7. A lány a vonaton (2016)

Ez az Emily Blunt főszereplésével forgatott pszichothriller Paula Hawkins 2015-ös sikerregényének adaptációja,

amit azonnal elkezdett mindenki a 2014-ben a filmverzió révén szenzációvá vált Holtodiglanhoz hasonlítgatni

(mivel SPOILER! mindkettő a párkapcsolatok személyiségtorzító hatásáról szól, és egy-egy tönkrement házasság történetét meséli el, amelyben az egyik fél manipulálja a másikat, erőszakossá válik és gyilkosságra vetemedik).

Mindez elfedte azt a nyilvánvaló tényt, hogy – az alapkoncepció miatt – már Hawkins könyveredetije is a Hátsó ablak köpönyegéből bújt elő, hiszen a főhősnő, igaz, hogy nem egy házból, hanem egy vonatból, elkezd figyelni egy szimpatikus párt, majd szemtanúja lesz a nő eltűnésének, amiből a meggyilkolására következtet, és miután ő maga kezd botcsinálta magánnyomozásba az ügyben, vastagon érintetté válik benne, sőt életveszélybe is kerül, akárcsak a Hitchcock-karakterek. Sajnos a Tate Taylor által forgatott feldolgozás nemcsak adaptációnak sikerületlen, de ügyetlenül megvalósított fináléja miatt is (amely a moziteremben több nézőt kacagásra késztetett) kiérdemelte, hogy felkerüljön a listánkra.

6. Disturbia (2007)

D.J. Caruso Shia LaBeouf, David Morse és Carrie-Anne Moss főszereplésével készített tinithrillerének a stáblistáján sehol sem találjuk sem Hitchcock, sem a Hátsó ablak alapjául szolgáló novella írójának, Cornell Woolrich-nak a nevét, a cselekmény alapján mégis egészen egyértelmű, hogy a klasszikus koppintásáról van szó. Csak itt fekvőgipszbe kényszerült fotóriporter helyett egy olyan problémás tinit ismerünk meg (LaBeouf), akit egész nyárra szobafogságra ítél a bíróság – még elektromos nyomkövetőt is kap a lábára, szóval tényleg nem tudja elhagyni a házat, így unalmában elkezdi figyelni a szomszédait, és elkezd gyanakodni, hogy a rossz arcú új szomszéd az az országszerte körözött sorozatgyilkos, akit égre-földre keres a rendőrség.

És hogy a Hátsó ablak-utánérzés még tökéletesebb legyen,

a srác egy szintén a szomszédban lakó csinos szőke lánnyal kezdi el megfigyelni a gyanús alakot. Első blikkre a Disturbia – már beszélő, a disturbing /zavaró, nyugtalanító/ szóra és a suburbiára, azaz a kertvárosi környezetre egyszerre utaló címével is – frappáns modernizációnak tűnik, de a már említett ötletes apró változtatások mellett sajnos semmi újat nem tud nyújtani, így végül kifejezetten fantáziátlanná válik.

5. A kukkolók (2021)

A Disturbiához hasonlóan itt sem tüntetik fel hivatalosan (sőt, Michael Mohan forgatókönyvíró-rendező még azt is lenyilatkozta, hogy onnan vette filmje alapötletét, hogy egy barátjánál látogatóban az ablakból kinézve feltűnt neki, hogy a szembe szomszédok meztelenül flangálnak a lakásukban), A kukkolók így is gyakorlatilag a Hátsó ablak modernizált erotikus verziója – ami jó hír nemcsak azok számára, akik mindig is kíváncsiak voltak, mi történik a James Stewart és Grace Kelly alakította vonzó főhősök között, amikor a kamera szemérmesen elfordul, hanem az Eufóriából ismert, csábító idomokkal rendelkező Sydney Sweeney férfi (?) rajongóinak is (az alkotást nem véletlenül válogattuk be 2021 legemlékezetesebb filmes szexjelenetei című összeállításunkba).

Az IMDb felhasználóinak értékelése szerint viszont az Amazon Prime saját gyártású filmje erőltetett és nem eléggé kifejtett társadalmi kommentárokkal, a férfi főszereplő gyalázatos alakításával és a végén egy nevetséges fordulattal büntet. A legfrappánsabban az a néző fogalmazta meg lesújtó véleményét, aki szerint A kukkolók

„a Hátsó ablak silány malac verziója, amit olyasvalaki valósított meg, aki sosem látta a Hátsó ablakot. De még hátsót sem. Vagy ablakot.”

4. Hátsó ablak (1998)

Ez az 1998-as tévéfilm végre bevallottan a Hitchcock-klasszikus remake-ja – vagy legalábbis megtartották a címet, és feltüntették a stáblistán Cornell Woolrich nevét is. De ezzel sajnos nagyjából véget is ér az alkotás pozitívumainak sora, hiszen egyrészt nagyon érezhető, hogy tévéfilmről van szó (régen, a streaming előtti időkben ez gyakran tényleg előre jelezte a minőséget), másrészt az is nagyon meglátszik a végeredményen, hogy művészi invenciók helyett sokkal inkább az inspirálta, hogy a pár évvel azelőtt, 1995-ben egy lovasbaleset következtében nyaktól lefelé lebénult Christopher Reeve (Superman egykori híres megformálója) eljátszhasson egy nyaktól lefelé béna karaktert (Reeve nemcsak a főszereplője, hanem az egyik executive producere is a műnek).

Annak ellenére, hogy az új Hátsó ablakban a sztár mellett olyan színészek szerepelnek, mint Daryl Hannah vagy Robert Forster, az alkotók nem vették a fáradságot, hogy bármit hozzáadjanak az eredeti mesterműhöz – sőt, Jeff Bleckner rendezése sokkal inkább a Hitchock-remek kilúgozott, vérszegény változata. Az izgalmas fordulatok és többértelmű motívumok helyett itt jóval nagyobb fókuszt kap a lebénult főhős mindennapjainak ábrázolása, különös hangsúllyal arra a sok technikai csodára, ami megkönnyíti számára a hétköznapokat.

3. Nő az ablakban (2021)

A Nő az ablakban A.J. Finn 2018-as bestsellerén alapul, ami azonban egyszerre nyúlja a Hitchcock-klasszikust és a Tökéletes másolat című 1995-ös Sigourney Weaver-thrillert (utóbbi miatt az írót meg is vádolták plágiummal), így abszolút befér a Hátsó ablak-koppintások közé. Emellett pedig sajnos abszolút befér a legrosszabb Hátsó ablak-nyúlások közé is, mivel megdöbbentően rosszul sikerült, főleg ha az alkotói és a szereplői gárdát vesszük (be is válogattuk a 2021 legrosszabb Netflix-filmjei és 2021 legnagyobb csalódásai a PORT.hu kritikusai szerint című összeállításunkba is).

Hihetetlen, hogy ezt a minden ízében középszerű, invenciótlan, unalmas filmet Joe Wright, a Büszkeség és balítélet, a Vágy és vezeklés, illetve A legsötétebb óra direktora rendezte, a forgatókönyvet a neves drámaíró, Tracy Letts (Augusztus Oklahomában, Gyilkos Joe) írta; az olyan sztárok pedig, mint Amy Adams, Gary Oldman, Julianne Moore, Jennifer Jason Leigh, Wyatt Russell és Anthony Mackie egyszerűen végigunatkozzák az egészet.

„A (…) két nagy fordulat így egy cseppet sem érinti meg a nézőt: megmaradnak a tucatthrillerek ócska hatáskeltésének.

Joe Wright semmit sem mozgató rendezése miatt pedig a műnek annak ellenére sem alakul ki erős atmoszférája, hogy ehhez minden adott lett volna” – írta a Nő az ablakbanról a PORT.hu kritikusa.

2. Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban (2022)

Igen, tudjuk, hogy ez a sorozat paródiának készült (és ironikus módon épp A lány a vonaton- vagy a Nő az ablakban-szerű koppintásokat akarta parodizálni), csak sajnos a készítők nem igazán voltak tisztában a paródiakészítés és úgy általában a forgatókönyvírás szabályaival. De beszéljen helyettünk kritikusunk! „Ha nem tudnánk előre, hogy a Nő a házban...-t paródiának szánták, nagyon kevés nyom utal arra, hogy tényleg az. (…) Az ugyanis, hogy az alkotók pusztán megmutatják, milyen cselekményelemeket és sablonmegoldásokat használnak ezek a filmek, ráadásul nagyrészt ugyanúgy, ahogy a szóban forgó alkotásokban is művelik, még nem elég a paródiához.

Ez csak egyszerű felsorolás, ha tetszik, filmkészítői katalógus, és önmagában még azon nézők számára sem vicces, akik betéve ismerik A lány a vonaton-klónokat. Ha nem is olyan olcsó módon, ahogy a Horrorra akadva-opusokban, de

a paródiához kell valami túlzás, hogy a közönség is tudja, mit néz – és nem utolsósorban, hogy nevessen.

Ilyen elem a Nő a házban...-ban nagyjából négy alkalommal bukkan fel a teljes cselekmény folyamán. (…) És itt érkeztünk el a sorozat másik, majdnem ugyanennyire hatalmas problémájához. Miszerint túl hosszú. A Nő a házban… 25 perces epizódokból áll, és van olyan rész, amelyben szó szerint nem történik semmi – vagy mondjuk maximum annyi, hogy átvezetnek a következő epizód eseményeihez, vagy felfednek egy olyan új információt, amit 5-10 percben is meg lehetett volna mutatni.”

1. A lány a vonaton (2021)

A 2016-os A lány a vonaton bollywoodi remake-je kicsit kakukktojás, mert a végére olyan sokféle dolgot koppint, hogy felsorolni is képtelenség lenne, de mivel egyrészt olyan rettenetesen silány, hogy már-már öröm nézni, másrészt az alaphelyzete ugyanaz, mint az amerikai A lány a vonatonnak (azaz emiatt ugyanaz, mint a Hátsó ablaknak), nem tudtuk lehagyni a listáról – sőt, minősége miatt nem az első, azaz a legrosszabb helyre rakni. „A színészi játék bántóan túlzó, gyakran szinte komikus (a főszerepet hozó színésznő, Parineeti Chopra például úgy játssza az alkoholistát, hogy időnként rendkívül látványos mozdulatokkal a nyílt utcán előkap egy laposüveget, és jókorát húz belőle, a részeget pedig úgy mímeli, hogy feltűnően dülöngélve jár).

Az alkotók ezenkívül valamiért nem találták elég izgalmasnak az eredeti pszichothrillert, és olyan szinten írták át a forgatókönyvet, hogy tényleg elég nehéz belőle ráismerni A lány a vonatonra.

de utána még a végkimenetelt is megváltoztatták, és beleírtak mindenféle cserbenhagyásos gázolást, zsarolást, szökést, erőszakot és plusz akciót, aminek az lett az eredménye, hogy olcsó krimivé silányították a mérgező párkapcsolatokról és a romboló személyiségekről nemcsak érvényesen, de izgalmasan beszélő eredeti történetet” – írtuk a filmről tavalyi kritikánkban.