Február 27-én kerül mozikba Jesse Eisenberg rendezése, a Rokonszenvedés, amely annyira talán nem vicces, mint a magyar címe (eredetiben: A Real Pain), de így is szokatlan és szórakoztató módon nyúl a holokauszt témájához.

Kritikánk a cikkről itt olvasható.

A történet szerint az amerikai zsidó unokatestvérek, David és Benji Lengyelországba utaznak, hogy meglátogassák néhai nagymamájuk gyermekkori otthonát, és kapcsolatba kerüljenek a családi örökségükkel. A sajátos haverfilmként is nézhető dramedyt az működteti, hogy a két férfi jobban nem is különbözhetne egymástól: David (Eisenberg) visszafogott és pragmatikus családapa, Benji (Kieran Culkin) egy szabad szellemű és szókimondó figura, aki csak sodródik az árral.

A két színész a The Guardiannek mesélt a közös munkáról és a forgatásról, illetve Eisenberg azt is elárulta, honnan jött az inspiráció.

A kiindulópontot valójában Eisenberg 2017-es novellája adta, amelyben a két össze nem illő barát még egy mongóliai utazáson vett részt, és a kapitalizmusról vitatkoztak benne. Később Eisenberg szeme megakadt egy magazinhirdetésen: „Auschwitz-túrák (ebéddel)". Így a helyszínt áthelyezte Lengyelországba, ahová korábban a feleségével már elzarándokoltak. A film csúcspontját, amikor David és Benji eljutnak a nagymamájuk, Dory gyerekkori házába, Eisenberg ihletőjének, Doris dédnagynénjének valós otthonában vették fel.

Doris 2019-ben halt meg, 106 éves korában. Ő és Eisenberg 17 éves kora óta heti rendszerességgel találkoztak.

És, hogy mit gondolna Doris a filmről?

„Valószínűleg azt mondaná, hogy egy onanisztikus kreatív törekvésnek hódolok, ami valamiféle nagy egzisztenciális felfedezésnek van álcázva. És valószínűleg igaza lenne. De ő Lengyelországban nőtt fel, és eredendően kötődött hozzá. És amit nem értene meg velem vagy a generációmmal kapcsolatban, az az, hogy valami hasonló kötődés nélkül felnőni szintén fájdalmas."

Eisenberg annyira megtalálta magában az ősei örökségét, hogy nemrég a lengyel állampolgárságot is felvette. Azt mondja, ez olyan módon változtatta meg, amit meg sem tud megfogalmazni. Culkin viszonya egy kicsit más a múlthoz:

A családi vonal abból a szempontból is erős, hogy Eisenberg igazi fia, a hétéves Banner játssza a filmbéli David fiát, Abe-t. Igaz, csak egy mobiltelefonos videón látható, de így is alaposan át van gondolva a cameo. A fiút azért hívják Ábrahámnak, mert David felesége indiai-amerikai, és a háttértörténet szerint, mivel nemrég tért át a judaizmusra, azt szeretné, ha a fiának vallásos neve lenne.

A film másik két fontos szereplőjét a Dirty Dancingből ismert Jennifer Grey és A Fehér Lótuszban feltűnt Will Sharpe alakítja. Előbbi a gazdag, elvált Marciát játssza, aki szintén részt vesz a túrán, utóbbi pedig a visszafogott brit idegenvezető, James.

Greynek is van személyes kötődése a témához, saját zsidó ősei is Kelet-Európából menekültek el. Azon a napon, amikor a Majdanekben, a Lublin mellett található valódi koncentrációs táborban forgattak, Greyt elöntötte az, amit ő generációs traumának nevez.

Egy ideig Grey reakciója, legalábbis az a rész, amelyben émelyegve sétál ki a képből, benne maradt a filmben. „Normális esetben mindenféle realizmust be akarunk építeni a filmbe, mert minden más mesterkélt, de itt ez nem passzolt a hangnembe”, mondja Eisenberg, aki azt szerette volna, hogy a táborban játszódó jelenetek „ne annyira a szereplőkről szóljanak, mint inkább erről a leírhatatlan, amorf élményről, hogy meglátogatjuk ezt a helyet. Próbáltam valami olyasmit létrehozni, ami más érzést kelt, mint a film többi része, mert szerintem másnak kell lennie". A filmben ennél a résznél 10 percig nincs zene. Nincs színészi játék. Nincs különösebb interakció a szereplők között. Csak nézelődnek, csendben, ahogy körbevezetik őket egy gázkamrában.

Eisenberg egyik kedvenc rendezőjétől, Richard Ayoade-től tanulta meg, hogy amikor a karakterek sok intenzív érzelmet élnek át explicit módon, az elvehet az élményből, mert a nézőről lekerül a teher, hogy érlelődjenek benne ezek a dolgok. Eisenberg ezért se akarta, hogy túljátssza a szerepet, pedig eredetileg voltak olyan mondatai, amiket már régóta el akart mondani arról, hogy mekkora lúzernek érzi magát a való életben. (…) Úgy gondoltam: ez már túl sok lenne ettől az embertől."

Eisenberg a legjobban attól félt, hogy egy „szenteskedő holokausztfilmet készít, amely egyszerre meséli el a történetét és gratulál önmagának". Két olyan címet emel ki, amelyik nem ezt tette: a Jonathan Glazer-féle Érdekvédelmi területet és Nemes László Saul fia című Oscar-díjas filmjét –

a magyar rendező alkotása szerinte a valaha készült legjobb film erről a témáról,

mert annyira „zsigeri, borzalmas élmény".

Mindezek ellenére a Rokonszenvedés egy nagyon vicces, könnyed film két nem olyan könnyű témáról: a szenvedés számszerűsítéséről és a népirtás szanálásáról.

Állandóan a gyászon gondolkodom, olyan okokból, amelyeket nem akarok elárulni. Mikor helyénvaló ez? Hogyan mutatjuk be a gyászt a világnak, mikor öncélú és mikor hasznos?

- teszi fel a kérdést Eisenberg. És van rá válasza?

„Nem, természetesen nincs. Persze hogy nincs.”

via: The Guardian