Éretlenek (1980)

Nekem ez a tökéletes iskolás film, gyerekkorom kedvenc vígjátéka, még akkor is, ha hősei, élükön a még tejfeles szájú Daniel Auteuil-jel kicsit túlkoros iskolások. Persze ennek is oka van: a versailles-i XIV. Lajos Gimnázium tanulói gazdag gyerekek, akik szülei kiperkálják a tandíjat, a srácok és lányok pedig jól elvannak, újra és újra megbuknak az érettségin, hogy ne kelljen elmenniük dolgozni. Csakhogy ilyen rossz eredmények mellett az intézmény elveszítheti az akkreditációját, ezért az igazgatónő a legkorszerűbb technikai eszközök segítségével igyekszik rávenni őket a tanulásra, de a diákoknak is megvannak a maguk eszközei.

Nulladik óra (1985)

Nálunk annak idején nem ment a mozikban, csak jóval később ismerhettük meg, de ezen a filmen Amerikában egész generációk nőttek fel. Hősei az iskola egymástól leginkább különböző tanulói, a jó sportoló, a punk, az úrilány, a családi gondokkal küszködő tolvaj és a csodagyerek, akiket összezárnak a büntetőszobában, majd, ha rövid időre is, de az övék lesz az egész üres iskola. Kezdetben mindenkinek az idegeire megy a bezártság, és egymást kezdik gyötörni, ideiglenes szövetségeket kötnek, közös ellenséget keresnek, percről percre változik a csoport dinamikája. A nap folyamán mindannyian rájönnek arra, hogy ők is az előítéletek rabjai; s nemcsak szót érteni tanulnak meg a másikkal, hanem odafigyelni a másik problémáira is.

Holt költők társasága (1989)

Sokak számára ez a csúcs, a legjobb film, ami valaha is egy iskoláról, diákokról és tanárokról szól – és persze jó eséllyel ez Robin Williams legjobb filmje is a sok jó közül. Az ötvenes évek végén járunk, a konzervatív vermonti Welton Akadémiában egy új irodalomtanár érkezése borzolja a kedélyeket. Szokatlan és merész módszereivel a különc John Keating nemcsak a költészetet szeretteti meg tanítványaival, hanem új nézőpontjaival és szabadon szárnyaló szellemiségével a világnézetüket is kitágítja, és felszabadítja az intézmény által korlátok közé kényszerített gondolkodásmódjukat. Csakhogy nem mindenki tud mit kezdeni a hirtelen rájuk szakadt szabadsággal és szabad gondolkodással.

Veszélyes kölykök (1995)

A megtörtént eseményeket feldolgozó film főhőse, Louanne Johnson kilenc év után búcsút mond haditengerészeti pályafutásának, hogy megvalósítsa régi álmát, és végre tanár lehessen. Első munkahelye egy észak kaliforniai középiskola, ahol első osztálya gyökeresen megváltoztatja az életét. Ezek a látszólag önálló, szinte felnőtt és kemény gyerekek majd meghalnak egy jó szóért, azért, hogy valaki végre törődjön velük, ám az élet arra már megtanította őket, hogy senkinek ne higgyenek, senkiben ne bízzanak. A 90-es évek egyik ikonikus filmjét ironikus módon Coolio dala tette igazán ismertté, és bár üzenete ma már kissé naivnak tűnik, azért ez egy tisztességes, őszinte munka, Michelle Pfeiffer pedig most is fantasztikus. Ő mindig az.  

Okostojás (1998)

Wes Anderson korai filmje nem magáról az iskoláról szól, hanem arról a diákról – és ilyen mindenhol van és mindig is volt - akit az iskola termel ki, ott válik az egyik legjobbá, majd egy ponton túl még a leghülyébbek is túllépnek rajta, mert már a saját szabályait követi. Filmünk Lu Max Fisher (Jason Schwartzman), a Rushmore Gimnázium végzős diákjának történetét meséli el: ő az iskolaújság- és évkönyv szerkesztője, a Francia Klub, a Német Klub, a Sakk Klub és a Csillagvizsgáló Klub elnöke, a vívócsapat kapitánya és a retorikai önképzőkör elnöke, valamint a Max Fisher Színjátszókör igazgatója és producere. Szeretne korengedménnyel bekerülni Oxfordra, ám ő egyben az iskola egyik legrosszabb tanulója, akit éppen próbaidőre bocsátottak: még egy karó, és repül. Tovább komplikálja a dolgokat, hogy beleszeret egy tanárnőbe.

Moszkva tér (2001)

A mi kedvenc iskolás filmünk, ráadásul abból a gimnáziumból, ahová én is jártam, amit akkor még Kafka Margitnak hívtak, ma már más a neve, a hátteret pedig a valódi nagy 1989-es érettségi botrány szolgáltatja – és persze a rendszerváltás. Meg a Moszkva térről kirajzó bulizók – persze a teret is máshogy hívják. Vicces, hogy Török Ferenc karrierjét nosztalgiázással indította, de ez akkor is az egyik legjobb magyar film a „modern korból”, és az, hogy valós történet alapján készült, csak még szerethetőbbé teszi. És ott van hozzá a csalamádés hamburger, a hamis Interrail jegyek, meg minden, ami akkor jó, izgalmas vagy tiltott volt, és ekkor ismertük meg Szabó Simont a nagyszájú Rojálként!

Rocksuli (2003)

Van egy elmélet, amely szerint a Rocksuli a Holt költők társasága zenés verziója kisgyerekekkel, de a hasonlat annyiban sántít, hogy a gyerekek Jack Black megjelenése előtt is tök jól elvoltak, ő viszont nem volt el tök jól. Merthogy ő itt egy lúzer, akit a saját bandájából is kidobtak, és, hogy az albérletből ne dobják ki, kicsit tanárkodik. És mivel csak a rockzenéhez ért, de ahhoz szenvedélyesen, megtanítja a zenesuli tanítványait mindenre, amit egy rockzenész csak tudhat. És persze Richard Linklater vígjátéka is a szabadságról szól, meg arról, milyen boldogság a tanulás, ha a tanár és a diák is szereti azt, amit csinálnak. Meg a rockzenéről – lett is belőle egy jó kis sorozat.

Fél Nelson (2006)

Bár jó neve volt már a szakmában, ez a film hozta meg Ryan Gosling számára az első igazi nagy elismeréseket, az Oscar-jelölést és a rengeteg dicséretet, jó kritikát. Igaz, szokás mondani, hogy alkoholistát vagy drogost játszani a legkönnyebb színészi feladat, de Gosling crackfüggő tanárja egészen más kategória – részben azért, mert Gosling annyira jó, részben azért, mert a karaktere annyira jó. Merthogy jó családból van, nem kéne függőnek lennie, semmi sem predesztinálta erre, nem úgy, mint fiatal tanítványát, egy fekete kislányt, akivel különös barátságot köt.

Az osztály (2008)

François Bégaudeau saját tanári élményeit írta meg azonos című regényében, amelyből Laurent Cantet forgatott filmet 2008-ban, vele a főszerepben. Az Arany Pálmával kitüntetett Az osztály középpontjában egy külvárosi iskola áll, amelynek különféle nemzetiségű tanulói mind hátrányos helyzetű családból származnak. François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartás és a tolerancia jellemzi. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy bátorítsák a diákokat, és a lehető legjobb oktatást nyújtsák nekik.

A mintatanár (2011)

Meggyőződésem, hogy, ha nincs a Fél Nelson, akkor Tony Kaye (Amerikai história X) filmje vált volna nagy klasszikussá – így viszont majdnem elfeledték, csak a hasonló listákon szokott felbukkanni. Merthogy Adrien Brody helyettesítő tanárja mintha Gosling drogfüggő tanerejének lenne a közeli rokona, csak az ő esetében a függést pont az elkötelezettség folytonos, pánikszerű kerülése jelenti. Ő ugyanis nem kényszerből lett helyettesítő tanár, hanem azért, mert nem hajlandó sehol állandó munkaerő lenni, és sohasem hagyja, hogy bármelyik kollégája vagy diákja közel kerüljön hozzá, inkább továbbáll, iskolából iskolába vándorol. Az új megbízása egy állami iskolába szól, ahol a frusztrált, kiégett tanári kar miatt a diákság teljes apátiába süllyedt. Ez már hősünknek is sok, és miközben a gyerekek példaképévé válik, rájön, hogy problémáival nincs egyedül az életben.