Van az a mondás, amikor valami nagyon extrém dolog történik a vásznon, de mi csak legyintünk, hogy: Ez csak film! Csakhogy azokat az eseményeket, azokat az érzelmeket a színésznek át kellett élni. Hol a rendező, hol pedig színész várja el saját magától azt az intenzitást, aminek részeként már embertelen dolgokat tesz, hogy elérje a kívánt hatást. Következzen kilenc színész, aki valamilyen traumát élt át a filmje miatt.

Janet Leigh (Psycho, 1960)

Minden idők legmegrázóbb zuhany-jelenete a színésznőben is nyomot hagyott. Janet Leigh alakítja Hitchcock hátborzongató filmjében Mariont, aki meglóg egy táskányi pénzzel, majd megszáll egy motelben, ahol egy baljós zuhanyt vesz. A Psychót bár horrorfilmként emlegetik, inkább a hangulata és a története miatt, mivel viszonylag kevés benne a gyilkosság. Ami van, az viszont eléggé hatásos, hiszen aki nem látta a filmet, az is ismeri azokat a képsorokat, mikor Norman Bates (Anthony Perkins) agyondöfi Mariont a zuhany alatt. A jelenetet jó párszor felvették, hogy minden szögből legyen vágókép, és a színésznő számára annyira intenzív volt a forgatás, hogy többé nem tudott zuhanyzóban fürdeni. Ettől kezdve csak fürdőkádat használt, és olyan szintű fóbiája alakult ki, hogy ha olyan helyen éjszakázott – legyen szálloda, vagy az egyik barátja –, ahol zuhanyzó volt, pánikba esett. “Abbahagytam a zuhanyzást, és kizárólag kádban fürdök” – mesélte egy interjúban, ahol arról is beszélt, mi van, ha mégis zuhanyoznia kell:

“Ellenőrzöm, hogy a bejárati ajtó és az összes ablak zárva legyen, a fürdőszoba ajtaját kinyitom, a zuhanyfüggönyt elhúzom, és mindig szemben állok az ajtóval, mindegy, hol van zuhanyrózsa.”

Kyle Richards (Halloween - A rémület éjszakája, 1978)

Richards még csak nyolcéves volt, amikor John Carpenter horrorfilmjében szerepelt. Itt kicsit csalunk, mert őt nem a forgatáson érte a trauma, de pont ettől lesz érdekes a sztori. Richards kifejezetten vidám hangulatban csinálta végig a forgatást, fogalma sem volt, milyen pontosan az a film, amiben játszik. A teljes filmet a premieren nézte meg egy barátjával, és teljesen lesokkolta: “Nyilvánvalóan nem gyerekeknek való film, mindkettőnket traumatizált – mondta egy interjúban –

Amikor először láttam az egészet összerakva, egy egészen más film lett belőle, mint amit én gondoltam. Borzasztóan ijesztő volt, és tényleg, utána 15 éves koromig az anyámmal aludtam.

Nagyon megrémültem. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, ami világossá tette: soha többé nem szerepelek horrorfilmben. Miután láttam magam a Halloweenben, mindig arra gondoltam, hogy valaki rejtőzik a függönyök mögött, az ablakom előtt vagy az ágyam alatt, ezért csak úgy tudtam aludni, ha egész éjjel az anyukám karját fogtam.”

Shelley Duvall (Ragyogás, 1980)

Stanley Kubrick legendásan híres arról, hogy minden színészét valamilyen módon traumatizálja, de nem nehéz kiválasztani azt, aki legrosszabbul járt. Shelley Duvall életét és karrierjét is szinte teljesen tönkretette a Ragyogás forgatása. Több interjúban is mesélt az őt ért traumáról, volt olyan, hogy a szerep kedvéért egész napokat töltött sírással.

“Arra gondolsz, hogy valami nagyon szomorú dolog van az életedben, vagy hogy mennyire hiányzik a családod vagy a barátaid. De egy idő után a tested fellázad: »Ne csináld ezt velem. Nem akarok minden nap sírni«”

– mondta egy interjúban. Kubrick maximalizmusa legendás: számtalanszor vett fel egyetlen jelenetet. Azt például, amiben Duvall egy baseball ütővel védekezik az erőszakosan fellépő férjével (Jack Nicholson) szemben 127-szer forgatták le. És közben végig zokognia kellett: “Felébredsz hétfőn, kora reggel, és rájössz,  hogy egész nap sírnod kell, mert ez volt beütemezve – így egyszerűen elkezdtem sírni.”

Heather Donahue (Ideglelés – The Blair Witch Project, 1999)

Amikor 1999-ben megjelent a mozikban az Ideglelés, még valódi “talált filmként” mutatták be. A kampány elég jól sikerült, sőt, talán túl jól is, mivel az emberek tényleg elhitték, hogy amit látnak, az valóban megtörtént, és a három filmes tényleg életét vesztette az erdőben. Ez azonban a film szereplőinek hétköznapi életére is kihatott: Heather Donahue, aki saját nevén szerepelt az Ideglelésben, arról számolt be, hogy kezdetben részvétnyilvánító lapokat küldtek az édesanyjának. Aztán, amikor egyre világosabbá vált, hogy a film remekül felépített marketingje valójában csak átverés, és megpillantották az utcán Donahue-t, többen is dühösen leszólították, és olyan szörnyű dolgokat vágtak a fejéhez, hogy bárcsak halott lenne, vagy, hogy kérik vissza pénzüket.

Adrien Brody (A zongorista, 2002)

A színészek gyakran változtatnak valamit a külsejükön, amikor egy szerepre készülnek: lefogynak, meghíznak vagy épp kigyúrják magukat. 29 évesen Adrien Brody a legfiatalabb színész volt, aki megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat A zongoristában nyújtott alakításáért. Brody a zsidó zeneszerzőt, Władysław Szpilmant keltette életre ebben holokauszt-filmben, melyhez 30 kilót fogyott. “Átéltem már veszteséget, szomorúságot az életemben, de nem ismertem az éhséggel járó kétségbeesést” – mesélte a színész. Ráadásul a forgatás után depresszióba esett:

“A Zongorista után egy évig depressziós voltam, pedig általában nem szenvedek ettől. Ez nem is csak depresszió volt, hanem gyász.”

Kate Winslet (A felolvasó, 2008)

Az előkészületek során nem csak a fizikai változások miatt lehet traumát szenvedni, hanem attól is, amivel szembesül a színész, ha kutatást végez a szerepéhez. Kate Winslet A felolvasóra készült, amiben egy 36 éves német nőt alakít, aki viszonyt kezd egy 15 éves fiúval, és alaposan utánanézett a holokausztnak. A karaktere ugyanis ezután Auschwitzban lesz őr, és 300 zsidó származású nő és gyerek halálában lesz bűnrészes.

“Ha egyszer megnézed a táborról készült dokumentumfilmeket, ha bármit elolvasol a holokausztról, soha többé nem tudsz úgy tenni, mintha nem tudnál ezekről a dolgokról. Még mindig kísért és traumatizál az, amit a felkészülés során láttam.”

– mondta. De nem csak az előkészületek, a forgatás is jócskán felzaklatta: “Július 12-én fejeztük be a forgatást, és úgy mentem el, mint valami autóbaleset áldozata, akinek valahogy kívülről nem esett baja, de úgy éreztem, képtelen vagyok beszélni róla. Tényleg nyomasztó volt, olyan, mintha valamiféle transzban lettem volna. Még mindig próbálom feldolgozni az egészet.”

Sophie Turner (Trónok harca, 2011-2019)

A színésznő még csak 15 éves volt, amikor bemutatták a Trónok harcát, és az általa játszott karakter, Sansa Stark az évek során az ultra erőszakos tettektől kezdve a lelki bántalmazáson át a szexuális zaklatásig mindent átélt. Bár Sophie Turner nem élt át súlyos traumát, de ez kizárólag annak köszönhető, hogy kialakított magában egy védelmi rendszert. A szerep kacsán arról beszélt, hogy nem biztos, hogy a kora miatt mindet felfogott abból, ami a sztoriban történt vele, de még így is ki kellett dolgoznia egy módszert arra, hogy meg tudjon küzdeni azzal a helyzettel, amit épp el kell játszania. Elmondása szerint a forgatási szünetekben énekkel és tánccal oldotta magában a borzalmakat, amiket a forgatáson átélt.

“Annyira súlyos volt a téma, hogy kidolgoztam egy megküzdési mechanizmust, aminek a segítségével a felvételek között a lehető legjobban szórakozom, hogy ne traumatizáljon, amit át kell élnem. De biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben fogok pár traumatikus tünetet produkálni."

Anne Hathaway (A nyomorultak, 2012)

A nyomorultak musical 2012-es filmváltozatához Anne Hathaway mindent megtett, hogy hitelesen alakítsa a a tuberkulózisban szenvedő Fantine-t. Ahogy a listánkon mindenki, aki jelentős változáson megy át egy-egy szerep kedvéért, ő is megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, viszont ennek is megvolt az ára. Nemcsak az ételtől fosztotta meg magát, hanem a szeretteitől is: a saját férjével sem tartotta kapcsolatot a forgatás alatt.

“Teljesen meg voltam fosztva mindentől – fizikailag és érzelmileg is.”

– mondta.

Joaquin Phoenix (Joker, 2019)

Ahogy Adrien Brody A zongoristához, úgy Joaquin Phoenix is durván lefogyott, hogy eljátssza a Joker főszerepét, arra viszont nem számított, hogy ez mit eredményezett számára. Egyfelől ugye Oscar-díjat, másfelől viszont a színész a megszállottja lett az új alakjának. 52 kilót fogyott a szerep kedvéért, és miként mondta: “Az első dolog az volt [mikor a szerepre készültem], hogy lefogytam.

Mint kiderült, ez hatással van az ember pszichéjére is, és tényleg elkezd bekattanni az, aki ilyen rövid alatt, ennyi súlyt veszít.”

De, ahogy említettük, a szerep még jó darabig vele maradt, mivel természetellenesen odafigyelt a súlyára: “Nagyon nagy nehézséget okoz, hogy minden nap felkelek, és a megszállottja vagyok 0,3 kiló plusz súlynak” – nyilatkozta 2019-ben. 

(via Screen Crush, Collider, Toofab)