Két évvel ezelőtt már leközöltünk egy összeállítást itt a PORT.hu hasábjain azokról a rendezőkről, akiket menet közben kirúgtak a saját filmjükből, és végül más fejezte be helyettük a munkát. Tavaly két cikkben mutattunk be olyan híres-neves alkotásokat, amelyek érdekessége, hogy igazából nem is az a személy volt a rendező, akit rendezőnek tüntettek fel. Most viszont következzen egy olyan lista, ahol olyan filmek szerepelnek, amelyekről ugyan tudni lehet, hogy egy vagy több jelenetét nem az forgatta le, aki a rendezői kreditet kapta, de azért többé-kevésbé az volt ezen eseteknél a jellemző, hogy az adott rendező barátságból, tiszteletből vagy a munkafolyamatok felgyorsítása érdekében engedte át egy vagy több jelenet levezénylését egy tapasztalt kollégának – és nem feltétlenül azért, mert valami vita vagy balhé húzódott meg a háttérben.

1. Tűzgolyó (1965)

Bár Terence Young a Tűzgolyó idején már egy biztoskezű Bond-rendezőnek számított (hiszen ő vitte sikerre a Dr. Nót és az Oroszországból szeretettelt is), a búváros harcokban tobzódó Thunderball víz alatti jeleneteinek leforgatását inkább egy igazi hollywoodi profira, Ricou Browningra bízta. Browning már az '50-es években nagy hírnévre tett szert azzal, hogy profi búvárként mindig ő viselte Gill-man, azaz A fekete lagúna szörnye látványos, de igencsak otromba és kényelmetlen jelmezét az Universal stúdió kultikus szörnyfilmjeinek víz alatti felvételei során. Már a Tűzgolyó előtt elkezdte egyengetni a delfines Flipper franchise útját, később pedig rendezőként, íróként és producerként is tevékenykedett különböző produkciókban. Az egyik legkedveltebb Bond-filmben Browning rendezte meg azt a víz alatti összecsapást, amelyben a 007-es (Sir Sean Connery) és az őt segítő ügynökök látványos szigonypuskás harcba keverednek a Bahamáknál a félszemű mesterbűnözővel, Emilio Largóval (Adolfo Celi), a S.P.E.C.T.R.E. terrorszervezet búvárjaival, valamint egy arra úszkáló cápával. Ennél a víz alatti jelenetnél 92 ezer dollárt költött el a stáb búvárfelszerelésekre, kamerákra és a békaemberek mélytengeri csatájában részt vevő, 60 profi búvárkaszkadőr fizetésére, ami el is vitte a 9 millió dolláros költségvetés 1%-át.

2. Piranha 2. Repülő gyilkosok (1982)

James Cameron, a Terminator 1-2, a Titanic és az Avatar kasszasikergyáros atyja rendezői debütálása nem más volt, mint egy ízig-vérig gagyi, B-kategóriás horror, ami az 1978-as Piranhát folytatta. Cameron ekkortájt még díszlettervezőként és speciális effektesként dolgozott a „B-filmek pápája”, Roger Corman mellett olyan sci-fikben, mint a Csata a csillagokon túl, A félelem galaxisa, az Androidok lázadása és a Menekülés New Yorkból. A Piranha 2. Repülő gyilkosok története, amelyben egy repülni is képes piranha faj hatalmas vérengzést csap a Karib-szigeteken, akkora marhaság volt, hogy Cameron is csak H. A. Milton álnéven vállalta fel. Sokáig azt sem vállalta fel, hogy ez volt az első rendezése: eredetileg ugyanis csak a speciális effektekért felelt volna, de miután a film nehéz természetű producere, Ovidio G. Assonitis (Óriáspolip, Amerikai nindzsa 4-5) kirúgta az eredetileg kiszemelt rendezőt, Miller Drake-et, Cameront léptette elő rendezőnek. A visszaemlékezések szerint azonban a görög-olasz származású Assonitis egy angolul nem beszélő olasz stábot rendelt Cameron alá, és

annyira komolyan élt a produceri végső vágás jogával, hogy egyes vélemények szerint valójában ő rendezte a filmet.

A megengedőbb álláspont szerint viszont a sorozatos konfliktusok megoldása érdekében az a megegyezés született, hogy Assonitis veszi fel a szárazföldi jeleneteket, a víz alatti forgatás iránt már ekkor is igen nagy érdeklődést mutató Cameron pedig a tengeren forgat.  

3. Poltergeist - Kopogó szellem

Éveken át tartotta magát a makacs pletyka, és igazából máig sincs kimondva egyértelműen, hogy az 1982-es Poltergeist „igazi” Steven Spielberg-filmnek számít-e? Hiszen rendezőnek feketén-fehéren Tobe Hooper van feltüntetve, a nagy mozimágus pedig „csak” forgatókönyvírói és produceri kreditet kapott a stáblistán. Számtalan suskus és visszaemlékezés szól azonban úgy évtizedek óta, hogy a filmet tényleg maga Spielberg rendezte. Hooper pedig igazából csak azért ült ott mellette a forgatáson, mert jól jött a horrorfilmes tapasztalata (lásd: A texasi láncfűrészes mészárlás, Eaten Alive, A gonosz háza) a jobbára inkább vidám és családbarát blockbusterekben utazó Spielbergnek, akit a szintén 1982-ben bemutatott E. T. miatt olyan szigorú szerződés kötött a Universalhoz, hogy csak így, fű alatt, más híres rendező nevével trükközve forgathatott a rút kis űrlénnyel párhuzamosan egy kísértetházas filmet a konkurens Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak. Spielberg rendezői pozícióját ráadásul csak megerősítették azok a korabeli sajtófotók, amelyeken nem is Hooper instruálja a színészeket a forgatáson, hanem az Indiana Jones-filmek atyja (bár állítólag ez inkább a Universal stúdió kétségbeesett mentőakciója volt, amit azért léptek meg, mert előre féltek, hogy egy új Tobe Hooper-film meg fog bukni a pénztáraknál, ha a nézők egy újabb kőkemény A texasi láncfűrészest várnak tőle, de „csak” egy családi szelleműzést kapnak).

4. A Jedi visszatér eredeti változata (1983)

Bár George Lucas a THX 1138, az American Graffiti és az 1977-es Star Wars idején még egy szokatlan látásmódú, kísérletező kedvű, bátor rendezőként mutatkozott be, saját bevallása szerint

mindig is utált rendezni.

Szerinte ugyanis a filmkészítés érdemi része a forgatókönyvíráskor és a vágószobában történik – a rendezés az csak egy gyomorgörccsel, korán keléssel, későn fekvéssel és számtalan egyéb nyűggel járó kötelező kör, afféle szükséges rossz. A Csillagok háborúja kasszarobbantó sikere után nem véletlenül bízta A Birodalom visszavág megrendezését inkább egykori tanárára, Irvin Kershnerre, ám mivel a forgatás során szakmai vitába keveredett a mentorával, A Jedi visszatér rendezését inkább egy kevésbé önjáró filmesre, Richard Marquandra testálta rá (Gary Kurtz producert pedig kirúgta a stábból, mert szóvá tette, hogy klisés újra előhúzni a kalapból a Halálcsillagot, és nem jó, hogy Lucas aszerint írogatja át a forgatókönyvet, hogy milyen akciófigurákból tud majd többet eladni). Az 1987-ben, mindössze 49 évesen elhunyt Marquand a film sikere után azzal az anekdotával ütötte el az élét a pletykáknak, miszerint valójában végig Lucas kezében volt a gyeplő, hogy a Star Wars atyja valóban sokszor volt jelen a forgatáson, így az olyan hangulatban telt el,

„mintha a Lear királyt vittem volna színpadra úgy, hogy Shakespeare ott ül a szomszéd szobában”.

Egyes visszaemlékezések szerint ugyanis minden olyan jelenetben, ahol valamilyen speciális effekt bevetésére szükség, valójában Lucas dirigált a B-kamera mögül – és mivel a film tele volt olyan káprázatos trükkökkel, mint a három bábos által életre keltett Jabba-figura, nem nehéz elhinni, hogy A Jedi visszatér felét valóban maga Lucas forgatta le.

5. Kobra (1986)

Eredetileg Sylvester Stallone kapta volna meg Axel Foley szerepét az 1984-es Beverly Hills-i zsaruban, és még a forgatókönyvet is átszabta saját magára. Csakhogy az általa képviselt nyersebb humor, kemény bűnüldözési stílus, no meg a túl költséges akciójelenetek miatt a Paramount stúdió főnöksége végül Eddie Murphyt szerződtette le főszereplőnek. Stallone nem vette zokon az elválást: a forgatókönyvbe belerakott saját ötleteit átmentette egy saját zsarufilmbe, amit végül a Warner égisze alatt forgatott le – ez lett az 1986-os kultfilmje, a Kobra, főszerepben a napszemüveges, gyufát rágó, a pizzát kesztyűben evő és ollóval felszeletelő Marion Cobretti nyomozóval! Bár a stáblistáján rendezőként a Rambo 2 direktora, George P. Cosmatos van feltüntetve,

valójában Stallone volt a rendező, és mindvégig az ő szava volt a döntő a munkálatok minden szintjén.

Ezt a film operatőre, Ric Waite több interjúban is megerősítette, és hozzátette azt is, hogy mindez azért volt így, mert Cosmatos csak a produceri feladatok ellátására volt alkalmas, rendezőnek csapnivaló volt (korábban itt a PORT.hun is szó esett már arról, hogy már a Rambo 2 idején is ugyanez volt a felállás: Stallone volt a valódi rendező, és nem Costamos).  

6. A Jedi visszatér felújított változata (1997)

1997-ben, a Star Wars-trilógia felújított változatának mozikba kerülésekor George Lucas talán pont A Jedi visszatérbe nyúlt bele utólag a legtöbb helyen. Egyebek között lényegében újraforgatta az emlékezetes bulijelenetet Jabba palotájában egy jóval nagyobb létszámú zenekarral és az éneklő űrlény, Sy Snootles CGI-vel átrajzolt verziójával. Erre állítólag azért volt szükség, mert az 1983-as verzióban túl statikusan mozgott ez a jellegzetes fizimiskájú, ormányos békára hasonlító karakter. Azt viszont a szőrös szívű kritikusok és a vaskalapos rajongók is kénytelenek voltak elismerni, hogy az Oola nevű twi'lek táncoslány utólag betoldott jelenetei nem is lettek olyan rosszak, és mivel az igencsak lengén öltözött karaktert alakító színésznő, Femi Taylor szemernyit sem öregedett A Jedi visszatér eredeti és felújított változata közt eltelt 14 évben, a felületes nézők nem is különösebben gyanakodtak arra, hogy itt Lucas utólag belepiszkált a legendás filmjébe. Pedig nagyon más ma már a „hivatalos” A Jedi visszatér, mint amit annak idején a '80-as években láthattunk:

7. Sin City (2005)

Quentin Tarantino és Robert Rodriguez a '90-es évek óta országos cimborák és alkotótársak – néha olyanok, mintha csak a George Lucas–Steven Spielberg-páros egy generációval fiatalabb kiadása lennének. Tarantino írta ugyanis az Alkonyattól pirkadatig forgatókönyvét (amellett, hogy az egyik főszereplő is ő), viccmesélő mellékszereplő volt a Desperadóban, és a két rendező egy-egy saját filmet is jegyez mind a Négy szobában, mind a Grindhouse-ban (utóbbiban Tarantino a Halálbiztost, Rodriguez a Terrorbolygót forgatta le). Ezek után aztán semmi meglepő sincs abban, hogy a 2005-ös Sin City forgatására Rodriguez meghívta Tarantinót is, hogy láthassa: a régi film noirok fekete-fehér esztétikáját kizárólag csak piros tornacipővel és sárga trutyival vegyítő film valójában zöld háttér előtt kalamoló sztárszínészekkel készült! Tarantino egészen konkrétan azt a szürreális jelenetet rendezte meg, ahol Dwight, az addig csak monologizáló macsó (Clive Owen) váratlanul társalogni kezd az előző jelenetben kinyírt, korrupt és élvhajhász rendőrrel, Jackie Boy-jal (Benicio del Toro), akinek ráadásul nem elég, hogy elvágták a torkát, még egy pisztolycső is beleállt a fejébe!

8. Star Wars: Az ébredő Erő (2015)

J.J. Abramst sokan az új Spielbergnek tartják, és nemcsak amiatt, mert hasonlítanak egymásra (lásd például ezt a közös fotót), hanem mert Abrams pont olyan stílusban készíti a filmjeit, mint a nagy mozimágus tette a '80-as években. Ennek egyik legjobb példája Az ébredő Erő, ami ugyan bőven kapott hideget-meleget a felbőszült Csillagok háborúja-rajongóktól, de mivel

vállaltan egy nosztalgiamaraton volt, sokkal kedvezőbb fogadtatásra talált

az idősebb Star Wars-fanok körében, mint később Az utolsó Jedik (ami a PORT.hu szerkesztőségét is végletesen megosztotta). A sorban 7. Star Wars-film gyűjtői bluray kiadásának egyik extrájából kiderült, hogy maga Spielberg javasolt több ponton is változtatást a filmben J.J. Abramsnek. Az egyik ezek közül az volt, amikor Finn, a dezertáló birodalmi rohamosztagos (John Boyega) és az Ellenállás ifjú pilótája, Poe Dameron (Oscar Isaac) lezuhannak egy ellopott TIE vadászgéppel a Jakku bolygó sivatagába. Poe elmenekül, és csak a dzsekijét hagyja hátra, ezután pedig Finn szeme láttára elsüllyed a futóhomokba a birodalmi vadászgép. A süllyedést Abrams eredetileg elejétől a végéig CGI-vel akarta megoldani, a régivágású filmes trükkökért lelkesedő Spielberg viszont kitalálta, hogy  a nagyobb hatás kedvéért legyen a jelenet végén egy hatalmas robbanás, és ezt tényleg csinálják meg fizikai formában is. Így hát Abrams Spielberg utasításait követve átvariálta a sivatagi forgatás ütemtervét, csináltatott egy díszletroncsot, telepakolta a homokot robbanóanyaggal – aztán hadd szóljon! A végeredmény az alábbi jelenetsor lett: