Demi Moore és Margaret Qualley testhorrorja hosszú ideje az első igazán extrém szerzői film, amely a fősodorba is betört. Összeszedtük, milyen klasszikusokat, illetve kevésbé ismert mesterműveket érdemes megnézni azoknak, akik hasonló sokkélményre vágynak, mint amilyet A szertől kaptak.
1. Psycho (1960): a sokkoló horrorok alfája
Alfred Hitchcock klasszikusa mai szemmel nézve már nem annyira letaglózó, mint bemutatása idején volt - viszont a film fordulatai, vizuális elemei és karakterépítése óriási hatást gyakoroltak a műfajra, A szeren is bőven érezhető a hitchcocki ihlet. Demi Moore zuhanyzóban játszódó jelenetei ráadásul konkrét vizuális utalásokkal is megidézik a Psycho leghíresebb jelenetét. Nem is ez az egyetlen Hitchcock-film, amelyre visszautal A szer, hiszen egy ponton még a Szédülés (1958) zenéje is felcsendül.
2. A légy (1986): a megkerülhetetlen testhorror
Ha túlságosan leegyszerűsítve akarunk fogalmazni, akkor A szert akár A légy női verziójának is nevezhetnénk. Mindkettőben olyan tragikus hőst látunk, aki egy egész lényét meghatározó, vélhetően irreális álmot szeretne megvalósítani, ám ehelyett visszafordíthatatlan, szörnyű testi deformáció lesz az osztályrésze, amellyel párhuzamosan mentálisan is mélyrepülésbe kezd, személyisége pedig kettéhasad. A légy nemcsak stílusában és karakterívében tekinthető A szer elődjének, hanem az elborzasztó, elképesztően hatásos praktikus effektek és jelmezek használatában is. A kettő közül elsősorban A szerre fognak emlékezni ízig-vérig feminista filmként, ám A légyben is ott vannak a férfiasság toxikus, birtokló és erőszakos aspektusait kritizáló felhangok. Nem is meglepő, hogy nemrég bejelentették: több évtized után folytatást kap David Cronenberg mesterműve.
3. A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989): a pszichológiai nyomor betör a fizikai valóságba
Peter Greenaway legismertebb műve kevésbé nevezhető horrornak, mint listánk többi pontján szereplő film, azonban a felszínen és a mélyben is több párhuzamot lehet felfedezni közte és A szer között. Kezdjük Dennis Quaid kiállhatatlan, harsány menedzserkarakterével, aki mintha emberi visszhangja lenne Albert Spicának (Michael Gambon), A szakács, a tolvaj… hasonlóan ellenszenves és hangos antagonistájának. Ott van még A szer rendezője, Coralie Fargeat által használt gyakran minimalista, monokrómba hajló színkezelés, amelynek Greenaway egy még letisztultabb, szigorúbb változatát prezentálta saját filmjében. A lényeg pedig, hogy - Roger Ebertet parafrazálva - mindkét alkotás az emberi test legalapvetőbb gyengeségeit és erősségeit használja arra, hogy a fizikai síkon is bemutassa a lélek romlottságát. A szer pontosan azért lett olyan extrém film, mint A szakács, a tolvaj…, mert dühből készítették, és a dühöt nem lehet modulálni.
4. Kínzó mindennapok (2001): a szeretetéhség felemészt testet-lelket
Claire Denis horrorja az új francia extremitás (New French Extremity) egyik korai kulcsműve, és listánk talán legenigmatikusabb, legnehezebben befogadható filmje. Nemcsak azért, mert sokkoló hirtelenséggel önt a nézőre több, embertelen erőszakot ábrázoló jelenetet, hanem mert a történetmesélés is szándékosan enigmatikus, már-már hiányos. Egy vámpírfilmet látunk, vagy csupán arról van szó, hogy a főszereplők sóvárgása, szeretetéhsége kényszeres kegyetlenségekre sarkallja őket? Ez nem derül ki, viszont
az biztos, hogy a 21. századi extrém horror nagyjából ezzel az alkotással kezdődött.
5. A betolakodó (2007): amikor az emberrabló olyasvalakit akar elvinni, aki még nem született meg
A testhorror, a feminista felhangok, a fiatal és az öregebb nő konfliktusa, valamint a kielégíthetetlen, pusztító vágyakozás A szerhez hasonlóan mind megtalálhatók ebben a 2007-es francia horrorfilmben, amely szintén az új francia extremitás része, és amelyben szintén az a Béatrice Dalle nyújt bátor, felejthetetlen alakítást, aki a Kínzó mindennapokban is több meredek jelenetet bevállalt. Az egyszerű cselekménynek már az alapvetése is sokkolóbb, mint sok horror végkimenetele: egy fiatal, terhes nő házába betör egy idősebb asszony, aki a nő testéből akarja elrabolni születendő gyermekét.
6. Titán (2021): feminista testhorror, egy kicsit máshogy
Julia Ducournau filmjére A szerhez hasonlóan akkor figyeltek fel a legtöbben, amikor nagyot nyert a Cannes-i Filmfesztiválon. A Titánt viszont akár A szer inverzének is tekinthetjük: itt nem egy személyiség teljes magába zuhanását, széthullását nézzük végig a test torzulásával és a tudat kettéhasadásával párhuzamosan: a film már egy eleve széthullott, a mélyponton élő karakterrel indít, aki a cselekmény folyamán bizarr módon talál egyéniségre, szeretetre, törődésre - talán nem is baj, hogy ezért még tovább kell hasadnia.
7. X (2022): véres csata az ideális Én ellen
Szexuális frusztráció, a fiatalság utáni vágyakozás, duális karakterábrázolás: az X A szernél némileg közönségbarátabb módon, egy hagyományos slasher horror köpönyegében hozza ezeket. Míg Demi Moore és Margaret Qualley ketten játsszák ugyanazon karakter különböző manifesztációit, az X-ben ugyanaz a színésznő, Mia Goth alakít két ellentétes karaktert: Maxine-t, a fiatal pornószínésznőt, illetve Pearlt, az agg asszonyt, aki levadássza a felnőttfilmes produkció résztvevőit. A szépség és az ideális Én utáni kilátástalan vágyakozás pedig természetes véresen személyes leszámolással végződik.
