájának, Az esemény bemutatásakor nézők tömegei verték egy emberként a fejüket a falba, amikor kiderült, hogy a film megoldása szerint a légszennyezés és egyéb környezetszennyezés miatt az emberiségre megorrolt fák bocsátanak olyan mérgező anyagot a levegőbe, amit belélegezve az emberek megölik magukat.
A cselekmény ráadásul sajnos már közben is nélkülözött minden feszültséget, Wahlberg nem (volt még?) elég jó színész ahhoz, hogy elvigye a hátán a filmet,
így amikor kiderült a nagy megfejtés, az sokkal inkább volt komikus, mint megrázó.
(via Complex)