Újabb turpisságok a színfalak mögül: rendezőcserék, hozzá nem értés, káosz.
Tango és Cash – Andrej Koncsalovszkij helyett Albert Magnoli, majd Stuart Baird
Már önmagában meglepő volt, hogy a Szovjetunióban komoly drámákat forgató Koncsalovszkij hogy a fenébe került egy amerikai akciófilm rendezői székébe, mindenesetre így történt, ám nem a forgatás végéig üldögélt abban a bizonyos székben. A Tango és Cash forgatása hírhedten problémás volt, a producerek, Sylvester Stallonéval karöltve egészen más tónusú filmet akartak, mint Koncsalovszkij, aminek az lett a vége, hogy az orosz rendezőt (és még másokat is, köztük az eredeti operatőrt, Barry Sonnenfeldet) kirúgták. A stáb irányítását (persze Stallone vigyázó szemével) a Prince-féle Bíboreső rendezője, Albert Magnoli vette át, ám a film vágását már Stuart Baird felügyelte (később ő is rendezett három filmet: a Tűzparancsot, a Szökevény folytatását és a Patrick Stewart-féle Star Trek utolsó részét, a Nemezist). Azt nem tudni pontosan, mennyit láthattunk a kész filmben Koncsalovszkij munkájából, végül mégis csak az ő neve került fel a stáblistára rendezőként.
Super Mario Brothers – Annabel Jankel és Rocky Morton helyett Dean Semler, Roland Joffe
Gyaníthatóan ez már nem sokakat érdekel, ahogy maga a film sem, amiről nagyjából csak annyit érdemes tudni, hogy annyira rossz, hogy a címszereplő Bob Hoskins és John Leguizamo a forgatáson rendre bepiáltak, hogy valahogy túléljék azt a borzalmat, amihez az arcukat és a nevüket adták. A bajszos vízvezetékszerelő és tesójának kalandja volt a legelső videojáték-adaptáció, és már eleve elrendelte az átkot, ami a játékadaptációkat azóta is sújtja, ráadásul ennek gyakorlatilag köze sem volt a csövekben bóklászó, gombákat zabáló, teki katonákat leugrándozó, királylány-szabadító figura mesebeli történetéhez, helyette lett belőle valami sötét és nyomasztó, disztópikus izé, a Fortress, az Őrült Stone, a Hegylakó 2. és a Szabad préda nyomvonalán. Az eredeti rendezőpáros mellett a producer Joffe és az operatőr Semler is dirigált valamennyit, ami azonban biztos, hogy Jankelt és Mortont kizárták a vágószobából.
The Room – Tommy Wiseau helyett Sandy Sinclair
Talán ez nem meglepő, hiszen a magát író-rendező-színész-producernek kikiáltó Tommy Wiseau valójában egyikhez sem ért, de a hozzá nem értést nagyon profin csinálja. Sandy Sinclair a The Room forgatására hivatalosan script supervisornak lett felvéve, amit magyarul naplóvezetőnek szoktak nevezni: ő figyel arra, hogy a felvett jelenetek között meglegyen a folytonosság, ne legyen baki elmozduló tárgyakkal, jelmezekkel, azaz nagyjából mindennel, és minden felvételt pontosan dokumentál. Persze a The Room esetében Wiseau különcségének köszönhetően ez máshogy működött – aki látta, az tudja, hogy olyan mint folytonosság, nem létezik a filmben.
Sinclair a Slashfilmnek elmesélte, hogy a következő párbeszéd zajlott le közte és Wiseau között:
– Ööö... akarod, hogy én rendezzem a filmet?
– Nem! Én vagyok a rendező!
– Persze, te vagy a rendező, bánom is én. De akarod, hogy megrendezzem neked a filmed?
– Igen, kérlek.
Wiseau persze tagadja, hogy így történt volna, de ő már csak ilyen, és természetesen a rendezői kreditet is megtartotta magának. Azonban a film egyik színésze megerősítette, hogy Wiseau teljesen el volt foglalva a színészi teljesítményével, így Sinclair rendezte az egész filmet. Persze a mű a „legyünk már túl ezen a szaron!”, egyébként teljesen érthető hozzáállásnak köszönhetően olyan is lett: minden idők egyik legzseniálisabb rossz filmje.
